Orbán jól beszél magyarul

Nos, ez jutott eszembe Orbán Viktor Vasárnapi Újságban előadott szövegétől, amikor a „kisújszállási asszonyságról”, alias Karikó Katalinról tett említést. A világhírre szert tett – és talán Nobel-díjban is részesülő kutató biológus, a miniszterelnök előadása szerint hirtelen az egész szabadalom lényegében magyarrá változott. Ahogy Orbán mondta: magyar ész, amerikai tőke.

Nem ismerem Karikó Katalint, tudása előtt fejet hajtok, és csak sajnálom, hogy úgy vált magyarrá, ahogy az apám elkezdett jól beszélni magyarul. Kisújszállási asszonyságnak egyébként a mi miniszterelnökünk nevezte, amit ő nyilván egyáltalán nem szégyell. Mint ahogy bizonyosan büszke a magyarságára is, legfeljebb arra nem, hogy ahhoz, hogy ezt a sikert elérje, el kellett hagyni a hazáját. Mint kutatót, Szegeden kitették őt az állásából, ezért vágott neki a nagyvilágnak. Bizonyára fontos neki a szülőhazája, de az új haza sem lehet mellékes. Már csak azért sem, mert leánya az Egyesült Államok evezőseként lett olimpiai bajnok.

De vajon jogos-e ez a végtelen leegyszerűsítés, vagyis, hogy magyar ész és amerikai tőke lenne a szabadalom?  Félreértés ne essék: én is büszke vagyok, hogy ennek a szörnyű világjárványnak a legyőzéséhez döntő mértékben járult hozzá egy magyar származású kutató. És, igen, még az is lehet, hogy tovább fogja növelni a magyar származású Nobel-díjasok körét. De talán lehangoló, és bárdolatlan is kisújszállási asszonyságnak nevezni a Pfizer nevű cég alelnökségéig jutó kiváló szakembert. Mint ahogy nevetséges a magyar kormányfő kérkedése is, azaz kijelenteni, hogy magyar ész vezette a világot a megoldáshoz. Karikó Katalin három és fél évtizeddel ezelőtt hagyta el Magyarországot; és igaz, az alapokat a magyar egyetemen szerezte meg, de a kiteljesedést az Egyesült Államok hozta el. Ismétlem: magam is büszkén húzom ki magam, ha arra gondolok, hogy honfitársamnak vallhatom a nagyszerű embert, mint ahogy az is büszkeséggel tölt el, hogy két magyar futballista – Gulácsi és Orban – eljutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe. Ettől azonban a siker a németeké, a lipcseieké, noha két magyar válogatott focistáról van szó. Nem állíthatjuk, hogy a tehetség a magyaroké, a pénz a németeké.

Mindemellett annak is örülök, hogy Orbán Karikó Katalin hangsúlyozott magyarsága mellett, újabb győzelmet aratott, immár maga alá gyűrte a járvány második hullámát is. Örülök, hogy szótárába beemelte a birkózás kifejezéseit is, és így értesülhettem róla, hogy a vírus le van szorítva, már csak a földharc van hátra. Amely földharc sokkal rövidebb kimenetelű lenne, ha az unió ellátna bennünket elegendő vakcinával. De nem lát el, pedig mi már mindenre fel vagyunk készülve, a szavazó helységek várják az embereket, csak az oltóanyag hiányzik. Amivel Orbán még rá is tesz az eddigi kijelentésére; korábban ugyanis egy hét végén tartotta alkalmasnak a magyar egészségügyet – értsd: a kormányzati intézkedéseket – arra, hogy beoltsa a magyar lakosságot. Most már szinte egy nap is elegendő lenne, hisz' a választásokat is egy nap alatt bonyolítják le. De az unió lassú, Orbán elégedetlen vele, mint ahogy ezt meg is fogalmazta a vasárnapi műsorban.

Lám, lám, mi mindenben a világ előtt járunk, mi fedezzük fel a koronavírus elleni vakcinát, és mi oltanánk be először a teljes lakosságot, ha nem hátráltatnának bennünket. Kockáztatva ezzel egy harmadik hullámot. Amiért nem mi, az unió lenne a felelős.

Schiffer András szerint a magyar miniszterelnök újra pozicionálta magát az európai politikában. Szerintem is, bár nem teljesen ugyanazzal az előjellel gondolom, mint a volt LMP-s politikus. De azt is látom, hogy Orbán itthon is kezdi magát újra pozicionálni; szerinte sikerrel szembeszállt a második hullámmal – érdemes lenne azért az áldozatok hozzátartozóit is megkérdezni erről –, magyarrá avatta a vakcina elleni szabadalmat, és megszervezte a teljes védekezést.

Orbán, akit elmúlt időszak fideszes és kormányzati történései valóban a földre szorítottak, úgy érzi immár, hogy újra állásból folyik a harc. Sőt, ellenfeleinek kell lemenniük békába.