Oroszország Észak-Koreához közeledik
Az Oroszország és Észak-Korea közötti kapcsolatok jelentős változásáról tanúskodnak azok a jelentések, amelyek szerint Kim Dzsong-Un észak-koreai diktátor látogatást tehet Oroszországban, és ott találkozhat Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, feltehetően azért, hogy észak-koreai fegyverszállításokról tárgyaljon vele – írta a The Guardian.
A brit liberális lap elemzi a két ország kapcsolatainak alakulását a hidegháború idejétől kezdve, és megállapítja: Észak-Korea akkoriban a diktatúra legfeljebb egy erős szuperhatalom jelentéktelen beszállítója volt, ám az Ukrajna elleni támadással minden megváltozott. Moszkva (és Peking) megvétózta az ENSZ Biztonsági Tanácsában azt a határozat-tervezetet, amely büntette volna Phenjant az újabb rakétatesztekért.
Tavaly júniusban Észak-Korea elismerte a donyecki és luhanszki bábköztársaságokat, majd idén júliusban Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter Észak-Koreában tűnt fel, ahol Kim büszkén mutogatta neki a legújabb észak-koreai fegyvereket.
A Kreml elkeseredettségéről tanúskodik maga a tény, hogy Moszkva észak-koreai (valamint iráni) fegyvereket akar beszerezni. Moszkva sokat magasztalt katonai gépezetéről az ukránok bebizonyították, hogy papírtigris, és meglehetősen megalázó olyan helyeken fegyverbeszerzésekre törekedni, mint Észak-Korea. Vannak azonban más fontos, gyakorlati megfontolások is, amelyeket Putyinnak mérlegelnie kell, mielőtt a keblére öleli Kimet.
1. Az észak-koreai rezsim elleni, Oroszország közreműködésével kiépített szankciós rendszer megsértése Putyin számára alighanem a legcsekélyebb akadály. Most, hogy Oroszország maga is páriává lett, érthető, hogy más lator államok felé nyújtja ki a kezét. Emellett a Phenjan elleni szankciók részleges megbontása eltemeti az Észak-Korea nukleáris fegyverektől mentes övezetté tételéhez fűzött minden reményt. Erről azonban Putyin úgy gondolhatja, hogy most ez a legkisebb gondja.
2. A második kérdés ennél fontosabb. Az Észak-Koreával való kapcsolatok eltúlzásával a Kreml a dél-koreai kapcsolatok romlását kockáztatja. E kapcsolatok már romlottak a háborúval is, Szöul támogatta a szankciókat, de csak vonakodva, és továbbra is sok dél-koreai vállalat működik Oroszországban. Szöul afféle gyenge láncszem a nyugati szankciós frontban, és ezt a Kreml kihasználhatja a maga javára, ha erre taktikai lehetősége nyílik. Ám Putyin úgy is gondolhatja, hogy a Phenjannal kialakítandó új kapcsolat növeli majd a befolyását Dél-Koreában, mert ettől a dél-koreai politikusok még inkább fenn akarják majd tartani a dialógust Moszkvával.
3. Putyinnak azt is végig kell gondolnia, hogy Észak-Korea megbízható partner-e. Lényegében egyáltalán nem az. Phenjan a hidegháborúban kihasználta a partnerei közötti vitákat, és kijátszotta a partnereit egymás ellen. Észak-Korea arról is ismert, hogy gazdasági teherré válik vonakodó barátai és partnerei számára, és számos alkalommal akaratosnak és kiszámíthatatlannak bizonyult. Nem valószínű, hogy Kim ezúttal olcsón adná el magát.
Mindezek ellenére nem kizárt, hogy Putyin már régen meghozta stratégiai döntést az Észak-Koreához való közeledésről. A hidegháború utáni rend feladása és a tömbmentalitáshoz való visszatérés bátorítja az efféle újbóli egyesüléseket. Fontos szereplő ebben az esetben Kína, Phenjan régi támogatója, amely a Peking és Washington közötti mélyülő konfliktus logikája folytán maga is közelebb húzódik Moszkvához.
Még nem tudni, találkozik-e Kim Putyinnal, de a két ország közötti kapcsolat láthatólag változik. Akár eljutnak az észak-koreai fegyverek az ukrán frontokra, akár nem: Oroszország lesüllyedése a zsarnokság mélységeibe minden bizonnyal elégedett mosolyt varázsol Kim arcára – írta a liberális lap.
