Orbán ismét bebizonyította, hogy a putyini érdekeket szolgálja

NVZS 2024. január 24. 14:30 2024. jan. 24. 14:30

„Orbán azt hiszi, hogy nagy játékos, holott primitív kis zugpolitikussá minősül a svéd NATO-csatlakozással kapcsolatos manőverezésével. Azt képzeli, hogy borzasztó ravasz és tudatos, de közben dehogyis, minden elmegy mellette, kijátsszák, megkerülik, elszigetelik, ami elvben az ő baja lenne, de a helyzet az, hogy az országot is, és ez jóval nagyobb probléma.” Így reagált Dérer Miklós a hírre, hogy a török parlament elfogadta a svéd csatlakozás dokumentumát, s ezzel Orbán hazugságban maradt, hiszen mindvégig azt állította, hogy nem Magyarország lesz az utolsó a ratifikálók sorában. Nos, immár visszavonhatatlanul az lett. A Magyar Atlanti Tanács volt főtitkára szerint Orbán ezzel bebizonyította, hogy Putyin forgatókönyvét hajtja végre. S Erdogan is megmutathatta, ki az úr a házban. 

Felgyorsult a héten Svédország NATO-csatlakozásának ügye. Kisebb bombaként robbanhatott a magyar kormányon belül, hogy a török parlament valóban ratifikálta a skandináv ország befogadását a nyugati katonai szervezetbe. Jellemző, nyomban azután, hogy a Bloomberg megszellőztette, hogy a török parlament még ezen a héten szavaz az ügyben, Orbán hirtelen budapesti látogatásra hívta meg Ulf Kristersson svéd miniszterelnököt. A magyar közvélemény felé azt kommunikálták, hogy a meghívás célja Svédország NATO-csatlakozása, valamint a magyar-svéd kétoldalú kapcsolatok erősítése, a kölcsönös bizalom elmélyítése; a Népszava ismertetése szerint a levélben a magyar kormányfő intenzívebb politikai párbeszédet sürget, s szerinte a „bonyolult” kétoldalú kapcsolatokról, a szövetségesi és partneri együttműködésről a biztonság és a védelem területén, valamint Magyarország közelgő EU-elnökségéről kellene tárgyalniuk.

Ugyanakkor Orbán az X-en (korábban Twitter) posztolt bejegyzésében – a bel- és külföldre szóló megszokott kétkulacsos kommunikációjának megfelelően – korántsem ezt írta, hanem azt, hogy „Ma magyarországi látogatásra szóló levelet küldtem Ulf Kristersson svéd miniszterelnöknek, hogy tárgyaljunk Svédország NATO-csatlakozásáról.” A válasz gyorsan megérkezett: a Politico beszámolója szerint Tobias Billström svéd külügyminiszter elutasította a kormányfőjének szóló meghívást, leszögezve: Stockholm nem látja értelmét a tárgyalásnak, s bár ők nyitottak az építő jellegű megbeszélésekre, ám Orbán X-posztjának más volt a hangvétele, mint a meghívó levélé. 

Az ankarai törvényhozás azután már nem lacafacázott: kedden este 287-55 arányban megszavazta a svéd NATO-csatlakozást. Mint a Népszava emlékeztet rá, a döntés után a ratifikációt puszta formalitásként már csak Recep Tayyip Erdogan török elnöknek kell aláírnia. Ezzel pedig Magyarország ismét a szégyenpadra került, hiszen Orbán Viktorral az élén a kormánytagok nem győzték hangoztatni, hogy nem Magyarország lesz az utolsó, amely jóváhagyja a svédek NATO-csatlakozását. Nos, már biztos, hogy az lesz.

Azt, hogy a parlament mikor ül össze emiatt, s hogy egyáltalán összeül-e, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy az MSZP azonnal kezdeményezte az Országgyűlés rendkívüli ülésének összehívását az ügyben. Mint közleményükben rámutatnak, „Másfél éve blokkolják Orbán fideszes ’bátor emberei’ Svédország NATO-csatlakozását. Ezért 2022 szeptembere óta minden parlamenti ülésen kezdeményeztük ennek az ügynek a napirendre vételét, de a fideszesek minden alkalommal a napirendre vétel ellen szavaztak.”

A NATO főtitkára – ahogy a Hírklikk is megírta – mindenesetre azt üzente, hogy arra számít, Magyarország mielőbb ratifikálja a csatlakozást. „A NATO-szövetségesek a vilniusi csúcstalálkozójukon egyetértettek abban, hogy meghívják Svédországot szövetségünkbe, Svédország pedig teljesítette kötelezettségvállalásait. Svédország tagsága erősebbé teszi a NATO-t és biztonságosabbá mindannyiunkat” – szögezte le Jens Stoltenberg.

Mi lesz most? Mit léphet a kormány? Mit léphet Orbán? Léphet-e olyat, aminek a vége nem az arcvesztés? Dérer Miklóst kérdeztük.

Nem lehet igazán tudni, hogy most mi lesz, az biztos, hogy Orbán belemanőverezte magát egy olyan helyzetbe, amiből nem tud szabadulni – mondta a szakértő. Emlékeztetett arra, hogy a kormány végig az mondta, a törökök előtt ratifikálják a svéd NATO-csatlakozást, s ez most nem jött be. „Nem tudom, mennyi volt benne a tudatosság, mennyi, hogy Erdogan  jelezte, ki az úr a házban, ki diktál.” Azt viszont tudni, hogy korábban Németh Zsolt elárulta: van egyeztetés a két ország között ebben az ügyben. (Ráadásul Erdogan egy hónapja ismét járt Budapesten, s elképzelhetetlen, hogy a megbeszélésen ne esett volna szó a svéd NATO-csatlakozás ügyéről – a szerk.) Persze a magyar kormány és személyesen Orbán annyi mindenben nem mondott igazat ezzel az üggyel kapcsolatban – jegyezte meg az Atlanti Tanács volt főtitkára.

