Versenyelőnyről mond le az a párt, amely nem választ ideológiát
2024 januárjára kiderül, kikkel érdemes számolni a jövő évi európai parlamenti választásokon – mondta a Hírklikknek Ember Zoltán, az Iránytű Intézet ügyvezetője a most zászlót bontó új politikai formációkról. Míg maga a jövő júniusi választás tisztítótűz lehet minden párt, így a régi ellenzékiek számára is. Nagy Attila Tibor politikai elemző pedig a Fideszt összevetve a régi és új ellenzéki pártokkal azt emelte ki, hogy a kormánypárt nagy versenyelőnye a könnyen beazonosítható és markáns ideológiai arcél. E nélkül nem lehet sikeres pártot alapítani vagy vezetni – tette hozzá.
Ember Zoltánt, az Iránytű Intézet ügyvezetőjét nem érte meglepetésként, hogy öt év szünet után Vona Gábor visszatér a politikai életbe. „A Második Reformkor Alapítvány közösségi oldalai aktívabbakká váltak, és a régi-új pártelnök egy júliusi nyilvános beszélgetésben már meglebegtette a visszatérést is.” A politikai elemző azzal magyarázza ezt a döntést, hogy Vona nem akar egészen kikopni a közéletből. „Minél tovább marad ki valaki az aktív politizálásból, annál erőteljesebb lehet vele kapcsolatban a felejtés” – fogalmazott Ember Zoltán, aki emlékeztetett arra, hogy 2017-18-ban, amikor a legerősebb volt a Jobbik, akkor Vona Gábor volt az egyik legismertebb politikus az országban. Mára ez megkophatott.
De közrejátszhatott a zászlóbontásban az is, hogy „az ellenzék nincs éppen topformában” – tette hozzá. Akár hét számjegyű is lehet azon ellenzéki szavazók tábora – vélte az elemző –, akik 2021 novembere, tehát az előválasztás után és 2023 szeptembere között ábrándultak ki valamelyik ellenzéki pártból. Vagy ha nem is ábrándultak ki, akkor is nagyon alacsonnyá vált a kötődés az egyes ellenzéki politikai közösségekhez. „Kivéve a DK-t, de még ott sem annyira intenzív, mint egy 2006-os MSZP esetében” – mondta Ember Zoltán.
„Azok a pártok, mint Vona Gábor új pártja, amely tagadja az ideológia fontosságát, illetve meg akarja kerülni az állásfoglalást, az tévedésben van.” Ez már Nagy Attila Tibor véleménye az új formációról. Szerinte a Fidesz nagy versenyelőnye éppen az, hogy ő tudatosan építgeti és ápolja saját identitását, politikai lépéseit pedig mindig egy történetbe ágyazva meséli el. „Komoly sikerre az a párt számíthat, amelyik nagyon karakteres, a többi versenytárstól nagyon megkülönböztethető ideológiai profilt alakít ki, valamint egy viszonylag koherens és átélhető világképet tud felrajzolni az embereknek az élet sok-sok kérdéséről” – fejtette ki a politikai elemző. Nem véletlen, hogy a katolikus egyház a világ egyik, ha nem a legsikeresebb egyháza, hiszen nagyon erős, nagyon masszív és részletesen megfogalmazott eszmei alapokon nyugszik a története, amelyet ugyan rengeteg vitán keresztül munkáltak ki, a hívek mégis nagyjából sejthetik, mit kapnak, ha betérnek egy katolikus templomba San Franciscotól Tokióig. A választó ugyanis – akárcsak a hívő– komfortosan érzi magát akkor, ha egy olyan diszkurzív mezőbe kerül, olyan gondolatfolyamokat hall, amelyekben ki tudja ismerni magát – fogalmazott.
„Számos szakpolitikai kérdés is következik az ideológiai alapvetésből, ezért azt gondolom, hogy mind Vona Gábor, mind Jakab Péter új formációi megfosztják magukat az igazán karakteres mondanivaló lehetőségétől” – nyilatkozta Nagy Attila Tibor. Emlékeztetett Jakab sikerére: az egy ideig érdekes, ha a miskolci születésű politikus karakán stílussal mindenkit melegebb éghajlatra küld, de ötvenedjére már kevésbé, és kevés lesz ahhoz is, hogy erre egy sikeres politikai pártot építsen.
Az elmondottakból kifolyólag az elemző nem is számít arra, hogy a most alakuló pártok meg tudnának kapaszkodni a palettán, vagy érdemben befolyásolni tudnák a közéletet. Megengedőbb ennél Ember Zoltán, aki a télig türelmi időt ad az új formációknak. Meglátása szerint addig el fog válni, kik azok, akikkel számolni kell a jövő évi európai parlamenti választásokon.
Jövő június pedig nemcsak az új, hanem a régi szereplők számára is az igazság pillanata lehet, mert bár az európai parlamenti és önkormányzati választások eredményétől függetlenül mind a hat ellenzéki párt frakciója megmarad a magyar Országgyűlésben, a két választás mégis helyosztóvá válik – értett egyet ebben mindkét elemző. Kiderül majd ugyanis, hogy ki létezik valójában, és ki csak papíron. Aki esetleg rosszul szerepel majd a tisztán listás EP-választáson, hivatkozhat majd az esetleges önkormányzati sikereire, és fordítva, de elbújni az eredmény elől nem lehet. Az uniós választás egy elég nagymintás és igazán reprezentatív közvélemény-kutatásként is értelmezhető.
Az utóbbi napok ellenzéki üzengetéseit, elsősorban a Hadházy-Ungár csörtét, a két elemző inkább az ellenzéki pártok között uralkodó káosz jeleiként értelmezik, nem pedig a megtisztulás vagy a homogénné válás folyamatához szükséges konfliktusok egyikeként. Ember Zoltán azt emelte ki, hogy bár az ellenzéki pártok politikusainak többsége nem gondolkodik „az” ellenzékről, mint homogén egységről, az ellenzéki választók előtt mégis összemosódnak abban az esetben, amikor a politikusaik egymással vitatkoznak, és nem őket szólítják meg, nem az ő gondjaikkal foglalkoznak. Erre jellemző példa az, emelte ki az elemző, hogy azokban a városokban, ahol az ellenzéki egység szétesett, ott a korábban együttműködő hat ellenzéki pártot a közvélemény-kutatásokon rendre megelőzi a Mi Hazánk és még a Kétfarkú Kutya Párt is.
A konkrét vitával kapcsolatban Nagy Attila Tibor azt azért megjegyezte, hogy bár a konkrét Ungár-Hadházy csörte valóban rossz képet fest a teljes ellenzékről, az tény, hogy Hadházy Ákos saját szempontjából ügyes húzással találta el Ungár Péter gyenge pontját. Azt a támadást az LMP-s politikus ugyan ki tudta védeni, hogy Orbán Viktor és édesanyja (valamint nővére) barátságáról nem tehet, arra azonban már nem tudott érdemben reagálni, hogy a kormány egy, az Ungár Péter által is tulajdonolt cégtől bérli az Agrárminisztérium (ideiglenes) épületét. Ez a vita „nem könnyíti meg az LMP helyzetét, hogy elérje az öt százalékot”. Kettejük vitája viszont árt az egész ellenzéknek.
