A kínaiak már a közmédiában vannak
„Tovább bővítette nemzetközi kapcsolatait a magyar közmédia, és ezzel újabb lépést tett a két ország közötti médiakapcsolatok erősítésében. Az MTVA, mint Magyarország legnagyobb és európai szinten is kiemelkedő technológiával rendelkező médiavállalata ezúttal a Hunan tartományi műholdas csatornát – Kína második legnézettebb televízióját – működtető műsorszolgáltatóval kötött stratégiai megállapodást” – olvasható az MTVA honlapján.
A dokumentumot Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója és Zhang Huali, a kínai műsorszolgáltató elnöke írta alá. A magyar közmédiát vezető, a kormánytól független sajtóban egy bírósági ítélet nyomán többnyire csak hírhamisítónak nevezett Papp Dániel munkásságáról számos alkalommal megemlékeztünk. Most azonban nem róla van szó, és még csak nem is arról, hogy szabad-e a valóságot – mondjuk így – kreatívan értelmezni, azaz, egy riportot a megrendelő politikai párt igényei szerint megvágni.
Szigorúan szakmai szempontokról, a nézők tájékoztatásáról és szórakoztatásáról beszélünk, vagyis arról, hogy mint a honlapon is olvasható, „az együttműködés célja, hogy elősegítse a kulturális és tartalmi csereprogramokat, valamint közös televíziós projektek megvalósítását... A megállapodás hosszú távon lehetőséget teremthet arra is, hogy magyar és kínai művészek, alkotók és tartalomgyártók közvetlenebbül érintkezzenek, tapasztalatokat cseréljenek, és közösen hozzanak létre innovatív és vonzó műsorokat. Az együttműködés a két ország közötti kulturális és diplomáciai kapcsolatok erősítését is szolgálja, hozzájárulva a két nemzet közötti jobb megértéshez.”
Ennyi a szöveg érdemi része, ami értelemszerűen arról szól, hogy a Kínai Népköztársaság és annak vezető ereje, a Kínai Kommunista Párt a gazdaság után már a magyarországi médiába is betette a lábát. Mostantól tehát nemcsak a helyi lakosság körében igen népszerű akkumulátorgyárak, a sok évre titkosított Belgrád-Budapest vasútvonal és a tervezett soroksári vegyielosztó raktár kapcsán hallunk a kínaiakról, hanem a tájékoztatás terén is gyümölcsözőnek látszó együttműködés sejlik fel a láthatáron. Mindez azért is fontos, mert a Kínai Kommunista Párt által fémjelzett budapesti Fudan Egyetemről mostanában kevesebb szó esik, annyit lehet tudni, hogy a tervezett intézményt működtető alapítvány eltapsolt néhány százmillió forintot, ám a projekt jelen pillanatban más vonatkozásban nem hallat magáról.
Maradnak tehát az élet egyéb területei, a média és a kultúra például. Utóbbi nem előzmények nélküli, mi, magyarok, már korábban is megmutattuk a kínaiaknak, hogy ha kell, miniszterelnöki szinten is képesek vagyunk maradandót alkotni. Nem kell nagyon visszamenni az időben: hat évvel ezelőtt, 2017 májusában Orbán Viktor Pekingben a Szegedi csikós című dalt énekelte a Bank of China rendezvényén. Nem egy tehetségkutató – az ottani X Faktor, vagy Megasztár – versenyén mérettette meg magát a miniszterelnök, hanem a kínai selyemúttal kapcsolatos gazdasági konferencián, ám a vége az lett, hogy dalra fakadt.
Részleteket azóta sem tudni, vajon miért énekelt Orbán népies műdalt a kínai gazdasági embereknek. Hiteles információ híján, azóta is találgatásokra vagyunk kénytelenek hagyatkozni, de azért nagyjából így is összeállt a kép.
Úgy történhetett, hogy Orbán ismertette a kínai bankárokkal a magyarországi lehetőségeket. Elmondta nekik, hogy miért jó, ha nálunk fektetik be a pénzüket, mitől van nálunk jobb helyen a sok dollár, mintha másoknál lenne. Közölte azt is, hogy mi vagyunk Európa leggyorsabban fejlődő és legstabilabb gazdasága.
A kínai elvtársurak udvariasan unatkoztak. Nem ma jöttek le a falvédőről, láttak már karón varjút, tudták, hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket. Időnként úgy tettek, mintha feljegyeznének valamit a magukkal hozott tabletjükbe. Amikor Orbán befejezte az előadását, minden világos volt a megjelent kínai bankárok számára. Tudták már, hogy Magyarország jobban teljesít, hogy nem leszünk gyarmat, és azt is, hogy megállítjuk Brüsszelt. Megértették, ha Magyarországra jönnek, tisztelniük kell a kultúránkat, be kell tartaniuk a törvényeinket, valamint nem vehetik el a magyarok munkáját.
Ha valaki úgy gondolja, hogy a mostani televíziós együttműködés komolyabb annál, minthogy ironikusan közelítsünk hozzá, annak azt tudjuk válaszolni, hogy elvileg igaza van. Egy normálisan működő országban, ahol a gazdasági nehézségekért és a kormány tehetetlenségéért nem az ellenzéket, vagy az Európai Uniót okolják, minden együttműködésnek lehetne örülni. Egy olyan országban, ahol nem a háborúra kenik, hogy a KSH legfrissebb adatai szerint az infláció még mindig majdnem négyszerese az uniós átlagnak, és, ha kicsivel is, de még mindig meghaladja a húsz százalékot, akár előremutató is lehetne az MTVA által most bejelentett hír. Egy normálisan működő, az állampolgárok adóforintjaival felelősen gazdálkodó kormányt feltételezve, ugyanis kifejezetten üdvözlendő volna a másokkal történő megállapodás. Még a kínai elvtársurakkal is, akik – minden tisztelet a gazdaságban elért eredményeiknek – nem a demokratikus hagyományaikkal és kulturális sokszínűségükkel szereztek maguknak hírnevet a világban.
