Veszélyes választások a volt NDK-ban

A jelek arra mutatnak, hogy az egykori NDK területén új pártrendszer alakul ki. Míg a szövetségi koalíció három pártja, az SPD, a Zöldek és az FDP keleten összesen mindössze 18 százalékra számíthat, az AfD, a Balpárt és a másik, új baloldali tömörülés, a BSW, összesítve a lakosság többségét tudhatja maga mögött. A legfrissebb felmérések szerint azok együttesen a szavazatok 65 százalékára számíthatnak Türingiában, több mint felére Szászországban és mintegy 45 százalékra a néhány hét múlva választó Brandenburgban. Mindhárom tartományban az AfD-t teszik a közvélemény-kutatások az első helyre. A BSW mindhárom tartományban a harmadik helyre számíthat – mutatják az előzetes felmérések.

A Kelet-Németországban kialakult politikai körülmények világosan mutatják, hogy a szövetségi kormánynak a berlini fal lebontása után jó 30 évvel sem sikerült megfelelően integrálni az egykori NDK-t és lakóit a demokratikus szövetségi köztársaságba. A helyzet és annak további alakulása annál aggasztóbb, mivel e választások kimenetelének jelentős hatása lesz az egy év múlva esedékes szövetségi parlamenti választásokra. Olaf Scholz kancellár a szociáldemokratákból, szabaddemokratákból és a zöldekből álló, állandó belharcokkal küzdő koalíciójának elfogadottsága a mélypontján van. Jóllehet a jövedelmek és nyugdíjak Németország nyugati és keleti részében napjainkra javarészt kiegyenlítődtek, keleten a vártnál kevesebb a beruházás, nagyobb a munkanélküliség és a lakosság jelentős része érzi úgy, hogy az egyesüléssel veszítettek, s az ország nyugati fele úgymond gyarmatosította őket. 

Vasárnap Szászországban és Türingiában szavaznak a tartományi parlamentről. Az utóbbinak – az országban egyedülállóan – a Balpárthoz tartozó kormányfője van. A pragmatikusnak tekintett, sikeres és népszerű Bodo Ramelow első ciklusában a liberális FDP-vel, az elmúlt négy évben pedig az SPD-vel és a Zöldekkel alakított koalícióban kormányzott. Szászországban a CDU több cikluson át abszolút többséget élvezett, majd az SPD-vel, utána az FDP-vel, e ciklusban ismét a szociáldemokratákkal koalícióban vezette a kormányt. Szászország egyébként az első tartomány, ahol az AfD bejutott a helyi parlamentbe. Brandenburgban, ahol három hét múlva választanak, az egyesülés óta az SPD adja a miniszterelnököt, legutóbb koalíciót alakított a CDU-val és a Zöldekkel.

Fontos szerepet játszik egy egészen új, csak az idén alakult párt, amelyet Sahra Wagenknecht, a Balpárt (Die Linke) korábbi vezetője és képviselője alapított. Az 55 éves politikus az NDK-ban, iráni apától született. Tagja volt az állampártnak, majd egyik vezetője a Balpártnak, amellyel a közelmúltban szakított. Az év elején alakította meg a „Sahra Wagenknecht Szövetséget” és a keleten jól ismert, népszerű politikus pártja gyorsan befolyást szerzett. Így az AfD és a CSU után a harmadik helyre számíthat a választásokon. A nevét viselő pártszövetség, a Bund Sahra Wagenknecht (BSW) a várható erőviszonyok tükrében, az egyetlen lehetőséget kínálhatja a kereszténydemokratáknak, hogy velük szövetkezve e két tartományban és akár Brandenburgban kormányt tudjanak alakítani. Wagenknecht a választást a német külpolitikáról szóló szavazásnak minősítette, leszögezve: aki velük akar kormányozni, annak el kell fogadnia „békepolitikájukat”, azaz le kell állítani a fegyverszállításokat Ukrajnának, és meg kell akadályozni, hogy ismét amerikai középhatótávolságú rakétákat telepítsenek Németországba. Michael Kretschmer, Szászország kereszténydemokrata miniszterelnöke ugyancsak arról szokott beszélni, hogy „diplomáciai megoldás szükséges” az orosz-ukrán háború kérdésében és hasonló állásponton van türingiai kollégája, a Balpárthoz tartozó Bodo Ramelow, nemkülönben a brandenburgi szocdem Dietmar Voigt. 

Az AfD világosan megmondja, hogy ki akarja vezetni az országot az EU-ból és a NATO-ból, választási plakátjain orosz zászlóval is hirdeti, hogy „A Kelet emelkedik”. A BSW ezzel szemben támogatja az ország uniós tagságát, akárcsak a NATO-t – az utóbbit azzal a feltétellel, hogy az a biztonságot, nem pedig a háborút szolgálja. Jóllehet Wagenknecht a keletnémet állampárt tagja volt, megfigyelők emlékeztetnek, hogy kijelentései, a nézeteltérések ellenére, gyakran igencsak egybeesnek az AfD politikusainak beszédeivel. 

