A Fidesz fajelméleti fejtegetései
„Ez egy magyarellenes, ha csúnyát akarok mondani, akkor faji alapú bosszú” – így kommentálta Gulyás Gergely a csütörtöki kormányinfón, hogy felfüggesztették a magyar egyetemek EU-s támogatásait. A HVG újságírója rákérdezett, hogy Gulyás valóban faji alapú bosszúnak tartja-e az Európai Bizottság lépését, mire a miniszter mindenkit „megnyugtatott:” nincs tévedés, szerinte magyarellenes intézkedésről van szó, bár ő a fajt kulturális alapon értette.
Az a sajnálatos helyzet alakult ki, hogy a magyar politikusokat egyre gyakrabban értik félre Európában. Tavaly nyáron Orbán Viktor Tusványoson elmondott szavai okoztak megütközést, amikor a miniszterelnök arról beszélt, hogy mi, magyarok, nem akarunk kevert fajú nép lenni. Ezt a kijelentést akkor sokan botrányosnak tartották, de Orbán igyekezett eloszlatni a félreértést és néhány nap múlva Bécsben, a Karl Nehammer osztrák kancellárral közös sajtótájékoztatóján közölte a megjelentekkel, hogy a kevert fajúságot kulturális értelemben értette.
Kovács Zoltán, a Fidesz nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára azért érezhette, hogy Orbán kijelentése nem igazán komilfó, így amikor angol nyelvű összefoglalót készített a miniszterelnök tusványosi beszédéből – amelyet aztán Deutsch Tamás szétküldött kollégáinak, az uniós képviselőknek – ez a sokakban megütközést kiváltó rész kimaradt.
„Nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani" – idézhetnénk Fülig Jimmy – Rejtő Jenő legendás figurája – mondását, amikor ellenfele azon volt kiakadva, hogy az ütést jobbról várta, de a pofon balról érkezett. Nem lehet minden szerencsétlen – vagy szándékosan sértő – politikusi megnyilvánulás mellé egy értelmező szótárt mellékelni. Hogy az illető nem úgy értette, ahogy rajta kívül mindenki más, és a félreértés abból adódik, hogy akik a Fidesz politikusait hallgatják, magyarellenesek. Irigyelnek bennünket, mert jobbak vagyunk másoknál, tehetségesebbek és sikeresebbek, ezért értik félre, amit Orbán, Gulyás, vagy a Fidesz más potentátjai mondanak.
A kancelláriaminiszter egyébként már korábban is tett arról, hogy félreértsék. Egy korábbi kormányinfón ugyanis nem kevesebbet állított, minthogy „az Európai Parlamentben a frakciók jó részében nyílt magyargyűlölet van.” Gulyás akkor a Pesti Srácok kérdésére válaszolva közölte ezt a lehangoló meglátását, mentségére szóljon, hogy faji alapú gyűlöletről akkor nem beszélt.
Az Európai Unióban amúgy nem gyűlölik, hanem kedvelik a magyarokat. Emlékeznek arra, hogy volt idő, amikor mi nem elzárkózó, hanem nyitott nép voltunk. Barátságosak másokkal, nem uszítottunk az idegenek ellen, és akinek kellett, segítettünk. Ezért is nézik értetlenül, hogy a magyar emberek miért tűrik még mindig, amit az ország vezetői velük művelnek. Miért törődnek bele abba, hogy megfosztják őket a szabadságjogaiktól, hogy törvényesen sztrájkolni gyakorlatilag lehetetlen, népszavazást pedig csak arról lehet kiírni, amit a kormány jónak lát. Az Európai Unióban kedvelnek bennünket, elismerik a tudósainkat, művészeinket és sportolóinkat, ám azt nem értik, hogy miért nem tiltakoznak többen az egekbe szökő árak ellen, miért lehet megetetni az emberekkel, hogy a háború, valamint Brüsszel elhibázott energiapolitikája miatt szabadult el az infláció.
Nem faji alapú bosszúról van szó. Brüsszelnek azzal a kormánnyal van baja, amely magasról tesz az európai értékekre, állandó zsarolási fenyegetéseivel nehezíti az Európai Unió működését, legújabban pedig letűnt időket idéző fajelméleti fejtegetésekkel feszegeti a jó ízlés és a politikai korrektség határait.
