Tanulmány igazolja, hogy reménytelen a fiatalok helyzete Magyarországon
Azoknak a fiataloknak saját ingatlanhoz jutni lehetetlen, akik nem rendelkeznek önerővel, és az ingatlanárak mellett a hitelkamatok is magasan szárnyalnak.
Az ingatlanárak 2015 és 2022 nyara között meredeken emelkedett, éves szinten 20-25 százalékot, miközben az infláció 5 százalék alatt volt. Tavaly nyár óta azonban – ahogy arról az MNB idei első negyedévre vonatkozó jelentése is szól – a hitelezéssel együtt az ingatlanpiac is elesett. A hitelkamatok ma 8-9 százalékon állnak, ezáltal sokan nem hajlandók hitelt felvenni.
Pillók Péter és Székely Levente által jegyzett, „Kívánj tízet!” címet viselő, a magyar fiatalok jövőképét taglaló kiadvány állítása szerint „a lakás megszerzésének, bérlésének költségei kiemelkedően magasak, és a lakások hozzáférhetősége, elérhetősége, minősége, helye, illetve a lakáspiaci folyamatok sokszor nehezen megoldható kihívások elé állítják a fiatalokat.”
A lakhatás kérdése, a lakások hozzáférhetősége nemzetgazdasági fontosságú, hiszen a lakásépítések, felújítások a lakáspiaci tranzakciókon keresztül 7–13 százalékkal járulnak hozzá a GDP-hez. „A lakástulajdonlás ezen túl a politikai és társadalmi stabilitás, a társadalmi integráció és a helyi közösség kohéziójának meghatározója, az egyén számára továbbá „ösztönösen” az autonómiát, a biztonságot, az identitást erősítő hatással rendelkezik, illetve az egyén, a család önkifejezésének módja is” – fogalmaz a fejezetet jegyző Kocsis János Balázs.
A lakás az egyén és a családok számára az esetek túlnyomó részében a legfontosabb vagyontárgy, megszerzése a legtöbb ember számára élete legnagyobb beruházása. 2019-es adatok alapján a magyar fiatalok átlagosan 27 éves korukban hagyják el a szülői házat, ezzel európai összehasonlításban a középmezőnyben helyezkednek el. Viszont most már egyre bizonytalanabb a családi ház elhagyása is – írja az Index.
A tanulmány szerint minden 4., illetve 5., 45 évnél fiatalabb magyar megfordult a bérlői piacon, mielőtt saját lakást vásárolt volna. A lakásbérlés azoknál a fiataloknál a legmagasabb, akik még gyermektelenek, 27 százalékuknál.
Az első saját tulajdonú lakásba költözők esetében a 35 évesnél fiatalabbak 25 százaléka, míg a 36–45 évesek 21 százaléka volt ezt megelőzően bérlő.
Az első önálló lakás háromnegyede saját tulajdonút jelentett a 2005–2015 közötti időszakban, míg 14 százalék magánlakásba, 3 százalék önkormányzati bérlakásba költözött, a többiek pedig egyéb módon, például befogadás vagy partnerhez költözés útján tettek szert önálló lakhatásra. Az első lakást vásárlók nagyjából fele használt lakásba költözött, 15 százalékuk új lakásba, míg 13 százalék örökölte vagy ajándékba kapta otthonát.
Az első lakást vásárlók nagyjából harmada kapott jelentős családi segítséget öröklés, ajándékozás vagy számottevő anyagi támogatás formájában, ezen belül is a 35 évnél fiatalabbak 40 százaléka. Akiket nem tud a családja segíteni, azok számára a különböző lakás-előtakarékossági lehetőségek, államilag támogatott kamatozású vagy más konstrukciójú banki lakáshitelek jelenthetnek megoldást.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2022-es adatai alapján 2019-ben Budapesten minden második lakásvásárlás befektetési céllal történt, míg a koronavírus-járvány intenzív szakasza alatt ez az arány 30 százalékra csökkent, jelenleg azonban ismét meghaladja az 50 százalékot, míg vidéken 25–30 százalék között ingadozik.
A magyarországi lakáspiacról elmondható az is, hogy a bérlők körében magas a lakásmobilitás aránya azokhoz képest, akik saját lakással rendelkeznek. Az átlagos magyarok életükben 3,4 lakásban élnek, 67 százalékuk legfeljebb három lakásban élt születése óta – mutat rá az írás a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataira hivatkozva. A fejlett országok között a magyarországi lakásmobilitás a legalacsonyabbak közé tartozik.
Magyarországon a be nem jelentett jogviszonyok (munka, bérlői) miatt meglehetősen bizonytalan a lakást bérlők aránya – különböző kutatások Budapesten 20–25 százalék közé teszik.
A lakásbérlés havi bérleti díj, valamint a nettó havi jövedelem hányadosaként definiált elérhetősége Magyarországon jóval rosszabb a nyugat-európai átlaghoz képest. Kocsis János Balázs szerint szintén fontos mutató, hogy a bérleti díj levonása után mekkora vásárlóértékű jövedelem áll a bérlő rendelkezésére. A fiataloknál a legrosszabb a helyzet, esetükben az átlagos jövedelem jóval alacsonyabb, így a lakásvásárlás lehetősége is kevésbé elérhető. Az sem segít a helyzetükön, hogy sokan a fővárosban, ott is a belső területeken keresnek lakhatást.
A fiatalok egyre több esetben ragadnak a bérlakásszektorban, mivel a magas bérleti díjak nem teszik lehetővé a lakáspiacra való kilépést, főképp azok számára, akiknek nem áll rendelkezésre családi forrás, baráti kölcsön vagy örökség. A fiatalok 82 százaléka gondolja úgy, hogy bérleményben azok élnek, akik nem engedhetik meg a lakásvásárlást.
