Orbán nem „demokráciaharcos”, hanem nyereg alatt puhított hős
Szijjártó Péter külügyminiszter szerint az amerikaiaknak nem kell aggódniuk a magyar demokráciáért, különösen a honi sajtószabadság helyzetéért, mert Magyarországnak ma olyan miniszterelnöke van, aki demokráciaharcos és 1989-ben elsőként követelte a szovjet csapatok kivonását Magyarországról. Szijjártó persze tudja, hogy ez nem igaz, Orbán akkori szónoklata idején ugyanis már megszületett a megállapodás a szovjet csapatok kivonásáról, és mintegy tízezer katona el is hagyta az országot.
A történet előzménye, hogy Antony Blinken amerikai külügyminiszter a Telexnek nyilatkozva azt mondta, „Komolyan aggódunk a magyarországi médiahelyzet hanyatlása miatt, aggodalmunkat osztják a sajtószabadság nemzetközi szószólói és számos magyar ember is”. Ez a mondat verte ki a biztosítékot Szijjártónál, aki azonnal szolgálatba helyezte magát, hogy megvédje a főnökét, és egy füst alatt kioktassa az amerikaiakat. „… a magyar történelem tele van a magyar szabadságért, a függetlenségért és a szuverenitásért vívott harcokkal, a magyar nemzet megharcolt a saját szabadságáért és a saját szuverenitásáért, úgyhogy az egészen biztos, hogy a magyar szabadságot és a magyar demokráciát nem kell féltenie az amerikai kormánynak, tekintettel arra, hogy akik a kommunistákkal szemben a lehető leghatározottabban felléptek, az a miniszterelnök, az akkori pártelnök, aki elsőként követelte a szovjet csapatok kivonását Magyarországról, ő ma a miniszterelnök, aki egy demokráciaharcos, ezért tőlünk biztosan nem kell félteniük a demokráciát amerikai barátainknak, és mi erre büszkék vagyunk.”
Szijjártó néhány – számára talán aprónak tűnő, ám valójában távolról sem elhanyagolható – részletet elfelejtett megemlíteni. Például azt, hogy amikor 1989. június 16-án, Nagy Imre újratemetésén Orbán az összegyűlt tömeg előtt a szovjet csapatok kivonásáról szóló tárgyalások megkezdését követelte, az orosz katonák már javában távozóban voltak. A megállapodás ugyanis Németh Miklós, az egypártrendszer utolsó miniszterelnöke és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár között már korábban, márciusban megszületett, s áprilisban meg is kezdődött „az ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet csapatok kivonása. Olyannyira siettek az oroszok a távozással, hogy amikor a Szijjártó által demokráciaharcosnak nevezett Orbán ezt követelte, már tízezer szovjet katona el is hagyta Magyarországot. Ezt akkoriban nem verték nagydobra, mert a magyar és a szovjet fél abban állapodott meg, hogy a csapatok kivonását csak később, a júliusi moszkvai tárgyalások után hozzák nyilvánosságra.
Nem a demokráciaharcos küldte tehát haza elsőként az oroszokat, Magyarországról, hanem a nagypolitika – amelyhez az akkor 26 éves Orbánnak még annyi köze sem volt, mint most – alakította úgy a helyzetet, hogy a csapatkivonásra sor került. Arról nem is szólva, hogy hónapokkal korábban, 1989. március 15-én, a forradalom és szabadságharc évfordulóján, Cserhalmi György színművész felolvasta az újrafogalmazott 12 pontot, amelyek között követelésként szerepelt a szovjet csapatok kivonása Magyarországról.
Amúgy nem ez volt Orbán egyetlen hazug húzása: a Nagy Imre újratemetését szervező demokratikus ellenzék tagjainak visszaemlékezése szerint a rendezvény előtt megállapodtak abban, hogy a szovjet csapatok kivonását nem hozzák szóba az újratemetésen, mert nem akarják megzavarni az erről szóló tárgyalásokat, és nem kívánják kockáztatni a már javában zajló csapatkivonások sikerét. Ezt minden szónok, így Orbán is elfogadta, ám a Fidesz elnöke felrúgta a megállapodást, és beszédében követelte az akkor már távozóban lévő oroszok kivonását.
Szijjártó ezt az aprónak tűnő epizódot sem említette az amerikai külügyminiszter aggodalmaira adott válaszában. Hogy a „demokráciaharcos” Orbán valójában nyereg alatt puhított hős. Aki azzal, hogy a már távozóban lévő „vendégek” felé rázta az öklét, a sajátjait is cserben hagyta, és fölösleges és felelőtlen hősködésével Magyarország függetlenségét is veszélyeztette.
