A butaság mint csodafegyver

Orbán Viktor most egészen mással van elfoglalva, történetesen a hímes jövőről való álmodozással. A CPAC Hungary konferencián mondott csütörtöki beszédében sorsdöntőnek nevezte a 2024-es évet. Merthogy akkor az Egyesült Államokban elnök- és kongresszusi választások lesznek, Európában pedig európai parlamenti választások. Úgy fogalmazott: „ez a két helyszín ki is jelöli a nyugati civilizációért folytatott harc két frontját” (…) „Ma egyik sincs a kezünkben, pedig mind a kettőre szükségünk van". Két év van felkészülni” Hozzátette: a magyar lecke az, hogy nincs csodafegyver, „csak meló van”.

A „melóba” pedig nem férnek bele olyan csip-csup ügyek, mint az oktatás, egy ország szellemi színvonalának megalapozása, az ország felkészítése arra, hogy a tudás alapú társadalmak között elfoglalja a maga helyét. Pedig ez már csak azért is szükséges lenne, mert az közhellyé kopott, hogy sem ásványkincseink, sem felhalmozott anyagi javaink nincsenek, viszont van szürkeállományunk, szellemi tőkénk, nem változott az elmúlt évszázadok alatt. Ámbár, ami azt illeti, sajnos, ez utóbbi az elmúlt évtizedben leginkább az „oldjuk meg okosban” formulává degradálódott.

A 2005-ös Magyar Tudomány Ünnepén Vizy E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke még fogalmazhatott úgy: „Magyarország a tudásra épülő Európában méltó helyet csak akkor foglalhat el, ha a jól képzett magyar szürkeállomány itthon is megbecsülést kap. Amennyiben az oktatás, a továbbképzés, az életen át tartó tanulás, az új ismeretek szerzése, idegen nyelvek tanulása megfelelő támogatást kap, akkor a magyar humánerőforrás is felkészült lesz, és az itthon gyártott termékekhez adott szellemi tőkéjük révén az ország profitja is növekedni fog”. Ma már ezt még ő sem tehetné meg. Az Orbán-kormányok oktatáspolitikája, a tankötelezettségi korhatár leszállításától a gimnáziumi férőhelyek radikális csökkentésén át, az „egyszer használatos szakmunkások” képzéséig, a diákok és a tanárok túlterhelésétől a gondolkodásra tanítás helyett a magolásra ösztönző, de ideológiailag befolyásolt Nemzeti alaptantervekig egy dolgot eredményezhettek, lassan, de biztosan egy pedagógushiánnyal átlyuggatott, összevissza foltozott  szellemi vasfüggöny ereszkedett ismét Magyarországra. Azzal pedig, hogy most a belügyminiszterre bízták a köznevelésnek csúfolt közoktatás felügyeletét, sikerült még egy lakatot is rátenni, nehogy véletlenül fölfelé is lehessen húzni.

Pintér Sándor nem is okozott csalódást a bemutatkozásával. Kulturális bizottsági meghallgatásán elmondta, a korábbi alapokon folytatják a munkát, a közoktatást érintően is. Hát a korábbi alapokat már vázoltuk. Mit mondott még? „Modernizációs folyamatot” szeretnének folytatni, ami részben „az informatika fejlesztését” jelenti az oktatás területén. Reméljük, ennek kapcsán az internet eljut azokba a falvakba is, ahová eddig még nem tette, és a szellem napvilága ragyog majd minden ház ablakán. Mert a semmibe bedugott laptop nem ad tudást. A rend embereként Pintér a teljesítmény mérésének fontosságát emlegette, és azt hangsúlyozta: „oktatni csak abban az osztályban lehet, ahol rend van”. A megfelelő tudás biztosítása helyett pedig mi egyéb juthatott volna eszébe, mint a „leszakadó területeken” az iskolákhoz telepített kamerás megfigyelő rendszer, a szerinte népszerű iskolarendőri intézmény. Lebilincselő gondolat. Vagy inkább lebilincselt?

Ja, és az, hogy az iskolai erőszak visszaszorításával, kábítószer-ellenes programok szélesítésével kívánja a rendet biztosítani, együttműködve egyházi és civil szervezetekkel, valamint a szülőkkel is. Rendben. Azt is mondta: „tartalomfejlesztési feladatokra is jelentős koncentrációt kell érvényre juttatni”, de az sajnos homályban maradt, pontosan mire is gondol. Az viszont ebből a szempontból nem sok jót ígér, hogy továbbra is megmarad az ingyenes tankönyvek rendszere. Mert ugyan ingyenesek, de egyben kötelezőek is, nehogy véletlenül korszerűbb ismeretekhez jusson valamelyik gyerek, aki nem arra született, hogy okosodjon. Rabszolgáknak meg nem kell sokat tudniuk.

