Srácok, akkor ezt most játsszuk le! – Válasz az RMDSZ politikusainak
Kezdjük két idézettel ezt a rendhagyó vasárnapi nyílt levelet! Kövér László még 2012-ben azt nyilatkozta a Magyar Hírlapnak: „Az RMDSZ vezetése nagyon régóta az MSZP-vel ápolja a legszorosabb kapcsolatot, amiben persze nincs semmi meglepő, hiszen mindkét párt ugyanolyan bolsevik gyökerekből táplálkozik, az erkölcseik, mentalitásuk és érdekeik is közösek.” Igazán velős és veretes, ízig-vérig kövéri mondat. A másik idézet az RMDSZ polgármestereinek és vezetőinek közös leveléből származik, amelyen a fideszes média örömmel csámcsogott az elmúlt napokban és amelyben visszautasították Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt erdélyi látogatását. Mint jelzik, például – sok egyéb érdekes okfejtés mellett – aggodalommal figyelik, hogy a hatalmat átvenni kívánó politikai vezetők feles jogszabályokkal akarnak kétharmados jogszabályokat megváltoztatni és ezzel az alkotmányos rend feloldására készülnek. „A mi perspektívánkból ez egy rendkívül nyugtalanító szándék, ugyanis a külhoni magyarok számára elengedhetetlenül fontos a politikailag stabil anyaország”. Ez utóbbi hosszú írást és minden szavában a Fidesz propaganda-gépezete által diktált dokumentumot többek között Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere és Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke is aláírta, nyilván Kelemen Hunornak, az RMDSZ jelenlegi elnökének támogatásával.
Származás, családi kötelék és megannyi emlék, számtalan barátság köt Erdélyhez. Attilát, Csabát és Hunort is barátomnak, harcostársamnak gondoltam. Éppen ezért írom keserűen és feldúltan az alábbi nyílt levelet nekik:
Kedves Csaba, Attila, Hunor!
Régi ismerősök, jó barátok vagyunk. Vagy voltunk. De biztosan harcostársakként tekintettünk egymásra, míg meg nem érkezett az állítólagos Nemzeti Együttműködés Rendszere. Amióta a Fidesz hatalomra jutott, először csak a közös nagy rendezvények maradoztak el, majd a saját programjaitokra hívtatok egyre szégyenlősebben; és most először tartottatok olyan RMDSZ-kongresszust, ahol már nemkívánatosak lettünk. Először tehát a hivatalos, majd a személyes viszonyok koptak szépen, lassan el, az emberi kapcsolatainkat is látványosan és érthetetlen módon minimalizáltátok a Fidesz egyre erősebb nyomulása óta.
Lehet persze emögött egyszerű politikai számítás, de egy székely az egyenességéről ismert. Ti mégsem meritek vállalni az egyszerű szembenézést, egy baráti telefonhívásra adott választ sem, ahogy Hunor nem hívott vissza akkor, amikor több üzenetben is jeleztem, hogy a miniszterelnök-jelölt bemutatkozó útjáról szeretnék egyeztetni vele. Mindez pár nappal az előválasztások eredményhirdetése után, nemzeti-konzervatív jelöltként befutva, az első programját Erdélybe tervezve, hogy szimbolikusan is együttműködést vállaljon.
Hunor! Te elbújtál Bukarestbe, de megmozdult a hűbéresi viszonyrendszer és felénekeltétek Rogán kampánydalát. Hogy voltatok képesek aláírni egy ilyen hazug, nyilvánvalóan a Fidesz pártközpontjából megrendelt levelet? Zsarolnak benneteket vagy odáig süllyedtetek, hogy magatokévá tettétek a Fidesz gátlástalan, illiberális tempóját? Ha az előbbi, akkor a saját lelkiismeretetek és jó hírnevetek miatt mielőbb terítsetek a nyilvánosság felé! Ha viszont egyszerűen hitből vagy kényelmes megalkuvóként süllyedtetek a fideszes dagonyába, akkor miért is nem távoztok Ti is az Európai Néppártból és csatlakoztok Orbán új haveri köréhez, a fasisztoid, nacionalista, nemzeti kisebbségellenes politikai kalandorok csoportjához?
Nyilván az is válasz, ha egyszerűen csak az aktuális politikai megfontolásokat, így a romániai magyar választók hangulatát követve sodródtok egy vállalhatatlan hazugságspirálba. De ennek Ti magatok vagytok az előidézői, akik vakon kiszolgálják a Fidesz tudatos, számító és aljas terveit. Emlékeztek még, hogyan is mondta Markó Béla? „Egyenlő közelségtartásra kell törekednünk a magyarországi mérvadó pártokkal és szervezetekkel, mert így tudjuk hatékonyan képviselni a magyar közösség érdekeit” Markó számára alapvetés, hogy még Orbánnak sem volt hajlandó alárendelni az RMDSZ-t.
Ehhez képest ti odáig juttattátok a szövetséget, hogy már maga szervezi a határon túliak szavazótáborát Orbánnak és Semjénnek, a Fidesz csalásra kész és képes rendszerében, ahol a levélszavazatok követhetetlenül érkeznek vissza Magyarországra. Nem hiszem el, hogy nem látjátok: miként használnak titeket eldobható eszközként?!
