Viszlát, Tamás, nem fogsz hiányozni Európának!
Sokkolta Európát a bejelentés, hogy Deutsch Tamás, a Fidesz Európai Parlamenti frakciójának vezetője lemondott minden európai bizottsági tisztségéről és jelentéstevői megbízatásáról. És akkor most tényleg nagyon visszafogottan fogalmaztunk, hiszen az idehaza Tompikaként is ismert politikus visszalépése pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Még csak ismerkedünk ezzel az új helyzettel, de már most bizonyosnak látszik, hogy Európa nem érdemelte meg Deutsch Tamást.
Deutsch Tamás mostantól csak szótlan figyelője lehet a eseményeknek. Pontosabban, nem mostantól, hiszen ez az állapot már tavaly decemberben kialakult, amikor nevezett honfitársunk gestapós és ávós módszerekhez hasonlította Manfred Weber, a Néppárt elnökének vezetési stílusát. Nem volt jó ötlet ezt mondani, Weber és a Néppárt ugyanis megsértődött a nácizáson. A németek ugyanis – itt és most nem részletezendő történelmi okokból kifolyólag – nem különösebben díjazzák, ha nácinak, fasisztának nevezik őket. Deutsch utólag többször is bocsánatot kért Webertől, azzal védekezett, hogy nem akarta megbántani Manfredet, de ez csak olaj volt a tűzre. Ennél még az is jobb lett volna, ha azt mondja Deutsch, hogy hülye volt és szokás szerint nem gondolkodott, amikor gyakorlatilag lenácizta a Néppárt elnökét.
Amennyiben ugyanis Deutsch bocsánatkérésének mozgatórugóit követjük, akkor ezzel honfitársunk gyakorlatilag azt sugallta, hogy Manfred Weber számára a gestapós hasonlat nem sértés. Még csak nem is bántás, fel sem veszi ő az ilyet, talán még büszke is rá, hogy egy olyan okos és finom ember, mint amilyen Deustch, személyesen nácizta le.
Mindegy, spongyát rá. Mostantól tehát hivatalosan is az van, ami december óta gyakorlat. Hogy Deutsch Tamás felveszi a csöppet sem szerény európai parlamenti képviselői fizetését, hozzá a szintén jelentősnek mondható költségtérítéseket, de némaságra van ítélve, nem szólalhat meg, csöndben figyelheti csak, amiről a többiek beszélnek.
Nem szeretünk nagy szavakat használni, mert az ilyen nekünk tényleg nem kenyerünk, ezért nagyon visszafogottan csak annyit jegyzünk meg: nagy fokú igazságtalansága ez a sorsnak. Deustch Tamás hiányozni fog az európai közéletből, páratlan intellektusa, vonzó személyisége, mindig makulátlan megjelenése, finoman árnyalt, mértéktartó megfogalmazásai mérföldkövek voltak az európai haladás országútján.
Viszlát, Tamás, köszönünk mindent, megpróbálunk valahogy meglenni nélküled.
