Orbán vérgőzös nacionalizmusa éles ellentétben áll az amerikai konzervativizmussal
A Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC) múlt heti budapesti konferenciáján tovább folyt Orbán szégyenletes ölelgetése. Kevin Roberts, a Heritage Alapítvány elnöke ki is fejtette: különösen büszke arra, hogy szervezete ilyen jó kapcsolatban áll Orbánnal, akit ő „a konzervatív kormányzás példaképének” tekint – írta a független, nonprofit, inkább konzervatívnak tekintett washingtoni intézet szerzője.
Ne beszéljünk arról, hogy Orbán egy magyar David Duke, aki nyíltan hirdeti, hogy „országa nem akar kevert fajú nép hazájává válni”, amely megjegyzés joggal véget vetett volna bármely amerikai politikus karrierjének. (David Duke a fehér felsőbbrendűséget, antiszemita összeesküvés-elméleteket hirdető amerikai politikus, aki egy ideig a Klu Klux Klan Nagy Varázslója, majd a louisianai kongresszus tagja is volt – a szerk.)
Tegyük félre az Orbán kormányát megrázó pedofil botrányt, és Orbán Putyinhoz fűződő szoros kapcsolatát is. Ha mindez nem elég ahhoz, hogy Orbánt szimpatikussá tegye az amerikai jobboldal számára, akkor mi a helyzet azzal, hogy Orbán a keblére öleli Hszi Csin-Ping kínai diktátort is?
Ha van valami, ami feltehetőleg közös az amerikai konzervativizmus minden ágában, akkor az a felismerés, hogy Kína veszélyt jelent az Egyesült Államokra és a szabad világra nézve, márpedig Orbán mára a Kínai Kommunista Párt legbensőbb szövetségesésé tette az országát Európában. A napokban Budapestre látogat a kínai miniszterelnök, aki várhatóan a Kínai Kommunista Párt „nagyvonalúságával” halmozza majd el a pénzhiánnyal küszködő magyar kormányt.
Miközben az amerikai konzervatívok a Kínától való gazdasági elszakadást, Magyarország legnagyobb kereskedelmi partnere az EU után Kína, amely egyben a legnagyobb befektető is. A The Washington Post szerzője részletesen és hosszan ismertette a jelenlegi magyar-kínai gazdasági kapcsolatokat, majd rámutatott: mindez egy átgondolt stratégia, az úgynevezett „keleti nyitás” része, amelynek célja, hogy csökkentse Magyarország függőségét a Nyugattal való kereskedelemtől, és Kína, valamint a Kelet felé fordítsa az országot. Ha Orbán a keblére akar ölelni egy kommunista diktátort, az Orbán dolga. De ez esetben miért akarnák őt a keblükre ölelni az amerikai konzervatívok? Az Ukrajna-ellenes amerikai jobboldal – amelynek az egyik vezetője a Heritage Alapítvány –, azt mondja, hogy nem Putyin-párti, de úgy látja, hogy a háború elvonja a figyelmet a kínai fenyegetésről, akkor miért pártolja Hszi Európán belüli legközelebbi barátját és szövetségesét?
Az úgynevezett nemzeti konzervatívok azért teszik túl magukat Orbán Amerika-ellenes zsarnokok iránti szeretetén, mert az anti-globalista, a nyílt határokat ellenző, családbarát politika bajnokát látják benne. De ilyen Andzej Duda lengyel elnök, vagy Giorgia Meloni olasz miniszterelnök is, csak éppen a családbarát politika és a nemzetállam melletti kiállást a népirtó diktátorok pártolása nélkül valósítják meg.
Miért nem tartják tehát a CPAC összejöveteleit Budapest helyett Varsóban, vagy Rómában? Orbán vérgőzös nacionalizmusa éles ellentétben áll az amerikai konzervativizmussal, mert „mi nem a fajt, vagy azt etnicitást igyekszünk megőrizni, hanem egy eszmét: az emberi szabadság eszméjét, és a Függetlenségi Nyilatkozatban foglalt elveket. Orbán pedig ezeknek az eszméknek az ellenségeihez áll közel. Ajnározásával a Heritage Alapítvány és a CPAC a rosszindulatú kínai befolyás nyugati terjedését segíti elő, és aláássa az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeit.
