Orbán a szélsőjobbon – Nagy kockázatot vállalt

NVZS 2019. szeptember 23. 18:13 2019. szept. 23. 18:13

„A személyes ambíciói mellett Orbánnak azért is kell nélkülözhetetlennek éreznie és tennie magát, mert csak így tudja érvényesíteni a putyini orosz érdekeket Európában, s most, hogy a három nagy rivális kikerült vagy kikerülni látszik a képből, úgy érezheti, hogy eljött az ő ideje” – mondta Ara-Kovács Attila, külpolitikai szakértő, a DK európai parlamenti képviselője. Arra kerestük a választ, hova tegyük Orbán hétvégi olaszországi látogatását, továbbá, akar-e, s van-e realitása annak, hogy az európai szélsőjobb vezetőjévé váljék.

Magyarország és a Fidesz első embere a hétvégén a Fratelli d’Italia olasz neofasiszta párt találkozójának volt a vendége, ott beszédet mondott, megénekeltette a hallgatóságát, amelytől ki is érdemelte az állva vastapsot. A fellépése ugyan inkább csak az olasz és a magyar sajtó figyelmét keltette fel, ugyanakkor természetesen lehetnek következményei, s nem is csak a kétoldalú magyar-olasz viszonyban (mindenesetre Luigi Di Maio olasz külügyminiszter, az Öt Csillag Mozgalom kormánypárt vezetője már szombaton közleményben rögzítette: „nem engedem meg senkinek, hogy bírálja vagy támadja Olaszországot, főképpen annak nem, aki a mi határaink rovására szuverenista”.).

„Orbán Viktor nagyon nagy kockázatot vállal azzal, hogy ennyire elkötelezi magát a szélsőjobb mellett, akár már rövid távon belebukhat ebbe, de hosszú távon mindenképpen” – összegezte véleményét a Hírklikknek Ara-Kovács Attila. Mint rámutatott: a Fidesz Európai Néppárt-beli tagsága egyelőre még fel van függesztve, s ha Orbán tovább megy ezen az úton, akkor azzal a pártja és a saját sorsát egyaránt veszélyezteti. Akár már most október-november tájékán meghosszabbíthatják a felfüggesztést vagy nem veszik vissza – ezzel pedig mindenki martalékává válhat. Ugyanakkor folytatnia kell a pávatáncot, hiszen nélkülözhetetlenné kell magát tennie annak érdekében, hogy hatásosan legyen képes képviselni Putyin érdekeit Európában. „Kellő kíváncsisággal várom, hogyan lesz képes európai szintre emelni a pávatáncot Orbán, ha a Fidesz egyelőre mégis bent marad a Néppártban és sikerül valahogyan a szélsőjobb vezetői pozíciójába is kerülnie” – szögezte le Ara-Kovács.

Felvetésünkre, hogy az utóbbi időben a Néppárt mintha békülékenyebb lenne Orbánnal, Ara-Kovács emlékeztetett arra, hogy Brüsszelben nyílt titokként kezelik Orbán Von der Layen bizottsági elnöknek – és talán Angela Merkelnek – tett ígéretét, miszerint Brexit-ügyben beáll az Európai Unió álláspontja mögé. „De meglátjuk, mi történik, ha hosszú távon a szélsőjobb vezéreként tűnik fel és az illiberális demokrácia szempontjából ellenőrizhetetlen folyamatokat indít el például Olaszországban vagy Ausztriában” – mondta.

Orbán szemszögéből megfelelőnek tartja egyébként az időzítést olyan szempontból, hogy mind a három politikus, aki meg akarta ragadni az európai szélsőjobboldal vezetését kompromitálódott, s kikerült a fősodorból. Mint emlékeztetett rá: Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt elnöke korrupcióval annyira lebukott, hogy tökéletesen kiirtotta magát a politikából, Marie Le Pen is kikerült a fősodorból, az oroszoktól kapott pénzek vádja súlyosan érintette karrierjét,  s ott van Matteo Salvini, aki kormányválság kirobbantásával taktikázik. Bár ez utóbbit Ara-Kovács szerint sem lehet teljesen leírni, de az biztos, hogy olyan pozícióban van, hogy nem önmaga határozza meg a politikai jövőjét, hanem az Ötcsillag Mozgalom és a Demokrata Párt magatehetetlensége vagy ügyessége dönti majd el, mi lesz vele.

Orbán tehát ezt a helyzetet igyekszik arra kihasználni, hogy előtérbe tolja önmagát, de azért nagy kérdés, hogy egyáltalán milyen esélyei vannak annak, hogy valaki a szélsőjobboldalon európai szintű politikus legyen – mondta a DK uniós képviselője. „Ugyan a fent is említett három ember különféle okok miatt kiesett, de politikusok példájának a sorát lehetne felhozni arra – élükön a holland szabadságpárti Geert Wilders-zel – , hogy a szélsőjobb nem tudja egyesíteni maga mögött Európát” – szögezte le, hozzátéve: „ugyanis alapvető beágyazottságuk nemzeti államot feltételez, még akkor is, ha esetenként képesek koalícióra lépni és együttműködni”.