Már nem a kamatemelés, hanem a kormány politikai, gazdaságpolitikai lépései segíthetnék meg a forintot

A Magyar Nemzeti Bank keddi, újabb 100 bázispontos kamatemelése után következő napon a forint gyengülni kezdett, reggeltől délig egy százalékot gyengült, majdnem 4045-ig kúszott az árfolyama az euróval szemben. Pedig az MNB megtette, amit gondolt: a várakozásokon felüli mértékben 10,75 százalékra megemelte az alapkamatot. Utoljára 2008 őszén, a világgazdaságban kialakult likviditási válság idején volt ilyen magas a magyar jegybanki alapkamat. 

Nem is olyan régen Bod Péter Ákossal arról beszélgettünk, hogy a kamatemelésekkel az MNB már nem képes megfogni az inflációt, mivel a forint gyenge voltáért éppen az ő hiteltelensége a felelős. A beszélgetés óta azonban volt egy Fitch-döntés, ami elvben nagyon pozitívan kellett volna hasson az árfolyamra, illetve Orbán Viktor elmondta Tusnádfürdőn a percek alatt elhíresült (az ország fele és a szövetségesek, az uniós partnereink számára egyértelműen hírhedtté vált) beszédét, aminek nyomán – általános vélekedés szerint – még távolabb kerültünk a megállapodástól az EU-val, s ezért  elvben komolyan gyengítenie kellett volna a forintot. Ám nagy kilengést egyik sem okozott. 

De akkor mi történik? Vajon már eleve be van árazva a mai árfolyamban, hogy nem lesz uniós pénz? Ha nem ez, akkor mi a helyzet? Bod Péter Ákost kérdeztük.

A korábbi jegybankelnök szerint a gazdasági alapokat illetően a helyzet változatlan. Ennek egyik tétele a nekilóduló infláció, azon belül is a (hatósági szabályozott áraktól megtisztított) 13,8 százalékos maginfláció, ami szerinte alacsonyabb ennél biztosan nem lesz a következő hónapban sem (szerkesztőségi megjegyzés: a KSH augusztus 8-án teszi közzé a júliusi adatot).

A költségvetési hiány – ami szintén árgus szemekkel figyelt adat – ugyanakkor alaposan elfutott. Az első félévben már összejött az egész évre tervezett deficit fele – mutatott rá a szakember. 

A monetáris politika ilyen körülmények között annyit tud tenni, hogy emelgeti a kamatokat – mondta, megjegyezve: igaz, most meg is kellett lépnie, mivel az Európai Központi Bank is szigorított, kamatot emelt („a magyar fülnek furcsán hangzó nulla százalékra”). Miután pedig láthatóan a perifériális valuták nagyon sebezhetők az euróhoz képest, csak irdatlan kamatkülönbséggel stabilizálhatók.

„Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Banknak már nem nagyon érdemes a jelenlegi szint fölé emelni az alapkamatot, hiszen mindenki igazából a politikai, a gazdaságpolitikai lépéseket várja” – mutatott rá.

Mindeközben azonban a Fitch mégis csak pozitívat lépett, hiszen változatlanul hagyta a magyar államadósság gyenge, de még befektetői kategóriába ajánlott besorolását. Miért? – kérdeztük. Bod Péter Ákos szerint az elemzők előzetesen valóban arra számítottak, hogy a Fitch meghagyja a BBB besorolásunkat („ami egyébként a térségünkben a leggyengébb, s a többi visegrádi országhoz képest három-négy grádiccsal lejjebb van”), ám úgy, hogy ad mellé egy negatív kilátást, amitől – a professzor szerint – kormányok jobban félnek, mint a leminősítéstől, mivel rosszabb az optikája annak, amikor negatív fejleményeket várnak. De a Fitch stabilnak hagyta a kilátásokat, feltételezve, hogy a gázmizéria nem érinti az országot, illetve, hogy szeptemberig meglesz a megállapodás az unióval a milliárdok folyósításáról. „Ez számomra azonban csak annyit jelent, hogy a probléma nem múlt el, csak elnapolták a döntést, egyelőre pozitívan fogadva a kormány tíz nappal korábbi adó- és rezsiemelési intézkedéseit, hiszen egy minősítőt nem a belpolitikai, hanem csak a költségvetési hatások érdeklik” – mutatott rá Bod Péter Ákos. Mint mondta, nemsokára meglátjuk, mi történik. Az előre bejelentett felülvizsgálati naptárakból ugyanis tudható, a Standard & Poor’s augusztus 12-én, a Moody’s pedig rá másfél hónappal, szeptember 23-án mond majd ítéletet. 

Mindenesetre az látszik, hogy makroelmozdulás még nincs, miközben azonban az irányt a tőkepiaci elemzők jónak gondolják. Merthogy elkezdődött a kiigazítás, igaz – mondja Bod –, megkésve, vitatható összetételben és nyilván ismét konzultáció nélkül, meglepetésszerűen. Ugyanakkor a kételyek immár jó fél éve továbbra is fennállnak azzal kapcsolatban, képes-e Magyarország kezelni az ikerdeficitet, amiből a költségvetési hiányra van csupán közvetlen hatása a kormánynak, a folyó fizetési mérlegre csak közvetett.

A politikáról azért talán kevésbé lehet elmondani, hogy jó irányt vett volna, különösen a legutóbbi hétvége után, vagy tévedünk? – kérdeztük. Bod Péter Ákos szerint valójában mindenki a fejét fogja, feltéve a kérdést: vajon tényleg megéri-e Orbánnak, hogy „a tusnádfürdői hallgatóság szórakoztatására olyat mondjon, amit le is fordítanak és ami hazajut az anyaországba is”. Szerinte ez vagy nem vall előrelátásra, vagy – s ez is lehet egyfajta motivációja – úgy gondolja, hogy ha már úgysem nyílik meg az uniós kassza, akkor legalább a saját választóit azzal fogja táplálni („lásd. etetni”), hogy ideológiai és értékrendi kérdések miatt Brüsszel, a Soros, a baloldal, a progresszívok, stb.  pikkelnek ránk. „Ez persze jobb magyarázat számukra, mint hogy semmit nem tesznek a korrupcióellenes fellépésért – bár, ha tennének, akkor azonnal kiderülne, hogy ki korrumpál kit Magyarországon.”

Ebben a közegben alakul az árfolyam: amikor gyenge a forint, akkor a jegybank kamatot emel, amitől átmenetileg, rövid időre visszaerősödik, majd ismét gyengül, „az ember megissza a negyedik kávéját és még mindig bamba marad utána, merthogy lehet iszogatni a kávékat, de van egy pont, ami után már nem kellene ezt tenni, hiszen a hatás csak pillanatnyi” – mondta, hozzátéve, hogy sokszor még arra sem elég. Az elmúlt öt-hat emelésnél ugyanis ugyanaz a liftezés látható – emlékeztetett Bod Péter Ákos.