Orosz Anna: lendületet kaphat az Európai Unió megtorpant bővítése

Napvilágra került egy tervezet arról, milyen bővítési tervben gondolkodik az Európai Unió, és a leendő tagok csatlakozása milyen költségekkel járna – különös tekintettel Ukrajnára –, és mindez milyen változásokat eredményezne a meglévő tagok körében. A számítgatásokat olvasgatva, olyan érzésünk lehet, mint amikor egy család gyermekvállalásban gondolkodik, és a testvérek is mérlegelni kezdik, mivel járna egy új kistestvér érkezése. Helytálló ez a párhuzam?

Nem is egy gyerek érkezéséről beszélhetünk, ha úgy vesszük, hanem több ütemben tervezett gyerekvállaláshoz hasonlít inkább a helyzet. Amennyiben szétválasztjuk a nyugat-balkáni országokat és mondjuk Ukrajnát.

Változik a tagjelölt nyugat-balkániak helyzete Ukrajna csatlakozásával?

A nyugat-balkáni országok már a 2000-es évek eleje óta folytatják a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. Ha visszatekintünk az elmúlt 20 évre, ez a folyamat rendkívüli módon lelassult. Ezt a tárgyalássorozatot rázta fel az Ukrajnában zajló háború, ami miatt egy olyan geopolitikai változás történt, ami miatt az EU terítékre vette a keleti irányú bővítést is. Ennek részeként Ukrajnának is felajánlotta a tagjelölti státuszt. Ez a változás a nyugat-balkáni országok számára is egy lehetőség, másrészt nem véletlen, hogy frusztráció is érzékelhető a részükről azok után, hogy az eddig velük szemben megfogalmazott elvárásokat (mint például a jószomszédi viszonyt) is új módon ítéli meg az EU. Joggal merül fel a kérdés, Ukrajna színre lépésével miként változik meg az ő csatlakozási folyamatuk dinamikája, milyen hatással lesz a bővítéspolitika kereteire. Hiszen a területén háború van, és még előtte is sok jogállami és transzformációs problémával küzdött, ráadásul a nyugat-balkániaknál sokkal nagyobb ország. A már EU-tag országok számára Ukrajna tagjelölti státusza még sürgetőbbé tette a szervezet belső reformját, amely már korábban is napirenden volt pusztán a nyugat-balkáni tervezett bővítés miatt is. Ukrajna méreténél és gazdasági jellegénél fogva a jelenlegi kohéziós és az agrárpolitikát is érdemben átalakító új szereplő volna az Európai Unióban. A csatlakozásuk okán az egyes tagállamok nettó kedvezményezetti és befizetői pozíciói is megváltoznak, illetve az is, hogy melyik tagállam milyen módon profitálna az uniós forrásokból.

A nyugat-balkániaknak az okozhat gondot, hogy az EU velük szemben az elmúlt 20 évben sokkal szigorúbban járt el, mint ahogy most Ukrajnához viszonyul?

Nem így fogalmaznék. A nyugat-balkáni országokkal szemben a szükséges, végrehajtandó reformokon túl, számos más politikai elvárás is megfogalmazódott, például a bilaterális viták rendezése, vagy Koszovó és Szerbia közti normalizációs folyamat az előbbi státuszát illetően. Ezek miatt sokszor blokkolta az EU vagy egy-egy tagállam az egyes nyugat-balkáni országok előremenetelét. Eközben viszont hirtelen elindult egy tárgyalássorozat Ukrajnával és a bizonytalan háborús helyzet miatt úgy tűnhet, hogy Ukrajnával szemben ugyanezeket az elvárásokat kevésbé érvényesíti az EU. Ez ellentmondásos helyzetet teremt a tagjelöltek között, illetve aláássa a bővítéspolitika követelményeinek következetes érvényesítését. Korábban például Görögország vétózta meg hosszú évekig Észak-Macedónia csatlakozási tárgyalásainak megkezdését a köztük fennálló névvita miatt. Albánia is éveken keresztül várt arra, hogy valamennyi tagállam támogassa a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Ehhez képest egy sokkal nagyobb horderejű problémával küzdő állammal kapcsolatban nagyobb nyitottságot mutat az EU és ez egyensúlytalanságot tükröz.