A belügyminiszter üzent a pedagógusoknak is, egyértelmű, hogy javítani kell a bérükön, de ennek feltételeit az ország javuló gazdasági helyzete teremtheti meg. Ennek híján nem tud többletforrásokra szert tenni. „Nem ígérek semmit és azt betartom”. Azért az nagy szerencse, hogy a gazdasági helyzetünk lehetővé teszi a több tízmilliós végkielégítések kifizetését, mi lenne szegény, kiebrudalt miniszterekkel különben… Pintér közölte még, hogy a polgári engedetlenség kifejezést nem ismeri. „Jogot végeztem, nem ismerem ezt a kifejezést”. Szerinte az „egyszemélyes polgári engedetlenség” sem értelmezhető, nem része a jogrendnek, így nem fogadható el. „Fegyelmi kérdésnek tekintem”. Azt azonban elismerte, hogy sztrájk ettől függetlenül legitim eszköz. Értekezett még egy keveset arról: „a jelenlegi eredmények azt mutatják, hogy az egyházi kezelésben lévő iskolák jobb eredményeket érnek el, mint az általános iskolai területek. Tehát ennek megfelelően, ha jobb eredményeket tudnak elérni, van egy evidens megoldás, hogy az egyházi iskolák jelentős területeken több szerepet kapjanak.” Ja, és még az is kiderült, hogy Rétvári Bence lesz a miniszterhelyettes, és Maruzsa Zoltán marad az államtitkár.

Így hát hiába vetették szemüket a szakszervezetek az új kormányra, hiába jelezték, hogy az új kormánnyal folytatni kívánják a sztrájktárgyalásokat, a fentieket látva, tudomásul kell venniük, ha lesznek is tárgyalások, azok nívója egy cseppet sem fog eltérni az eddigiektől. Ha lesznek.

Közbejött ugyanis, hogy a törvényalkotási bizottság kormánypárti tagjai olyan módosítást terjesztettek elő, amely állandóan fenntartaná a pedagógusok sztrájkját ellehetetlenítő rendeletet, és azonnali elbocsátással fenyegeti a polgári engedetlenkedő pedagógusokat.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ), megdöbbent azon, hogy a Belügyminisztérium alá vonták az oktatást. Nagy Erzsébet, a PDSZ ügyvivője szerint egy militarizált közoktatás semmiképpen nem jó irány, és attól tartanak, felmondási tilalom, átvezénylés várhat a pedagógusokra is.

A Pedagógusok Szakszervezete különösen barátságtalan gesztusnak tartja a sztrájkot ellehetetlenítő törvényjavaslatot, amely állandóan fenntartaná az oktatásban dolgozók, a pedagógusok sztrájkját lehetetlenné tevő korábbi rendeletet, megfosztva a szakszervezeteket a még elégséges szolgáltatásról szóló tárgyalások lehetőségétől.

Ki is adtak egy közleményt, amelyben azt írták: „a jogalkotásról szóló törvény előírja a társadalmi partnerekkel történő egyeztetést, de ez elmaradt, ami arra utal, hogy az új kormány ismét nem tekinti tárgyalópartnernek a szakszervezeteket. Ezt a PSZ határozottan visszautasítja, egyben felhívja a megalakuló új kormány figyelmét is arra, hogy a sztrájk alapjog.

A polgári engedetlenség pedig igenis létezik a fejlett demokráciákban, amelynek „rendpárti” tiltása egyértelmű jele az új kormány filozófiájának. Az ilyen kijelentés több ezer bátor magyar pedagógus megfélemlítését szolgálja.

Ezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a belügyminiszter-jelölt parlamenti bizottságok előtt tett „rendpárti” kijelentései aggodalomra adnak okot, miközben az oktatás alapvető gondjaira (bérek, munkaerőhiány, munkaterhek csökkentése) Pintér Sándor nem adott választ. A PSZ felszólítja az új országgyűlés képviselőit, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot jelenlegi formájában ne fogadják el!”

Felszólítani lehet. Ettől az új országgyűlés képviselői a kétharmad birtokában meg fogják szavazni. Már csak azért is, hogy jótevőjük, a „főni” vigyázó szemeit 2024-re vethesse. És, hogy addig nyugodtan hirdesse és elterjeszthesse a magyar csodafegyvert: a butaság történetét. Mert ez az ő csodafegyvere. A butává tett nép, amelyik nem ellenkezik, nem lázad. Csend, rend, fegyelem, mint Pintér iskoláiban. Nagy baj, hogy gyakran az okos embereknek sem sikerül felfogniuk, hogy a butaság csak pusztításra és rombolásra képes.

Mert ahogy Kopátsy Sándor közgazdász mondta, „A butaság akkor válik veszélyessé, ha szorgalommal és hatalommal párosul.”