A Fidesz igenis legyőzhető

Molnár Zsolt 2017. július 20. 16:51 2017. júl. 20. 16:51

A történelem homokórája gyorsan peregve, megállíthatatlanul közelít a 2018 évi áprilisi parlamenti választás felé. A tét óriási a magyar társadalom jövője szempontjából. A NER nyolc éves kormányzásnak látszó "ország foglalása" és a két korábbi kétharmados parlamenti választási győzelme után jövőre egyetlen kérdésre kell jó választ adnunk:

Tovább akarunk-e haladni a 2010-ben megkezdett, az ország kettészakításával járó, a hatalmat példátlan módon összpontosító, a kulturális társadalmi kérdéseket tekintve a harmincas évek Horthy korszakát idéző berendezkedés megszilárdítása útján, VAGY visszatérünk az 1989-es rendszerváltással, a NATO és EU tagsággal megerősített polgári-demokratikus kormányzás szellemiségéhez, és visszaállítjuk a haladó európai demokráciák fékek és ellensúlyokból álló rendszerét ?

Ez a döntő, szinte egyetlen kérdés jövő áprilisban.

A FIDESZ elmúlt két kormányzati ciklusának vizsgálatából látható, hogy a politikai rendszerük érzékeny, sőt néhány esetben jelentős veszteségeket is szenvedett, azonban rendszerük nem roggyant meg és riasztó módon valamennyi közvélemény kutató intézetnél fölényesen vezetnek.

Természetesen mondhatjuk, hogy nem közvélemény kutatást, hanem választást kell nyerni, de egy ellenzéki politikai stratégia kidolgozásakor a tényeknek látszó adatokat is figyelembe kell venni. Különösen azért, mert a 2018-as választások előtt a kormányzat még nem játszotta ki minden "kommunikációs kártyáját".

Várhatóak a szokásos hangulatjavító intézkedések, valamint a nemzeti szuverenitásért Brüsszellel szemben vívandó hősi küzdelem, amely nyilván a választók egy részét képes lesz mozgósítani a NER oldalán. Ennek ellenére hiszem és vallom: a 2018-as parlamenti választás megnyerhető.

A FIDESZ által létrehozott és a teljes ellenzék által jogosan bírált választási rendszer - minden visszássága ellenére - a jelenlegi hármas felosztású térben komoly lehetőséget kínál a hatalom leváltására. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a FIDESZ és Jobbik politikai világán kívüli demokratikus ellenzék nem képes létrehozni egy egységes harmadik erőteret, a kihívó szerepéig sem lesz képes eljutni. Ebben a helyzetben a Jobbik megelőzése is inkább elméleti lehetőség marad, a kormányváltás pedig utópia.

Amíg a Jobbikon kívüli ellenzék képtelen valamilyen, akár több szintű, részben differenciált együttműködésre, amíg "önmagával folytat iszapbirkózást", addig az esetleges jó tartalmi üzenetek áldozatul esnek a demokratikus ellenzéki polgárháború oltárán.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerére mérendő csapás 3 stratégiai kérdéséről szólnék a következőkben. Elsőként a demokratikus ellenzék lehetséges együttműködési kereteiről, majd két érzékeny kérdésről a Jobbik és a DK (Gyurcsány) ügyéről.

Vegyük az első "könnyűnek látszó" tételt. Ebben meggyőződésem, hogy a FIDESZ és Orbán Viktor legyőzésének egyetlen lehetséges módja a bal oldali ellenzék közös listán, közös jelöltekkel és miniszterelnök jelölttel való indulása.

Szó sem lehet külön vagy koordináltnak nevezett indulásról és minimálisan a 2014-ben együttműködő pártoknak létre kell hozniuk Botka László vezetésével egy közös listát.

Itt kivételesen az Lmp ügyében lehetünk annyiban megértőek, hogy az identitásuk, önállósaguk megőrzése érdekében el lehet, sőt el kell fogadni, hogy önálló listán indulnak, de az egyéni körzetek tekintetében viszont mindenképpen szükséges a koordináció, különösen a baloldal számára kulcsfontosságú 20-30 választókerületben. Ezzel a megoldással az Lmp is hozzájárulhat a kormányváltáshoz, sőt története során először meg egyéni választókerületi győzelmet arathatnak.

Fontos megjegyezni, hogyha létrejön az említett konstrukció, abban a pártoktól független civil szakembereknek is részt kell venniük, hiszen a NER rendszerének megszüntetését csak egy ilyen politikusokból és szakértőkből álló csoport tudja lebontani.

Második gondolatként következzen a Jobbik ügye, annál is inkább, mert néhány értelmiségi, sőt egyes politikustársaim is kacsingatnak ebbe az irányba. Határozottan állítom, hogy az ellenzéki együttműködés keretének bármilyen Jobbik felé történő bővítése ideológiai, kulturális, és pragmatikus okokból is elképzelhetetlen.

Bár kétségkívül szakmai értelemben néhol vannak egészen jó javaslataik, valamint az elnökük és frakcióvezetőjük is bírja a szolidaritásomat a személyüket és családjukat ért nemtelen támadások ügyében, mégis azt mondom: ez a határ átlephetetlen.

Meg kell értenünk, ha legitimáljuk a Jobbikkal való együttműködést, akkor az ingadozó, esetleg korábbi bal oldali szavazókat "felmentésben" részesítjük és a végén nem visszaszerzünk szavazókat a Jobbiktól, hanem fordítva, ők szívnak el további bal oldali szavazókat a demokratikus ellenzék oldaláról.

Nézzük végül a harmadik, talán legérzékenyebb kérdést, amit évek óta az MSZP "sem kiköpni, sem lenyelni nem tud". Tudomásul kell vennünk 2017 év őszéhez közeledve, hogy nincs lehetőség egyszerre legyőzni a NER rendszerét, a vele időnként együttműködő Jobbikot, Gyurcsány Ferenc és a DK-val való együttműködés nélkül.

Ennek kapcsán rögtön két naiv állítást is tisztázni kell. A DK jelen állapotában nem működik Gyurcsány Ferenc nélkül. Egyszerűen azért, mert a volt miniszterelnök vezetője és szimbóluma pártjának.

A másik fontos és tisztázandó tétel, hogy Gyurcsány Ferenc nem fog visszavonulni a közéletből, és nem hagy föl az aktív politizálással. Akik az előző két állítást figyelmen kívül hagyják, légvárakat építenek.

Hiszem, hogy a demokratikus erőknek meg van a vezetőjük Botka László személyében. Mint ahogy azt is, hogy Gyurcsány Ferenc nem lehet a közös kampány meghatározó arca és a 2018-as választási győzelem után nem térhet vissza a kormányzásba. Azonban nem lehet elvitatni egy stabilan a parlamenti küszöb felett teljesítő párt elnökétől azt, hogy ott maradjon, ahol most is van, a parlamentben. Hiszen végülis nem őt, hanem a Ner álnok rendszerét kell legyőznünk.

És a végére egy személyes hitvallás:

Az is a felelősségünk, hogy az adott döntési ponton - bátorságot véve - szót emeljünk, ha úgy látjuk, a dolgok nem a helyes úton mennek. Természetesen nem gondolom, hogy az általam írtak megoldást kínálnak minden kérdésre, de azt hiszem, hogy megfontolásra érdemesek. Mert az idő telik, a homok szemek peregnek és nem szabad, hogy jövő tavasszal könnyűnek találtassunk. Így együtt, mindannyian.