A lejtőn nincs megállás?
|
2022. augusztus 9. 17:20
2022. aug. 9. 17:20
Mire írásom a szerkesztőségbe kerül, már mindenki előtt közismert az a drámai hír, hogy 2022. júliusában a fogyasztói árak átlagosan 13,7 százalékkal meghaladták az egy évvel korábbit (2022. július/2021. július). Az elmúlt egy évben az élelmiszerek és a tartós fogyasztási cikkek ára emelkedett a leginkább. A fogyasztói árak egy hónap alatt átlagosan 2,3 százalékkal nőttek. Nagy meglepetés nem ért senkit, legfeljebb az tölthet el bennünket szomorúsággal, hogy nemzeti fizetőeszközünk vásárlóértéke folyamatosan gyengül, és – sajnos – az elkövetkező hónapokban sem számíthatunk semmi jóra.
Érdemes visszatekinteni az elmúlt egy év számsorára.
- 2021. nyarán – nevezetesen tavaly júliusban – még „csak” 4,6 százalékkal nőttek az árak az előző év (2020.) azonos hónapjához képest. Boldog békeidők! Azóta a pénzromlás üteme csaknem megháromszorozódott (3x4,6=13,8), a 13,7 százalékos most közzétett érték tehát semmiféle derűlátásra nem ad okot.
- Az év fordulóján (2021. decemberben: 7,4 százalék, 2022. januárban 7.9 százalék) még nem érvényesülhetett a háborús hatás, de az infláció üteme 2021. júliusához képest mégis megduplázódott, és a februári értékre (8,3 százalék) sem lehetett befolyással a február 24-én kirobbant orosz-ukrán katonai konfliktus. Jól igazolja ezt a március adat (8,5 százalék), amely februárhoz képest mindössze 0,2 százalékos növekedést mutat. Májusban váltott két számjegyűre (10,7 százalék) az ütem, ettől az időponttól nevezhető a hazai pénzromlás vágtató inflációnak.
- A most mért 13,7 százalékos érték csaknem kétharmada már az orosz agresszió előtt is „kínozta” a magyar gazdaságot és társadalmat, ezért hatalmas hazugság a jelenlegi pénzromlási tendenciát „háborús inflációnak” nevezni, hiszen a számok világosan mutatják: ez a negatív folyamat már tavaly nyár óta velünk van. És az oka is megnevezhető. A korábbi laza költségvetési politika, a választás előtti osztogatás és a hibás pénzügypolitika nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 2022. nyarára az ország ismét gazdasági és társadalmi krízisbe süllyedt.
- Természetesen nem tagadhatók a kedvezőtlen külső hatások sem (katonai konfliktus, energiaárak alakulása), de a magyar inflációs pályát alapvetően a hibás kormányzati politika alapozta meg, ezen belül a forint tudatos elgyengítése. A 2010-es orbáni fordulat óta a hazai fizetőeszköz nagyjából 50 százalékot vesztett értékéből, miközben a cseh korona három-négy százalékot, a lengyel zloty pedig 10-12 százalékot. Ezek tükrében is érdemes elemezni a hazai nyugdíj- és bérfolyamatokat, az összehasonlítás kapcsán rögtön kiderül, hogy az eredmény bizony ránk nézve kedvezőtlen.
- És ha már a nyugdíjak. Az augusztusi inflációs adatok alapján (szeptember elején teszik majd közzé) hozzák nyilvánosságra a november 10. körül kifizetésre kerülő – és visszamenőleges hatályú – nyugdíj-kiigazítást illetve rendkívüli nyugdíj-emelést. Igen ám, csakhogy abban nem fognak érvényesülni a szeptemberi és októberi inflációs adatok, így a nyugdíjasok megint „lemaradnak és ráfáznak”, azaz „benyelik” a szeptemberi és októberi pénzromlást, amely már 15-16 százalékos is lehet, a mostani 13,7 százalékkal szemben. Ezért – álláspontom szerint – az év legvégén még egy visszamenőleges korrekcióra lesz szükség és csak azután következhet a jövő évi nyugdíjemelés. No, nem a kormány által tervezett 5,2 százalékos, hanem annál jóval magasabb mértékben! Konkrét értéket nem merek leírni, mivel újabb és újabb inflációgerjesztő tényezők érvényesülésére számítok.
- A nyáron rendszeresített extraprofit-adó, a jövedéki adó, a cégautó-adó és a népegészségügyi adó emelése valamint a rezsicsökkentésnek hazudott rezsiemelés mind-mind az inflációt táplálja, ezért nem számíthatunk a pénzromlás ütemének lassulására. Az orbáni cinikus intelem (keress többet, vagy tekerd le a fűtést!), is azt jelzi, hogy rövid időn belül nem tudunk letérni a kedvezőtlen makrogazdasági pályáról, útitársunkká szegődött az egyensúlytalanság és a folyamatos pénzromlás. Kapkodva elfogadott kényszerintézkedések és a megszorítások korszaka következik.
És a legvégén jöjjön a száraz „KSH-matek”, amelyet sokan nem is fogadnak el valósnak, hitelesnek. Ha igaz, ha nem, mindenképpen dermesztő. Egy év alatt az élelmiszerek ára 27,0 százalékkal emelkedett, ezen belül a leginkább a margarin (65,8 százalék), a kenyér (57,9 százalék), a sajt (52,6 százalék), a száraztészta (49,1 százalék), a tejtermékek (43,8 százalék), a baromfihús (38,8 százalék), a péksütemények (38,5 százalék) és a tojás (37,5 százalék) drágult. Ezeket az értékeket érdemes összevetni az idei átlagos bérfejlesztésekkel, illetve nyugdíjemelésekkel, és rögtön mindenki látni/tudni fogja, hogy ki a vesztes!
