Új év új remények - Kormányváltás
|
2017. december 27. 15:43
2017. dec. 27. 15:43
Lassan a 2017-es év végéhez érve, eljön az összegzések, számvetések ideje, nem beszélve a rövidesen következő újévi fogadalmakról.
A 2018-as év fontos eseményeket tartogat, és itt nyilván nem a téli olimpiára vagy az oroszországi foci VB-re gondolok, bár kétségtelenül ezek is azok, hanem a hazánkban várhatóan áprilisban tartandó országgyűlési választásokra.
Néhány héttel ezelőtt, kizárólag a "kincstári optimizmus" okán tudtam volna reménykeltő hangnemben megszólalni, de így év végére, mondhatni Karácsonyra történt néhány dolog, ami már többet jelent, mint a "hivatalból kötelező" reménykedés.
Persze tudom, hiszen látom, olvasom, hogy a közvélemény kutatások rég nem látott kormánypárti támogatottságot mérnek, és az ellenzék még néhány hónappal a voksolás előtt is széttöredezettnek látszik.
A választói szinten azonban soha nem látott igény mutatkozik arra, hogy jövő tavasztól legyen (mert lennie KELL) egy másik Magyarország, ahol nem része a mindennapoknak a NER cinikus hatalomgyakorlása, és ahol nem születéskor dőlnek el egy élet lehetőségei.
Márpedig ahol a választói szinten ennyire erős az igény a kormányváltásra és az összefogásra, ott a demokratikus ellenzék (a Jobbikon túl) nem is tehet mást, mind meghallja a "nép szavát", és teljesíti történelmi küldetését, amit pedig nem a parlamenti küszöb átlépése, hanem a kormányváltás.
Persze itt fontos figyelembe venni az időtényezőt, hiszen már nincs sok hátra választásokig, mégis azt mondom, a 24. órában meghozott döntések is sikerre vezethetnek.
Persze, jobb lett volna korábban és másként, de ez már ugye történelem, és a jelenben az erről való dilemmázás inkább siránkozásnak hat, mint cselekvő akaratnak.
Most már a lényegre térve: decemberben megjelent Orbán Viktor igazi kihívója, az ország legnépszerűbb ellenzéki politikusa, aktuálisan azt is írhatom: Mikulásra megérkezett Karácsony, aki mellesleg - nagyon fontos szempont- az ellenzéki szavazóknál párthovatartozástól függetlenül rendkívül népszerű, és a bizonytalanok között is komoly tartalékai vannak.
Azonban ez a történet lényegesen több, mintsem ami a korábbi szójátékból következik: a sikeres zuglói polgármesterrel együtt érkezett a REMÉNY, ami manapság mindennel fontosabb.
Hangsúlyozandó, hogy nemcsak népszerű, hanem egyben konszenzus kereső személyről van szó, aki az ellenzéket összefogni és vezetni akarja, tiszteletben tartva az egyes pártok önállóságot és reálisan tekint a közélet ellenzéki szereplőire, beleértve Gyurcsány Ferencet, Magyarország korábbi miniszterelnökét.
Személyes véleményem szerint jó vezetője lenne (és lesz) az országnak, egy európai Magyarországnak, és segítheti a magyar és magyar közötti megbékélést, ami nélkül ugye esélyünk sincs egy sikeres országot teremteni.
Persze mondhatnánk "egy fecske nem csinál nyarat", de nincs egyedül. Mert ugye formálódik egy csapat körülötte - nem feltétlen pártpolitikusokból -, és ugye tudjuk már Minarik Edétől, hogy "kell egy csapat" és ami még nagyon kell, az egy jó program.
Lássunk csodát, és itt kicsit haza beszélek: az MSZP Tegyünk Igazságot programja ilyen, és Karácsony Gergő pedig teljességgel alkalmas a képviseletére, meghagyva természetesen a szükséges és a miniszterelnök jelöltet megillető mozgásteret.
Végezetül nemcsak egy jó program, hanem egy jó társ is rendelkezésre áll a miniszterelnök-jelöltnek a januári országjárása és a későbbi kampánya során. Az MSZP legnépszerűbb politikusa, Kunhalmi Ágnes örömmel kezdte el a közös munkát Karácsony Gergővel.
Ha valaki látta a miskolci közös szereplésüket, akár a helyszínen, akár TV-n keresztül, az tudja: amikor a remény érkezéséről írok, finoman fogalmazva sem esem túlzásokba.
