Magyarország súlyosan megsérthette a Bécsi Szerződést
„Politikailag súlyosabb helyzet áll elő a mainál, ha kiderül, hogy a magyarok már Macedóniában is segítették Nikola Gruevszki menekülését” – véli Lattmann Tamás nemzetközi jogász. A Hírklikk írta meg először – a szerb elnökre hivatkozva –, hogy két magyar állampolgár kísérte át a macedón-albán határon a két éves börtönbüntetésének megkezdése elől menekülő volt kormányfőt, a hvg.hu pedig – egy macedón televízióra hivatkozva – a hétvégén számolt be ennek a részleteiről is. A balkáni ország – amely belpolitikai téren még nyerhet is az ügyön – nemzetközi keresetet adhat be Magyarországgal szemben.
A macedón AlsatM televízió oldalán megjelent cikk szerint Nikola Gruevszi börtönbüntetés előtt álló volt kormányfő szökését két héttel az akció előtt, magyar részvétellel kezdték el szervezni – írt a HVG. A televízió értesülései szerint két héttel a szökés előtt találkozott Gruevszki a szkopjei magyar nagykövettel, s videofelvételekre hivatkozva állítja, hogy egy magyar diplomata segítségével, kocsicserével Gruevszki egy magyar tulajdonban lévő autóval szökött meg, másodrendű utakon közelítve meg az albán határt, amelyet illegálisan lépett át.
Korábban, november 20-án a Hírklikk azt írta, hogy már a macedón-albán határt is két magyar állampolgár kíséretében lépte át Nikola Gruevszki – ezt akkor Aleksandr Vučić szerb elnök mondta belgrádi tájékoztatóján. Mint közölte: Tiranában a magyarok adtak neki papírokat is.
Korábban a magyar kormány nagy nehezen azt beismerte, hogy Gruevszki Albánián, Montenegrón és Szerbián át magyar diplomata-rendszámú autóban utazott, s az albán-montenegrói, a montenegrói-szerb és a szerb-magyar határt is magyar diplomaták kíséretében lépte át, Horgosnál ráadásul egy magyarok által kiállított „menlevéllel”. Ugyanakkor a macedón televízió legfrissebb értesülését Budapest cáfolta: „Ez ugyanolyan hírlapi kacsa, mint a Politico cikke” – reagált Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium sajtószóvivője. (A Politico azt írta, hogy magyar hírszerzés is részt vett Gruevszki elmenekülésének lebonyolításában.)
Miután az ügyben mindvégig előbb voltak a sajtóértesülések, majd később azok igaz voltának az elismerése, miközben sorra derültek ki a turpisságok, nem kizárt, hogy idővel a macedóniai magyar nagykövetség – jelenleg még állítólagosnak mondható – szerepe is bizonyítást nyer. Mi történik ebben az esetben? Módosíthat-e ez a kormány helyzetén? A többi között ezt kérdeztük Lattmann Tamás nemzetközi jogásztól.
„A kormány politikailag rosszabb helyzetbe kerül, mint amiben most van, ha kiderül, hogy így volt” – válaszolt tömören a szakértő, aki persze részletesebben is alátámasztotta a véleményét. Mint fejtegette: a nemzetközi jog szempontjából eleve aggályos, hogy a magyar állam diplomáciai segédletével menekült el Gruevszki a macedón joghatóság elől, ám az már a (diplomáciai kapcsolatokról szóló) Bécsi Szerződés nagyon súlyos megsértése, ha kiderül, hogy mindezt már Macedónia területén, azaz abban az országban segített megszervezni, ahonnan a börtönbüntetése elől menekült a volt kormányfő.
„Amikor körülbelül egy hete felvetettem, hogy a magyar állam súlyos hibát követett el, mert minden bizonnyal figyelmen kívül hagyta, hogy Macedónia be tud minket perelni, akkor a kormány elkezdte kommunikálni, hogy semmi köze nem volt macedón területen a szökéshez” – emlékeztetett Lattmann, aki szerint a nemzetközi jog szempontjából nincs olyan nagy különbség, de politikai értelemben igen, ha kiderül, hogy már Macedóniában is segítették a magyarok Gruevszkit. Merthogy a kormány még megmaradó esetleges szövetségesei az Európai Unióban – például a Néppárt – már a politikai kommunikáció szintjén sem lesznek képesek bevenni ezt, vélekedett a nemzetközi jogász. Szerinte kizárt, hogy ebben az esetben Orbánék mellé álljanak.
Kérdés, hogy Macedónia benyújt-e végül a keresetet a nemzetközi bírósághoz az ügyben. Felvetésünkre, hogy egyes szakértők szerint Szkopje számára egy NATO- és EU-tagországgal szemben keresetet benyújtása kényes, miközben maga csatlakozási tárgyalásokat folytat e két szervezettel, Lattmann úgy vélekedett: azt a szkopjei politikának kell mérlegelnie, hogy mennyire látja valóban reálisnak a csatlakozást a következő néhány évben. Szerinte ennek eleve nincs túl nagy esélye, ebből a szempontból tehát nincs mit veszítenie. Ugyanakkor belpolitikai megközelítésben a szkopjei kormány nehezen lenne képes megmagyarázni, miért nem indít egy jó eséllyel megnyerhető nemzetközi pert Magyarországgal szemben. Ráadásul politikailag sokkal kedvezőbb lenne a kormány számára azzal indokolni a csatlakozás elhúzódását, hogy a magyar kormány blokkolja a felvételét. Lattmann szerint Macedóniának kifejezetten érdekében áll újabb feszültségeket generálni a magyar kormánnyal, s arra kenni az uniós integrációjának lassulását. Határidő nincs, bármikor jogi útra terelheti az ügyet Macedónia, amely – s ebben Lattmann biztos – nagy erőkkel igyekszik összerakni a tényállást. A folyamatosan kiderülő újabb és újabb elemekből lassan összeáll majd egy kép, még ha a kirakós nem is lesz teljesen komplett. Ezután döntenek majd Szkopjéban a következő lépésről – vélekedett.
Felvetésünkre, hogy egyes megfigyelők szerint a jelenlegi macedón kormánynak nem is jön annyira rosszul Gruevszki elmenekülése, azaz, miért is lépne fel Budapesttel szemben, Lattmann elismerte, hogy ezzel eltűnt egy problematikus elem a politikai struktúrából: Gruevszki messze van, külföldre menekült – ez jól jön a politikai kommunikációban. Pozitív hozadékként pedig emellé nyertek egy ellenséges államot, Magyarországot, ami kifejezetten rentábilis a számukra. Sztálin szavaira rímeltetve („Hány páncélozott hadosztálya van a Vatikánnak?”), Lattmann leszögezte: „Az elmúlt évek kormányzati ámokfutása minden létező szinten gyengítette Magyarország érdekérvényesítő képességét, amely ma már közelíti a nullát”.
Szerző: NVZS
