Vásárhelyi Mária: 1956 a szabadság, a függetlenség és a demokrácia jelképe 

Az idén mintha a hatalom nem igyekezne kisajátítani ’56-ot. Orbán vidéken, zárt körben, csak a sajátjainak mond beszédet. Bár ünnepélyes zászlófelvonás még lesz a fővárosban, de – leszámítva, hogy két államtitkár Dömötör Csaba, és dr. Panyi Miklós már 22-én beszédet mond – immel-ámmal lesz csak egy-két Fidesz-rendezvény. Miért mondott le az 1956-os forradalomról a nagyon is annak a hátán a hatalomba fölkapaszkodó Fidesz?

Azért, mert ’56 egyértelműen egy baloldali esemény volt, amelynek a szervezését is egy baloldali kormány baloldali meggyőződésű emberei végezték, és a követelések is baloldaliak voltak. Olyan eszmények álltak a fókuszban, mint a szabadság, a függetlenség, a demokrácia, amelyeket a Fidesz az ellenségének tekint. 

A pártok közül a Párbeszéd Magyarország csatlakozik a „Szabadság. Érted.” nevet viselő, többek között az Országos Közös Akarat, a Fővárosi Önkormányzat és a Tanítanék, valamint még mintegy 12 civil szervezet által meghirdetett felvonuláshoz, de vannak olyanok is, amelyek zárt körben koszorúznak, videoüzenetet küldenek, vagy a Facebook-oldalukon üzennek. A pártok tagjai közül azonban valószínűleg sokan csatlakoznak a felvonuláshoz…

Én nagyon helyesnek tartom, hogyha közösen ünnepelnek a demokratikus pártok, mert most a legnagyobb tét a demokrácia visszaszerzése, és ez egy olyan közös alap, ami mögött minden más másodrendű. Jó, hogyha egy ilyen alap mentén szerveződik egy nagy tüntetés, és nem az országban lesznek szétszórva száz fős tiltakozások. Merthogy egy tüntetésnek az erejét mégis csak az adja meg, hogy mennyien vesznek rajta részt. 

Egyedül a Mi Hazánk tart utcai megmozdulást. Vajon miért? 

A Mi Hazánk közönsége könnyen mozgósítható a verbális erőszakra, és azt gondolom, hogy akik ezzel a párttal tüntetnek, azoknak a szélsőséges beszéd és a szélsőséges magatartás elfogadható.  

Azért ’56 általunk felsorolt eszméit nem annyira vallják…

Szerintem ők azt gondolják magukról, hogy szabadságpártiak, meg demokraták, másrészt tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy mi az apropója egy ilyen összejövetelnek, az a lényeg, hogy a híveiket mozgósítani tudják. Nyilván nem fognak Nagy Imréről, vagy a munkástanácsokról beszélni, hanem a saját szélsőséges, rasszista mantráikat fogják nyomni. Lényegében mindegy, hogy ez április 4-e, vagy október 23-a, nekik csak apropó kell. 

Mintha a magyar politikai elit se lenyelni, se kiköpni nem tudná 1956-ot. Hol veszett el ’56 igazsága, és főleg miért?

Mindig nehéz ügy volt pontosan a baloldali tartalma miatt, hiszen a „kommunisták”, illetve a „kommunizmusból” kiábrándult baloldaliak szervezték, akik a jobboldal számára – címkeként, bélyegként – vörös posztót jelentenek. Pedig tudjuk, hogy akik ’56-ot szervezték, illetve részt vettek benne, azok már mind egy demokratikus Magyarországért harcoltak. A jobboldal nem tudja kisajátítani, a baloldalnál pedig alapvetően hiányzik, hogy a saját identitását értékelje a múltban. Hiányzik az, hogy fölépítse a saját önképét a magyar történelem azon eseményeiből, amikre büszke lehet. Hiányzik, hogy megbecsülje a baloldali hősöket, azokat az eseményeket, amelyek a baloldalhoz köthetők és az ország felemelését szolgálták. Az az identitáspolitika, aminek mégis csak ez lenne az alapja, a baloldal gondolkodásából hiányzik. 

Viszont leginkább a legelnyomottabbak civil szervezetei keresik a helyüket, például most is együtt vonulnak a többiekkel. Ez jelentheti azt, hogy mégis csak bízhatunk a demokratikus erők ébredésében? 

Az biztos, hogy változás itt csak akkor lesz, ha a demokraták, a szabadságszerető emberek valahogy megszervezik saját magukat. Egy szervezett ellenállás kialakulása nélkül teljesen reménytelen, hogy ez a rendszer megbukik. Ameddig úgy tűnik a külső szemlélőnek, hogy elvannak az emberek ebben a rendszerben, addig miért történne változás? Szerintem az a legjobb, ha mindenféle civil szervezet összefog, és minden olyan ember, aki különböző demokratikus jogokért harcol, ezen a közös platformon együtt tud működni.