A tartományi politikusok állásfoglalásai ellenére tény, hogy az ukrán ügyben, (vagy bármi másban a külpolitikában), nekik semmiféle törvény adta befolyásuk nincs a szövetségi kormány külpolitikájára. A BSW vezetője egyébként a 80 éves Oskar Lafontaine, korábbi, ismert SPD-politikus élettársa. Az utóbbi már régen otthagyta a szociáldemokratákat és Wagenknecht egyik legfontosabb tanácsadójának számít. A Balpárt, amely a rendszerváltás után javarészt az NDK egykori állampártjának tagjaiból alakult, a csőd szélén áll azóta, hogy tagságának és szavazóinak jelentős részét elhódította a BSW. Nem lenne meglepő, ha a választásokon nem tudnák átlépni az öt százalékos küszöböt és nem kapnának már képviseletet a helyi parlamentekben. 

A kényes helyzetben a két egykor keleten is meghatározó középpárt, az CDU és az SPD, nagy erőfeszítéseket tesz, hogy talpon és hatalmon maradjon. Olaf Scholz kancellár is több választási rendezvényt tartott a közelmúltban a két tartományban, ahol a szociáldemokratákat – először a szövetségi köztársaság történetében – az a veszély fenyegeti, hogy szavazataik száma nem éri el az öt százalékot, így képviselőik nem kerülnek be a tartományi gyűlésekbe és így a helyi kormányokba sem, amelyeket eddig koalíciókban kormányoztak, vagy éppen vezettek. 

Szavazatarányukat a héten hat százalékra becsülték. A szociáldemokraták és szövetségi koalíciós partnereik helyzetét persze tovább nehezíti a legutóbbi, solingeni véres merénylet. Azt a szövetségi parlamentben ellenzékben lévő kereszténydemokraták igyekeznek maximálisan kihasználni, azzal vádolva a kormányt, hogy nem tett és nem tesz eleget a migráció megfékezéséért, a menedékre nem számíthatók kitoloncolásáért és általában a közbiztonságért. Emlékeztetnek, hogy Scholz épp egy éve már megígérte, „Nagy méretekben fogjuk kitoloncolni azokat, akik nem maradhatnak az országban”, majd a közelmúltban hozzátette, hogy „a törvénysértő menekülteket még Szíriába és Afganisztánba is visszaküldik”. A solingeni merénylő éppen szír volt, s kiutasításáról már másfél éve döntöttek – de nem történt semmi. Scholzék kampánygyűlésein egyébként rendre ott vannak az AfD emberei is, hogy vértől csöpögő kés ábráját magasra emelve tüntessenek a kancellár ellen a felirattal: „Mennyi halott németet akarsz még?” 

Friedrich Merz, a CDU elnöke, a kampányban a szocdemekkel összhangban ismételten figyelmeztetett az AfD győzelmével járó veszélyekre, kijelentetve, „Pártunk nem hajlandó átengedni ezt az országot olyan embereknek, akik egy más országot, más politikát, más társadalmat akarnak, akik mit sem törődnek a mi demokráciánkkal”. Jóllehet a BSW-t nem említette, a figyelmeztetés értelemszerűen nem csak az AfD-re, hanem erre a pártra is vonatkozott. Markus Söder, a bajor CSU elnöke hasonló szellemben foglalt állást, mondván, az AfD vonala „teljesen hamis irányba viszi Németországot”. A bajor politikus sorsdöntőnek minősítette a küszöbön álló szavazásokat abban, hogy megőrizhessék a stabilitást, ehhez pedig az uniópártok erejére van szükség – mondta. 

Miközben Merz kijelentette, hogy aki együtt akar működni az AfD-vel, azt kizárják a pártból, a felmérések riasztó képet mutatnak a kérdésben: a CDU tagjai közül Szászországban, Türingiában és Brandenburgban csaknem minden második kész lenne arra, hogy együttműködjenek a szélsőjobboldali radikálisokkal, illetve nem zárják ki ezt a lehetőséget: kétharmados többsége van annak, hogy alkalmanként, bizonyos ügyekben kooperáljanak az AfD-vel. Ugyanakkor 55 százalék kategorikusan elutasítja az együttműködésnek bármely formáját. Miközben Michael Kretschmer, a szászországi kormány vezetője, a nyilvánosság előtt tagadja, hogy bármiféle együttműködés lehetne a BSW-vel, hír szerint a kulisszák mögött emberei már huzamosabb ideje tárgyalnak a másik párttal arról, mi lenne lehetséges a választások után. 

Tartósan működő kisebbségi kormányok alakulása, ami e helyzet egyik következménye lehet, további polarizációhoz, a közigazgatás megbénulásához vezethet, amint az elmúlt öt év Türingiában mutatta. A kereszténydemokraták és a baloldali pártok esetleges együttműködése kockázatos is lehet: ha a kereszténydemokraták feladják szilárd elhatárolódásukat a baloldaltól, mit mondanak majd arra, ha tagjaik egy része azt igényli, adják fel ellenállásukat az AfD-vel szemben. Amennyiben a CDU kizárná az együttműködést a BSW-vel, az várhatóan csak szítaná a középpártok elleni indulatokat, és erősítené a radikális pártokat.

Kommentárok felidézik, hogy az 1930-as németországi választásokon a náci párt a szavazatok 18.3 százalékát kapta, míg az előrehozott, 1932-es szavazásnál már 37.3 százalékot – így Hitler mintegy demokratikus választáson kerülhetett hatalomra. A Szövetségi Köztársaságban kezdettől működtek neonáci pártocskák, de négy százaléknál többet soha nem értek el, így nem kerülhettek be a parlamentbe és társadalmi befolyásuk igen csekély volt. Ez most alapvetően megváltozott.