Rómeó, Júlia, és hamarosan a sötétség…

Millei Ilona 2021. augusztus 1. 07:50 2021. aug. 1. 07:50

Rómeót úgy nevelték, hogy szeresse országának mindenkori kormányát. Rómeónak az elmúlt tizenegy évben könnyű dolga volt, hiszen ugyanaz a kormány irányítja az országát. Rómeó neveltetéséből adódóan, ab ovo soha nem is kérdőjelezte meg kormánya intézkedéseit. Nem csak elfogadta, de szerette is azokat. 

Ebédnél ugyan néha elmélázott, vajon mit is csinálna akkor, ha együtt kellene ebédelnie országa valamelyik vezetőjével? Vajon ugyanúgy rakják a szájukba a kanalat, vajon ugyanúgy cuppogják le a húst a csirkecsontról, mint egy hétköznapi ember? Aztán elhessegette magától ezeket a tisztátalan gondolatokat. Nem szabad úgy gondolnia rájuk, mint akármelyik hétköznapi emberre! Hiszen az országukért dolgoznak éjt nappallá téve, nem is tudja, hogyan jut annyi idejük, hogy az égvilágon mindennel foglalkozzanak, mindenre törvényt hozzanak! És akkor itt van ez a „büdöslábú” ellenzék, mindennek a kerékkötői! Mindenben csak hibát keresnek, és persze találnak is, mert akarnak!

Múltkor is azt mondta az egyik kollégája, hogy gyalázatos játékot játszik a 60 éven felüliekkel a kormány, és amikor megkérdezte tőle, hogy miért, azt felelte, azért, mert a világon egyedül nálunk oltották őket Sinopharm vakcinával. Rejtély, hogy miért tették, mert az OGYÉI megkapta a kínaiak dokumentációját. Annak alapján döntöttek. A kínai dokumentációban pedig egyértelműen benne volt, hogy 60 év alatti, egészséges férfiakon próbálták ki az arab országokban. Vagyis, ha ők tudták, hogy 60 év fölöttieken nem próbálták ki, akkor nálunk miért kellett éppen a 60 év fölöttieket oltani ezzel? Nagyon sokan vannak, akik annak idején hittek annak a propagandának, hogy mindegy, ha csak Sinopharm van, adják, az is több, mint a semmi. Most meg, amikor kiderült, hogy mintegy negyedük nem is védett, és a Sinopharmmal oltott idős emberek kezdenek rádöbbenni arra, hogy átverték őket, akkor ugyan ingyenes tesztet nem akarnak náluk végezni, de nagy kegyesen megengedik nekik, hogy fölvegyenek harmadik oltást. Meg elkezdték szorgalmazni, hogy augusztus 1-jétől azokhoz a 60 éven felüliekhez, akik még semmilyen oltást nem vettek fel, menjenek ki orvostanhallgatók, meg orvos, és beszéljék rá az időseket az oltakozásra. Persze, abban sincs rend, hogy milyen vakcinát kapjanak. Viszont az biztos, hogy a legutóbb kiadott eljárásrendben sincs feltüntetve az életkori korlát a Sinopharm vakcina esetében. Majd az orvos eldönti. 

Hogy miből derült ki, hogy a beoltottak negyedénél nem eredt meg az oltás? Hát abból, hogy a főváros meg egy cég is ingyenes antitestszűrést végzett, és ez jött ki eredményként. Nekem úgy tűnik – jegyezte meg a kolléga –, hogy ez az egész 60 éven felüliek oltása körüli nagy porverés most azért van, hogy a kormány elfedje a Sinopharmos fiaskóját…

Persze, a főváros – bólogatott Rómeó. Tudjuk, kik. Különben is, emlékezett rá, hogy a kormány feje azt mondta, a vírus miatt a 60 éven felüliek vannak a legnagyobb veszélyben, ezért a legidősebbeket fogják beoltani leghamarabb. Több mint hatvan százalékukat be is oltották. Hát tehet arról a kormány, hogy a többi nem regisztrált?  De hát, ilyen az ellenzék! Rosszindulatú.

