Szijjártó Péter bemutatja: harmadik típusú hajókázások

Föld S. Péter 2020. szeptember 15. 07:04 2020. szept. 15. 07:04

„Nem tudok újat mondani, a családdal és a barátokkal töltött szabadidőt továbbra is a magánéletem részének tekintem” – ezt válaszolta Szijjártó Péter az RTL Klub jachtozásra vonatkozó kérdésére hétfőn, a Liam Fox brit volt védelmi és kereskedelmi miniszterrel tartott közös sajtótájékoztatón. A magyar külügyminiszter szerint az is az ő igazát bizonyítja, hogy sem az ügyészség, sem a mentelmi bizottság nem tartotta megalapozottnak a gyanút, és nem vizsgálja az adriai nyaralását.

A magunk részéről nagyon örülünk, hogy olyan külügyminiszterünk van, aki a családjával és a barátaival töltött szabadidejét a magánélete részének tekinti. Nem volna jó, ha másként lenne, vagyis, hogy Szijjártónak a családdal, valamint a barátokkal töltött szabadideje nem a magánélet része volna.

Azért mondhatott volna újat is Szijjártó Péter, mert a régi szöveget már borzasztóan unjuk. Az valóban megnyugtató, hogy a Polt Péter vezette ügyészség, valamint a mentelmi bizottság fideszes többsége nem talált semmi gyanúsat a Szijjártó család barátokkal súlyosbított jachtos nyaralásában, ám mi, magyar adófizetők, nem vagyunk sem ügyészség, sem mentelmi bizottság. Ennél fogva, több mindent nem értünk ebben a történetben. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy Szijjártó Péter elfogadta Szijj László milliárdos szíves invitálását a Lady MRD nevű jachtra, akkor ez nettó korrupció. A jacht tulajdonosa, Szijj László ugyanis annak a kormánynak az egyik fő kedvezményezettje, amelynek Szijjártó Péter is tagja.

Amennyiben Szijjártó és családja, valamint a barátai fizettek a nyaralásért, akkor viszont az a kérdés, hogy miből futotta az amúgy nem szegény külügyminiszternek erre a luxus kirándulásra. Néhány évvel ezelőtt, amikor kiderült, hogy 167 millió forintért vásárolt Dunakeszin házat magának, az volt a magyarázat: kölcsönökből, valamint szülői összefogásból jött össze a167 millió forint. Utóbbi nemcsak megható és szép példája a család összetartó erejének, de modellként is a mai fiatalok elé állítható: tessék tehetős, jószívű családba születni, olyan körülmények közé, ahol a szülők nem sajnálnak gyermekeiktől néhány tízmillió forintot.

Ez volt évekkel ezelőtt a dunakeszi ház esetében, ám ugyanezt a dumát nehéz volna még egyszer beadni a közönségnek. Nem túl életszerű ugyanis, hogy ezúttal is a Szijjártó szülők nyúltak mélyen a zsebükbe, ők dobták össze a nyaralás költségeit. (Mint számos alkalommal megírtuk, szakértők szerint a Lady MRD-hez hasonló hajók heti bérleti díja hozzávetőlegesen 60 millió forintot kóstál.)

A baráti szívesség tehát kilőve, mert az maga volna a korrupció, s ebben az esetben az ügyészség azonnal lépett volna. És látjuk, az sem valószínű, hogy Szijjártó Péter a maga zsebéből fizette a nyaralás költségeit, mert ennyi pénze, bármennyire is kiváló külügyminiszter, törvényesen nem lehet neki. Marad egy harmadik lehetőség, mind közül a leginkább életszerű: ment Szijjártó Péter az utcán, egyszerre csak meglátott a földön 60 millió forintot. Körülnézett, kié lehet, de nem volt senki a közelében. Nagyon megörült Szijjártó a pénznek, lehajolt érte, felmarkolta, és mivel épp ennyibe került a hajóút, amit már régóta kinézett magának (és családjának, valamint a barátainak), rohant azonnal Szijj Lászlóhoz, nehogy mások megelőzzék.

Talán még annyit fűznénk ehhez a mesébe illő történethez, hogy hőseink azóta is boldogan élnek, amíg meg nem halunk.