Itt és most megragadom a lehetőséget: boldog, kormányváltó és terror mentes új évet kívánok mindenkinek, és ne feledjük: csak rajtunk múlik az országunk jövője!
Néhány héttel ezelőtt, kizárólag a "kincstári optimizmus" okán tudtam volna reménykeltő hangnemben megszólalni, de így év végére, mondhatni Karácsonyra történt néhány dolog, ami már többet jelent, mint a "hivatalból kötelező" reménykedés.
Persze tudom, hiszen látom, olvasom, hogy a közvélemény kutatások rég nem látott kormánypárti támogatottságot mérnek, és az ellenzék még néhány hónappal a voksolás előtt is széttöredezettnek látszik.
A választói szinten azonban soha nem látott igény mutatkozik arra, hogy jövő tavasztól legyen (mert lennie KELL) egy másik Magyarország, ahol nem része a mindennapoknak a NER cinikus hatalomgyakorlása, és ahol nem születéskor dőlnek el egy élet lehetőségei.
Márpedig ahol a választói szinten ennyire erős az igény a kormányváltásra és az összefogásra, ott a demokratikus ellenzék (a Jobbikon túl) nem is tehet mást, mind meghallja a "nép szavát", és teljesíti történelmi küldetését, amit pedig nem a parlamenti küszöb átlépése, hanem a kormányváltás.
Persze itt fontos figyelembe venni az időtényezőt, hiszen már nincs sok hátra választásokig, mégis azt mondom, a 24. órában meghozott döntések is sikerre vezethetnek.
Persze, jobb lett volna korábban és másként, de ez már ugye történelem, és a jelenben az erről való dilemmázás inkább siránkozásnak hat, mint cselekvő akaratnak.
Most már a lényegre térve: decemberben megjelent Orbán Viktor igazi kihívója, az ország legnépszerűbb ellenzéki politikusa, aktuálisan azt is írhatom: Mikulásra megérkezett Karácsony, aki mellesleg - nagyon fontos szempont- az ellenzéki szavazóknál párthovatartozástól függetlenül rendkívül népszerű, és a bizonytalanok között is komoly tartalékai vannak.
Azonban ez a történet lényegesen több, mintsem ami a korábbi szójátékból következik: a sikeres zuglói polgármesterrel együtt érkezett a REMÉNY, ami manapság mindennel fontosabb.
Hangsúlyozandó, hogy nemcsak népszerű, hanem egyben konszenzus kereső személyről van szó, aki az ellenzéket összefogni és vezetni akarja, tiszteletben tartva az egyes pártok önállóságot és reálisan tekint a közélet ellenzéki szereplőire, beleértve Gyurcsány Ferencet, Magyarország korábbi miniszterelnökét.
Személyes véleményem szerint jó vezetője lenne (és lesz) az országnak, egy európai Magyarországnak, és segítheti a magyar és magyar közötti megbékélést, ami nélkül ugye esélyünk sincs egy sikeres országot teremteni.
Persze mondhatnánk "egy fecske nem csinál nyarat", de nincs egyedül. Mert ugye formálódik egy csapat körülötte - nem feltétlen pártpolitikusokból -, és ugye tudjuk már Minarik Edétől, hogy "kell egy csapat" és ami még nagyon kell, az egy jó program.
Lássunk csodát, és itt kicsit haza beszélek: az MSZP Tegyünk Igazságot programja ilyen, és Karácsony Gergő pedig teljességgel alkalmas a képviseletére, meghagyva természetesen a szükséges és a miniszterelnök jelöltet megillető mozgásteret.
Végezetül nemcsak egy jó program, hanem egy jó társ is rendelkezésre áll a miniszterelnök-jelöltnek a januári országjárása és a későbbi kampánya során. Az MSZP legnépszerűbb politikusa, Kunhalmi Ágnes örömmel kezdte el a közös munkát Karácsony Gergővel.
Ha valaki látta a miskolci közös szereplésüket, akár a helyszínen, akár TV-n keresztül, az tudja: amikor a remény érkezéséről írok, finoman fogalmazva sem esem túlzásokba.
Itt és most megragadom a lehetőséget: boldog, kormányváltó és terror mentes új évet kívánok mindenkinek, és ne feledjük: csak rajtunk múlik az országunk jövője!