Persze, van, akit csak becsaptak, mint szegény Júliát – gondolta Rómeó. Most, hogy eszébe jutott a lány, a sógornője barátnője, fölragyogott a szeme. Mert Júlia olyan szép, és törékeny, olyan szeretni való. Csak fiatal tanárnő létére, ne lázadna mindig a kormány meg a saját intézményvezetője intézkedései ellen. Persze, őt is hatalmába kerítette az ellenzék. Hát miért nem lehet azt tudomásul venni, hogy nem kell önállóan gondolkodni és fejleszteni, hanem az az érték, hogy kövessük a központi előírásokat?! Ha pedig ez az elvárás, akkor az olyan embertípus kerül előtérbe, aki követi a központi előírásokat. Az intézményvezető is ilyen. És? Van pénz, van fizetés. Hát, jó, ha véletlenül valamilyen probléma adódik, ha nincs direkt utasítás, nem is tud intézkedni, csődöt mond. Még az a szerencse, hogy ott van Júlia, ő nagyon kreatív dolgokat tud kitalálni. Múltkor is, a szünidő kellős közepén riadóláncot csinált, hogy értesítse a szülőket, aki akarja oltathatja a 12 éven felüli gyerekét. 

Azt meg végképp nem érti Rómeó, hogy Júlia miért lázadozik a pedagógusképzés átalakítása ellen, amikor ő már diplomás. Mikor megkérdezte tőle, hogy mi a kifogása ellene, Júlia azt mondta, az, hogy csak középszintű érettségire való felkészítésre képeznék ki a pedagógusokat. Vagyis, alig tudnának többet a tanárok, mint a diákok. És? Hát Juci néni, az ő angol tanára se tudott anno sokkal többet angolból náluk, hiszen oroszt tanított addig, aztán ő lett az angol tanár. Egy leckével mindig előbbre volt, mint ők. Viszont haszna is volt, mert azt, hogy „jó”, mai napig oroszul is, „hárásó”, meg angolul is „gúd” tudja. Jó, sokkal többet nem is tud, de minek is? Hiszen minek menne külföldre ebből a gyönyörű országból?  

Meg valami Nat-ot, valami Nemzeti alaptantervet is magyarázott neki Júlia, hogy az azon túlmutató tartalmak és kimeneteli követelmények csak akkor maradhatnak, ha azok „pedagógiai hozzáadott értéke nélkülözhetetlen” és „a felesleges, köznevelési tartalmakat nem érintő, azaz a köznevelési célból nem indokolt részeket törölni kell”. És akkor mi van? Nem kell olyan sokat tudni! Még jó, hogy a kormánynak, pontosabban Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter úrnak eszébe jutott, hogy Takaró Mihályt delegálja felügyelőként a kimeneti követelményeket kidolgozó munkacsoportokhoz. Ő volt az, aki a Nat ideológiai szempontú átdolgozását is irányította. Mi baj lett abból, hogy átvette a Csépe Valéria agykutató akadémikus professzor és csapata által kidolgozott Nat-ot, és kicsit megigazította a történelmet és az irodalmat benne? Jó, hát Takaró Mihály a Nyugatot „kis zsidó lapocskának” tartja, viszont zseninek nevezte  az antiszemitizmusáról ismert Nyírő Józsefet és a numerus clausus nagy hívét, Tormay Cécile-t. És, persze ezzel a lendülettel megkérdőjelezte Kertész Imre magyarságát, Spiró György emberi mivoltát. Meg azt is mondta, hogy nem áll szándékában Esterházy Péter „kultúraromboló” munkásságával sem megismertetni a diákokat. Istenem! Ettől még rendes keresztény ember. Hát majd most a tanárképzést is ehhez az ideológiához igazítja. Még mindig jobb, minthogy mindenféle „elembések” vagy mi a csudák mászkáljanak az iskolákba. Nem is tudja, mi az. Nem is akarja tudni. Biztos valami nyugati szörnyűség. Ezt mondta a miniszterelnök úr is. Ő pedig csak tudja! Annak pedig, hogy jó képességű jelentkezők tömegéből kiválasszanak fiatalokat, az egyetemeken megtanítsák őket a szakmára, és még gyakoroljanak is mellette, és a végén majd kész pedagógusként kiküldjék őket az iskolákba, na, annak vége! Ez a XX. század volt, most meg már a XXI. van!  Igenis, átrendeződik a világ! Amúgy sem fizetik meg a tanárokat sehol. Pedagógustanulás lesz, és nem képzés. Kész. Nem kell a pedagógusoknak olyan sokat tudni, és olyan sokat keresni…

Jó, hát Júlia sem keres túl sokat, de majd ő eltartja. Lesz miből. Végül is, aki szereti a kormányt, az jól keres. 

Rómeó tekintete az ablakra tévedt. Most vette csak észre, hogy odakint búcsúzik az alkony. Köhintett egyet, és elégedetten arra gondolt, hamarosan sötét lesz. 

Az egész országban sötét lesz.