Orbán szerint győztesekből vesztesekké váltunk
Kapu Tibor űrhajóssal beszélgetett a kormányhoz nagyon közeli Mandiner díjátadó gáláján szerda este Orbán Viktor. Az est színvonalára jellemző, hogy az év kulturális személyének nem a friss Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlót választották, hiszen Kovács Ákos énekes mögött, be kellett érnie a második hellyel, míg az év újságírója a Mandiner szerint Bayer Zsolt lett.
Talán ezt a minőséget próbálták ellensúlyozni azzal, hogy nemcsak a második magyar űrhajóst, Kapu Tibort is megszerezték a gálára, hanem az eseményen Orbán Viktor is tiszteletét tette. Némi meglepetésre a közönség előtt Kapuval beszélgető miniszterelnök nem egy önbizalommal teli jövőképet vázolt fel a gálán megjelent magyaroknak. „Azzal birkózunk, hogy hogyan csináljunk egy vesztes országból győztes országot, ami nehéz dolog Trianon után, mert egy életképtelen földterület maradt Magyarországból, és ezt a döntést a mai napig nem tudjuk korrigálni” – mondta Orbán, majd közismert küzdőképességének maradványait megcsillantva hozzátette, „Nem szabad magunkat a vesztesek közé sorolni, tehát ebből a vesztes nemzetből győztes nemzetet kell csinálni.”
A feladat tehát adott és világos: a vesztesekből győztesekké lenni. Mindez azért is érdekes, mert 2012 május 31-én a Nemzeti érdek konferencián a miniszterelnök még más húrokat pengetett. Hazánk ezeréves történelme azt mutatja, hogy „a magyar nemzet a győztesek közé tartozik, hiszen minden kísérlet ellenére nem szűnt meg, nem olvadt be” – mondta akkor a miniszterelnök, aki hozzátette: „a győzni tudás képessége abban áll, ha másképp cselekszünk, mint a legyőzöttek”, ezért „szakítani kell a győztes nemzetekre nem jellemző dolgokkal: ilyen az önsajnálat, a beletörődés, a mások pénzéből élés és a tanuljunk meg kicsinek lenni politikája.”
Orbán azt sem titkolta el a konferencia résztvevői elől, hogy szerinte melyek „egy nemzet győztességének vagy vesztességének a fokmérői”. Négy+1 mérőeszközt nevezett meg a miniszterelnök, ezek a következők: a Nobel-díj, az olimpiai arany, az Oscar-díj és a fociválogatott teljesítménye. „De most az űrhajósok behoztak egy ötödiket, azt, hogy egy nemzet mennyire vesz részt a Földön kívüli világ megismerésében” – tett egy gesztust Kapu Tibor űrhajós felé Orbán.
Nem szívesen vitatkoznánk a miniszterelnökkel – ő sem szokott másokkal vitatkozni –, de illik árnyalni az általa felvázolt képet. Mert az olimpiai arany, az Oscar-, vagy éppen egy Nobel-díj valóban szépen csillog, de vannak más szempontok is, amelyek egy nemzet „győztességének” a fokmérői lehetnek. Például a működő egészségügy, a versenyképes oktatás, a szegénység mérséklése, a pontosan induló és érkező vonatok, vagy éppen a más nemzetekkel való együttműködés képessége.
Orbán, aki most a Mandiner gálán a vesztes nemzetek közé sorolta a magyarokat, nemcsak 2012-ben, de még öt évvel ezelőtt, 2020 június 6-án, a trianoni békediktátum 100. évfordulója alkalmából tartott sátoraljaújhelyi megemlékezésen, a Centenáriumi Turulszobor felavatásán is arról beszélt, hogy „a nyugati birodalmak rohamait kivédtük, a keleti pogányok pusztító csapásait kihevertük; kiharcoltuk, magunkhoz igazítottuk és megtartottuk helyünket Európában... Nem lettünk német tartomány, török vilajet vagy szovjet tagköztársaság.”
Ám az élet nem habostorta, a nemzetközi helyzet fokozódott, és mint Orbán mondta, „a Nyugat megerőszakolta Közép-Európa ezeréves határait és védhetetlen határok közé szorított, természeti kincseinktől megfosztott, erőforrásainktól elrekesztett, országunkból siralomházat csinált. Erkölcsi aggályok nélkül rajzolta át Közép-Európát, és ezt nem fogjuk elfelejteni nekik soha.”
Brüsszel mesterkedéseit akkor nem említette a miniszterelnök, beérte annyival, hogy emlékeztesse a hallgatóságot: „sokan jelentkeztek már, hogy szívesen elföldelnék Magyarországot, összekapaszkodtak, hogy eltüntessenek minket, de mi talpon maradtunk és kibírtuk. Ma már nincs Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió, nincs brit és francia birodalom, és mi még ott leszünk azok temetésén, akik bennünket akartak sírba tenni.”
Talán még beszédet is mondunk a sírnál, diadalmasat, melldöngetőt. Hogy így lesz-e, nem tudhatjuk, ma még csak annyi biztos, hogy miközben még öt évvel ezelőtt is a győztesek között voltunk, mára, legalábbis a Mandiner gálán elmondottak szerint, vesztesekké lettünk. Igaz, Orbán azt is elmondta, hogy így nem lehet élni, ezért kell szakítani „a győztes nemzetekre nem jellemző dolgokkal: ilyen az önsajnálat, a beletörődés, a mások pénzéből élés”.
Valóban szakítani kell a vállalhatatlan dolgokkal, főleg a mások pénzéből élés politikájával. Idáig az Európai Unió pénzéből működött a magyar gazdaság, de Európa most – Orbán szerint – háborúra készül, a nekünk járó pénzeket az ukránoknak adja, ezért kellett a szuverenitására büszke Magyarországnak elfogadni a Donald Trump amerikai elnöktől kapott védőpajzsot – bármit is jelentsen ez a kifejezés.
Bármennyire is rossz azonban a helyzet, mint tudjuk, a remény hal meg utoljára. Szorgos népünk győzni fog, Orbán Viktor feltápászkodik a földről, leveri a port a zakójáról, majd középső és mutatóujjával V betűt formálva, közli mindenkivel: győztünk.