Függetlenül a tagjelöltek közötti esetleges feszültségektől, a mostani viták hatására felgyorsulhat a tervezett EU-bővítés?

A gyorsulás abban már mutatkozik, hogy a jelek szerint komolyabbá vált a csatlakozásról szóló gondolkodás az EU-n belül. A csatlakozások költségbecslésének kiszivárgása is erre enged következtetni. Korábban pedig az a dokumentum került a nyilvánosságra, amely az EU belső reformjával foglalkozott. Így ezekkel a kérdésekkel komolyabban kezdtek foglalkozni az Európai Unión belül. Ez tehát egyfajta bizakodásra adhat okot. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke a Bledi Stratégiai Fórumon szeptemberben kijelentette, hogy „az Európai Uniónak és a Nyugat-Balkánnak 2030-ra készen kell állnia az unió kibővítésére”. Ennek a céldátumnak a realitását azonban az érintett nyugat-balkáni országok kétlik. Különös tekintettel arra, hogy milyen lassan zajlott a folyamat az elmúlt 20 évben és hogy a megkövetelt reformoknak is elég komoly az átfutási idejük. Az tehát, hogy a csatlakozási folyamat mennyire tud felgyorsulni, azon is múlik, hogy a csatlakozási folyamat menetén változtat-e az unió, vagy hogy milyen belső reformhoz kötik a tagállamok az EU bővítését. Fontos kérdés, hogy felváltja-e a tagállami vétó lehetőségét biztosító egyhangú döntéshozatalt a minősített többségi szavazás ezen a területen. A belső reform véghezvitele azonban az unió tagállamainak megállapodásán múlik, és ha nem sikerül rendezni a vitás kérdéseket, akkor az a tervezett bővítés is későbbre marad.

Az Európai Unió jelenlegi állapotában elbírná a nyugat-balkáni országok és Ukrajna csatlakozását is? Egy egyébként is vitáktól terhelt szövetség egy ennyire sok státuszú, különféle fejlettségű, még változatosabb kultúrája országok csoportját képes volna integrálni?

Mindenképpen szükség lesz az EU belső reformjára, és az EU előtt álló kihívásokra reagáló költségvetés kialakítására. Ha ugyanis további kilenc ország, köztük egy, az EU nagy tagállamaihoz hasonló méretű ország, Ukrajna is csatlakozik a szervezethez, az jelentős hatással lesz az EU célkitűzéseire, a döntéshozatal működésére és az uniós intézményeken belüli erőviszonyokra. Újra kell gondolni, hogy az egyes tagállamok milyen reprezentációval fognak majd rendelkezni, milyen befolyásuk lesz a döntéshozatalra. Olyan döntéshozatali reformokra lesz szükség, amelyek képesek kezelni a még sokszínűbbé váló Európai Uniót. Így a következő időszak fő feladata az lesz, hogy a tagállamok kialakítsák a reformokkal kapcsolatos elképzeléseiket, vörös vonalaikat, majd azok alapján közösen kidolgozzanak egy kompromisszumos megoldást. 

Kijelenthető, hogy a bővítések előtt és tervezett bővítések miatt mindenképpen belső reform(ok) előtt áll az Európai Unió?

Igen. Pláne úgy, hogy a bővítés kérdését ennyire markánsan geopolitikai kontextusban kezelik. Ha a tagállamok elkötelezik magukat, hogy a 2030-as céldátumot tartani akarják, akkor ahhoz már mindenképp el kell kezdeni a reformokat. De a következő költségvetési ciklus sarokszámaiban is meg kell jelenniük a csatlakozáshoz kötődő tételeknek. És ezek a folyamatok kéz a kézben kell, hogy járjanak.