A magyar állam nem hagyja az út szélén a kormányszóvivő férjét
150 millió eurós (mintegy 53 milliárd forint) hitelt vesz fel Szalay-Bobrovniczky Kristóf üzletember, volt londoni nagykövet HSC Aerojet Zrt. nevű cége a Magyar Fejlesztési Banktól, hogy megvásárolhassa a cseh Aero Vodochody repülőgépgyárat. Ennyi hiányzik neki a vételár kiegyenlítéséhez, és hiába vizsgált át odahaza minden zugot - talán még a szőnyeg alá is benézett, nem gurult-e el néhány huncut milliárd –, sehol nem talált ennyi pénzt.
Ezért kellett hitelért folyamodni. A gonosz bankok ugyanis nem adják csak úgy a pénzt: valakinek kezességet kell vállalni, hogyha netán Sazalay-Bobrovniczky nem tudná, vagy, ne adj isten, nem akarná visszafizetni a felvett kölcsönt. Erről persze nincs szó, ide a rozsdás bökőt, hogy az üzlet rendben lesz, és a jó szándék sem megkérdőjelezhető. Ám a szabály az szabály, kezesnek lenni kell. A még a NER köreiben sem mindennapinak mondható tranzakció a Magyar Közlöny egyik kormányhatározatából derült ki. Eszerint a vásárlás és a vele kapcsolatos hitelfelvétel egy védelmi ipari fejlesztéshez szükséges. Ezért lépett be a történetbe a magyar állam, amely mint tudjuk, senkit nem hagy az út szélén. Most éppen Szalay-Bobrovniczky álldogált kétségbeesetten, segítségre várva az út szélén, neki kellett segítő kezet nyújtani. Itt kell megjegyezni, hogy Szalay-Bobrovniczky civilben Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő férje, valamint – Garancsi Istvánnal tandemben – néhai Andy Vajna kaszinóbirodalmának „örököse”.
A magyar állam nem habozott: átérezte a felelősségét, és kezességet vállalt az 53 milliárd forintért, pontosabban, annak mintegy 80 százalékáért. Azért nem a teljes összegért, mert a magyar állam nem olyan, hogy nyakló nélkül szórja az adófizető magyar emberek pénzét. Ezért érte be nyolcvan százalékkal, ami persze még így is rettentően nagy összeg, ennyi pénzért nemcsak Tiborcz István, Orbán Viktor veje, de maga Mészáros Lőrinc is hajlandó lehajolni.
Nem tartozik a fősodorhoz, de érdekességként mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a magyar államnak nincs saját pénze. Amikor a magyar állam képviselője a kormányszóvivő férjének hitelező banknak bemutatta a kezességhez szükséges papírokat, kitöltötte a nyomtatványokat, elhallgatta azt a tényt, hogy a pénz, ami nála van, nem a sajátja, hanem a magyar adófizetők fizették be a költségvetésbe. Nem önként és dalolva, hanem adó formájában. Tehát, a magyar emberek pénzéből, de az ő megkérdezésük és beleegyezésük nélkül vállalt garanciát a magyar állam Szalay-Bobrovniczky repülőgépgyárának megvásárlásához.
Ez a repülőgépgyár gyártja egyébként azt kiváló vadászgépet, amelyből a hírek szerint a magyar állam is vásárolni fog. A tranzakció tehát közgazdaságilag úgy néz ki, hogy a magyar állam egyik oligarchája – esetünkben Szalay-Bobrovniczky Kristóf – betársul egy vállalkozásba, és ehhez a betársuláshoz a magyar állam nyújt segítséget. Mégpedig oly módon, hogy a magyar állam – pontosabban az erre illetékes minisztérium – megvásárolja majd Szalay-Boberovniczkytől a magyar pénzre átszámítva darabonként 27 milliárd forintba kerülő vadászgépet, aminek folytán Szalay-Bobrovniczkynek lesz miből visszafizetnie a hitelt és a Magyar Fejlesztési Banknál sem szólhatnak egy szót sem.
Mindenki a pénzénél lesz – a magyar adófizetőket kivéve. De ők senkit nem érdekelnek, nekik nem az a dolguk, hogy elégedettek legyenek, hanem, hogy fizessenek, mint a katonatiszt.
A mesének itt vége, a NER kedvenc oligarchái boldogan élnek, amíg meg nem halunk.
