Sebestyén Roland, a paksi hapsi
Amikor tavaly novemberben bejelentették, hogy elkészült a Paksot Dunakömlőddel összekötő bicikliút, mindenki nagyon örült. Nemcsak azért, mert az ünnepélyes átadón egy valódi kormánytag, Süli János, a paksi bővítésért felelős miniszter is tiszteletét tette, de azért is volt ok a felhőtlen boldogságra, mert sem a megjelenteknek, sem a közvéleménynek nem kötötték az orrára, hogy a bicikliút az eredetileg tervezettnél 300 millió forinttal többe, 799 millió forintba került.
A bicikliutat egy Sebestyén Roland nevű vállalkozó és társa építette, aki ugyan a nagyközönség előtt nem igazán ismert, ezzel szemben az Orbán-család egyes tagjaival jó kapcsolatokat ápol. A szerencsés vállalkozó, aki sorra nyeri el a döntően önkormányzati megbízásokat Pakson, nemcsak bicikliút építésében jeleskedik, de szükség esetén, lakóparkot is épít a városban, mégpedig egy olyan cég közreműködésével, amelynek egy Ökrös Imre nevű illető az egyik tulajdonosa.
Ökrös Imre nevét nem kötelező, viszont érdemes ismerni. Ő ugyanis Lévai Gizellának a férje, vagyis Lévai Anikónak, Orbán Viktor feleségének a sógora.
Amint arról a 444 is beszámolt, Sebestyén semmit nem bíz a véletlenre, több vasat tart a tűzben, mert nem csak Ökrös Imrével ápol gyümölcsözőnek bizonyuló kapcsolatot, de Lévai Gizella fiával is van egy közös, ingatlanfejlesztéssel foglalkozó vállalkozása.
Hosszan lehetne még sorolni az összefonódásokat, a Direkt 36 oknyomozó portál ezt meg is teszi. Mi azonban nem megyünk bele ebbe az utcába. Egyfelől szédülünk már a sok Orbán-közeli személytől, rokonoktól, barátoktól és csókosoktól, unjuk is leírni a nevüket, másfelől meg biztosak vagyunk abba, hogy az olvasók sem tudják követni ezeknek a bonyolult céghálók és a hozzájuk kapcsolódó pénzmozgások működését. Erre utaznak egyébként Orbánék, erre épül a Nemzeti Együttgazdagodás Rendszere. Hogy a köznép fel sem tudja fogni a milliárdok mozgását, az emberek egy idő után közömbössé válnak, s már meg sem kísérlik követni, hogy merre jár a pénzük.
Tanulsága tehát nincs az ügynek, de nem is kell, hogy minden esetből a szükségesnél komolyabb következtetéseket vonjunk le. Örüljünk inkább a mások sikerének, annak, hogy vannak olyan honfitársaink – jelen esetben Sebestyén Roland vállalkozó, aki a miénkénél jóval nagyobb szerencséjét kizárólag saját szorgalmának és teljesítményének köszönheti. Ha találkozunk vele, és felismerjük, ne próbáljuk meg feltartóztatni, ehelyett kérjük meg, hogy adja át kézcsókjainkat Lévai Gizellának. De még jobb, ha egyenesen Lévai Anikónak megy a kézcsók, nagyrabecsülésünk kifejezése így talán gyorsabban eljut a valódi címzetthez, Orbán Viktorhoz.