Annak a levélnek, amelyet aláírtatok minden bekezdése hazugság és ezt Ti is pontosan tudjátok. Nyilván Ti is tisztában vagytok vele, hogy azért kellett most nyilvánosságra hozni, mert ellensúlyozni kellett vele a NER-be besimulni nem hajlandó, az erdélyi magyarságot kihasználó folyamatokat határozottan elutasító civilek kiáltványát. Ahelyett, hogy kiálltatok volna Gáspárik Attiláék pluralizmust, a félelem helyett demokráciát vágyó mondatai mellett, inkább hagytátok, hogy ugráltatható bábuként betoljanak titeket velük szemben a pályára.
Srácok! Emlékeztek? Együtt szabadítottuk ki az aradi Szabadság szobrot! Fiatal politikusokként heti rendszerességgel egyeztettünk a számotokra fontos ügyekben. Évekig együtt szerveztük nemcsak a magyar-magyar sítáborokat, de az MSZP és az RMDSZ ifjúsági szervezetei által működtetett, rendkívül népszerű EU-tábort is öt éven keresztül közösen vittük. Emlékeztek, hogy 2004-ben még a két ország miniszterelnöke is eljött és ott tartotta meg csúcstalálkozóját?
Hunor, Csaba, Ti ketten tartottátok a szocialista Vastagh Pállal a beharangozó sajtótájékoztatót. Ott álltam mellettetek és tiltakoztam, amikor Nagy Zsolt miniszter barátomat koncepciós bűnvádi eljárás alá vonták, vagy amikor Markó Attila pártját kellett fogjuk. Nyilván arra is emlékeztek, hogy mi tartottuk az akkor feltörekvő fiataljaitoknak az önkormányzati kampányfelkészítőket. Csaba, a 2008-as megyei tanácselnöki kampányodat szakemberi segítséggel támogattuk és nyilván Te is pontosan emlékszel, hogy anno a Ti csapatotokból delegáltunk tagot a DunaTv testületébe annak érdekében, hogy fontos befolyással tudjatok lenni az Erdélyben is fogható műsorszolgáltatásra. Nem egy szocit kerestünk, hanem érintettet.
Srácok, biztos emlékeztek, hogy én voltam az egyik fő támasza a marosvásárhelyi Félsziget Fesztiválnak, amelyet első évben Markó Bélával együtt nyitottunk meg. De a mai napig szívemnek kedves nosztalgiával emlegetjük a csíkszeredai Illés-koncertet is, az „István, a király” előadással együtt, amelynek létrejöttében ugyancsak vastagon szerepet vállaltam. Emlékeztek, hogy tomboltunk a megyei tanács ablakában, nem kevés pálinka felszabadító mámorában? Micsoda idők voltak!
December 5-ére hivatkoztok, mint el nem múló sebre. De Ti szakítjátok fel és lökitek el a gyógyítani akaró, baráti kezet. Arra is emlékezzetek, hogy a népszavazást követő évben hídépítő, szimbolikus üzenettel, vállalva minden jogos és jogtalan atrocitást: csakazértis elmentem újra a csíksomlyói búcsúba, mert ott volt a helyem! Hunor, Te voltál, aki végigsétáltál velem a hegyre, sokaknak ezzel megnyugvást adva. Utólag is köszönöm ezt a tisztes és testvéri kiállást.
De hol vannak ezek az erdélyi srácok? Hova, mivé lettetek, fiúk?! Én minden együttműködésemet a valódi nemzeti összetartozás érdekében adtam nektek. Részben családi gyökereim, a Székely Hadosztályban szolgált erdőcsanádi dédnagyapám vagy a '89-es forradalom vöröskeresztes szállítmányait orvosként a határon és bent a véres fronton szervező édesapám előtt tisztelegve, de legfőképp a gyermekeink jövője miatt érzett, őszinte hazafisággal. Nem kértem és nem kaptam tőletek semmit. Annál többet ért egy kézfogás veletek. Most ezt gyalázzátok éppen meg.
Srácok, ha beszálltatok az anyaországi választási kampányba, ám legyen. A Ti döntésetek. De akkor ezt most játsszuk le! Attila, Csaba, Hunor! Nyilvános vitára, a nemzeti együttműködés jövőjéről szóló párbeszédre hívlak ki benneteket! Bármelyikőtöket. Évtizedek óta ismertek, az RMDSZ vezetőjeként vagy a hivatkozott, tiltakozó levél aláíróiként bátran leülhettek egy magyar európai parlamenti képviselővel. Az Európai Parlamentben szorosan együttműködnek a képviselőcsoportjaink, tudunk tehát kulturált módon beszélni. Ha hisztek benne, hogy jó ügyet szolgáltok, akkor érveitek, válaszaitok és világos jövőképetek is van hozzá. Vitassuk akkor meg és bizonyítsuk be, hogy a párbeszéd mindig újra összeköt, nem pedig tovább szakít. Én itt vagyok, várlak benneteket. Hajrá, magyarok!