„Úgy érzem, van egy bizonyos zavar a török döntés után, mert olyan mértékben megint elszigetelve maradt a magyar külpolitika, s most már a NATO-ban lassan teljesen lejáratja magát, pedig ott sokáig nagyon jól teljesített” – fogalmazott Dérer, aki nagy pofonnak tartja a svédek meghívást elutasító válaszát, azt, hogy jelezték: nem tudnak miről beszélgetni, nem fogják legitimálni Orbán kétségbeesett próbálkozását. 

Ki lehet-e ebből arcvesztés nélkül jönni? – kérdeztük. A szakértő szerint nem, olyannyira kellemetlen, rossz helyzetbe manőverezték Orbánék magukat. Ugyanakkor felvetésünkre úgy reagált: nem hiszi, hogy nem ratifikálják a svéd NATO-csatlakozást, hiszen azzal teljesen kiírnák magukat a Nyugatból, „s ugyan minden lehetséges ettől a bagázstól, de ezt már nem tudom elképzelni”. Ugyanakkor – jegyezte meg –, ezzel az utolsó hellyel Orbán azt is bebizonyította, hogy a putyini forgatókönyvet hajtja végre, hiszen csak az ő érdekük a svéd NATO-tagság megkérdőjelezése, megakadályozása. 

„Mindenesetre Orbán azt hiszi, hogy nagy játékos, holott ezzel az ügylettel primitív kis zugpolitikussá minősül, azzal áltatja magát, hogy borzasztó ravasz és tudatos, de közben dehogyis, minden elmegy mögötte, kijátsszák, megkerülik, elszigetelik” – vonta le a következtetést Dérer. Mint hozzátette: ez persze elvben az ő baja lenne, de a helyzet az, hogy az országot is éppen ennyire érinti, és ez jóval nagyobb baj.

Mi lesz, ha tényleg visszajön Trump? Mennyire javítana az Orbán helyzetén, hiszen – finoman fogalmazva – annyit udvarolt neki Orbán, hogy biztosan lesz valami hálagesztus – vetettük fel. Dérer szerint azonban akkor sem várható a helyzet gyökeres megváltozása. Emlékeztetett arra, hogy Trump első elnöksége idején is hiába tartotta be Orbán – Trump bunkósága és erőszakossága eredményeként – a védelmi kiadások GDP-arányos két százalékos ráfordításának NATO-követelményét. „Ha Trump esetleg meg is simogatja majd a buksi fejét, attól nemigen fog változni Orbán pozíciója a fősodorbeli, a normális Európában, amit a következő választás után is feltehetően az eddigi, a kereszténydemokratákból, szociáldemokratákból, liberálisokból és zöldekből álló koalíció vezet majd, még akkor is, ha megerősödik a szélsőjobboldal” – szögezte le. Sőt, Orbán státuszát még tovább ronthatja, ha jobb viszonyt alakít majd ki Trumppal 

A magyar „csárdás” 

Finnország és Svédország – régi semlegességét feladva – azután jelentkezett tagnak a NATO-ba, hogy Oroszország hadserege – 2022. február 24.-én – lerohanta Ukrajnát. A tavaly júliusi vilniusi NATO-csúcsértekezletre felvették a két országot a katonai szövetségbe, viszont azt minden tagállamnak ratifikálnia kell ahhoz, hogy hatályba is lépjen a csatlakozás. Magyarország – már akkor is a törököket másolva – nem sokat lacafacázott Finnországgal (2023. április 4-én fel is vették a finneket a szervezetbe), ám Svédországgal kapcsolatban azóta is ürügyekre hivatkozva, tologatja a kormány által egyébként már tavalyelőtt (!) nyáron a parlamentnek benyújtott dokumentum ratifikálását. Orbán és stábja ebben arra hivatkozik, hogy ők hiába szeretnék a ratifikálást, a Fidesz képviselőinek kell dönteniük az ügyben. Nos, most ez a hazugságlufi is kipukkant – ahogy azt a Hírklikk friss írása levezeti. 

Törökország legalább az ő szempontjából érthető feltételeket támasztott a ratifikáció elé, az odahaza terroristaként számon tartott, Svédország által befogadott több kurd kitoloncolását, illetve erőteljesebb fellépést a skandináv országban többször is előfordult Korán-égetésekkel szemben. Magyarország azonban olyan nevetséges érveket tudott csak előráncigálni, mint, hogy Svédország „bánt” minket. Az idő előrehaladtával pedig a hangnem egyre durvult (holott egy Svédországba küldött parlamenti – értsd fideszes – delegáció sem tudott sok negatívat megállapítani a helyszínen). Kövér László – mint egy elszabadult hajóágyú – már olyanokat mondogatott, mint (a HírTV-nek): „Amit csinálnak a svédek a saját hazájukkal, abból egyenesen következtethető az, hogy ők nem szeretik a hazájukat, sőt, szabályosan gyűlölik”. De azt is leszögezte egy ponton, hogy „Nem biztos, hogy nekünk ezt meg kell szavazni”, kétségbe vonva, hogy erősítené Európa biztonságát, ha a finnek után a svédek is csatlakoznának az észak-atlanti szervezet jelenleg 31 tagállama közé.