Szigorúan ellenőrzött miniszterelnökök

Molnár Zsolt 2017. május 21. 19:51 2017. máj. 21. 19:51

Az elmúlt hetek egyik "slágertémája" a miniszerelnök átvilágítása, illetve - nem megelőlegezve a végkövetkeztetést - "át nem világítása ".

A kérdés ugye a következő: miért nincs a hivatalban levő miniszerelnök átvilágítva, kicsit szakmaibban: miért mentesül a biztonsági kérdőív kitöltése és annak ellenőrzése alól?

Önmagában a kérdés napirenden léte visszatükrözi azt az alacsony bizalmi szintet, ami a hatalom (és annak feje) és a társadalom többsége között húzódik, valamint továbbra is egyre fogy.

Aki olvasta, látta a 12 dühös ember - klasszikusnak számító - művet, annak nyilvánvaló a hasonlat. Egyáltalán miért is kérdés ez? Persze, hogy át kell világítani, most azonnal, de inkább tegnap, mondana 11 dühös ember.

Nem akarom megelőlegezni a konklúziót és különösen nem a 12. (nem annyira dühös) ember szerepet játszani, mégis annyit mondanék: álljunk meg egy szóra, vagy inkább egy gondolatra.

Azzal kezdem, hogy mint utaltam rá a bevezetőben, teljesen érhető, hogy a társadalom (ellenzék, civil világ, a megmaradt független média) teljesen jogosan bizalmatlan és ezt - helyesen - sok módon kifejezésre is juttatja.

Ennek egyik érthető, de mégis továbbgondolásra érdemes formája, hogy elvárja: a hivatalt viselő miniszterelnök is" essen át" a vizsgálaton, rá is, mint sok mindenki másra vonatkozzon ez a szabály (törvény).

Vágjunk is rögtön a közepébe: két nehéz kérdés szinte azonnal felmerül. Az első, hogy mikor kell átvilágítani?

Vegyük röviden sorra a lehetőségeket. Az egyik, elsőre logikus megoldás, hogy mihelyt leteszi a miniszterelnöki esküt. Úgy fogalmaznék, "jó javaslat". Elsőre, aztán persze jön a nehéz, leginkább megválaszolhatatlan kérdés.

Mi történik, ha körülbelül 60-90 nap után (ennyi mindenképpen szükséges egy, nyilvánvalóan széleskörű, külföldi kapcsolatokkal is rendelkező miniszterelnök esetében, ha kicsit is komolyan vesszük magunkat) mondjuk valamilyen "kockázati tényező " merül fel.

Mi a következmény? Nyilván a hivatalban levő kormány távozik a miniszterelnökkel együtt, valószínűleg új választás, esetleg a parlamenti többség választ új miniszterelnököt (akit persze a választási kampányban senki nem jelölt annak, így egy másik messzire vezető legitimitási kérdés nyílhat meg), az új miniszerelnök eskütételéig persze a "kockázatos régi " hivatalban marad?!

Azt mondanám, nem egyszerű. A biztonsági kockázat tényén kívül ugye a lényeg (és az "ördög" ami ugye a részletekben van) nem is közölhető sem az érintett miniszterelnökkel, sem a közvéleménnyel.

Látom magam előtt, ahogy a hírműsorok közlik: távozott a hivatalban levő miniszerelnök, személyével szemben nemzetbiztonsági kockázat merült föl, ami - sajnos - nem ismerhető meg. Pont.

Vegyük a másik esetet, amikor meg az eskütétel előtt, értelemszerűen a kampányban kerül sor az átvilágításra.

Ez ugye azt jelenti, hogy a nem hivatalban levő jelölt(ek) kitöltik a kérdőívet, még a választások előtt valamennyi idővel és - itt egy fontos szempont következik - a még hatalmon levő kormány nemzetbiztonsági szolgálata (itt és most alkotmány védelmi hivatal) ellenőrzi annak valódiságát és jut valamilyen következtetésre a kockázati tényezőt illetően.

Jól hallják (olvassák): igen, a hatalom ellenőrzi a kihívóját, ha egyszerűen akarnék fogalmazni. Különösen "szép" az ügyben, hogy elegendő "megállapítani "az esetleg nem létező vagy nem lényegi kockázati tényezőt és máris kiszáll az "ellenzéki jelölt" a versenyből!? Mert ugye a dolog "szépsége", hogy a részletek nem megismerhetőek sem a jelölt, sem a közvélemény számára.

Szóval ezt ugye így nem...

Következzen a másik alapvető kérdés. Ki (és mennyire objektíven) végzi az úgynevezett átvilágítást?

Alapvetően nem gondolom, hogy a hatalom minden ügybe beavatkozik, és a nemzetbiztonsági szolgálatokról sem feltételezem, hogy mechanikusan követik az esetleges politikai megrendeléseket, de itt és most azt mondom: inkább ezt ne tegyük próbára, elsősorban az elképesztő nagyságú tét miatt.

Hogy konkrétan elképzelhető legyen a helyzet, olyan mintha 2018 év elején valamikor, hogy tárgyilagos legyek - ami nem könnyű - Botka László és Vona Gábor kapna egy értesítést mondjuk 2-3 héttel a választás napja előtt, hogy személyükkel szemben biztonsági kockázat merült fel, ezért "köszönjük a részvételt ".

A probléma még akkor is fennáll, ha az eskütétel után, de még a korábbi kormányhoz - nyilvánvalóan lojális -szolgálat végzi mindezt de már egy új felügyelő miniszter irányítása alatt (akit épp a vizsgált miniszterelnök jelölt).

Ez ugye közjogi és szakmai szempontból is kezelhetetlen helyzetet jelentene.

Akkor mi a megoldás? Van-e korlátja a miniszterelnök tevékenységének?

A két kérdésre azonos a válasz. Egyrészről az esetleges büntetőjogi felelősség mindenkire kiterjed, ami ugye már nem biztonsági kockázat, hanem sokkal több annál, másrészről a legfontosabb korlát a titkos szavazáson alapuló választás, ami politikai értelemben rendezheti is a kérdést.

Mindezek csak tovább erősítik a 2018-as kormányváltás szükségességét, én azonban arra a következtetésre jutottam, hogy a titkos választáson való (lehetőleg 2/3-os) győzelem nem helyettesíthető semmilyen " átvilágítással ".

A végére hagyom, ha nem is döntő érvként, hogy más demokratikus országokban, például Németországban vagy Nagy Britanniában sem világítják át ilyen módon a végrehajtó hatalom első emberét, (ahogy hazánkban sem ezen tisztsége miatt tettek korábban, más miniszterelnökökkel).

Megteszi ezt a német és brit társadalom a szavazófülkében. Tegyük meg mi is 2018 tavaszán, hiszem még a fülkék nem "szigorúan ellenőrzöttek". Egyelőre.