A nyugdíjasok hátrányára lejt a számtan

Napjainkban szinte minden nyilvánosságot biztosító fórumon áradnak a nyugdíjasokkal kapcsolatos tartalmak, üzenetek, intézkedések, lehetőségek és értelmezések. A hatvan év felettiek csak kapkodják a fejüket a töméntelen propaganda-termék, szakértői álláspont vagy civil szervezetek közleményeivel való találkozáskor. Nehezen tudnak eligazodni az érdekkötött hivatkozások, sajátosan kiválasztott adatok és a múltból szelektíven kiválasztott események manipulálási vagy tájékoztatási szándékai között. Nehéz helyzetben vannak az idősek, mert szinte minden megnyilvánulásban megtalálható az „igazság apró morzsája”, de már koruknál fogva azt is megtanulták, hogy nem minden esetben „bontják ki az igazság minden mozzanatát” a megnyilatkozók.

A következőkben a nyugdíjasok életkörülményeit közvetlenül befolyásoló pénzügyi kereteket tesszük nagyító alá. Azt gondoljuk, hogy akkor járunk el helyesen, ha a tételeket szikáran, a matematika és a számvitel szabályait figyelembe véve vesszük sorra.  Kiindulásképen ráirányítanám a figyelmet arra, hogy a kormány a központi költségvetés egészéért és nem „csupán” egy-egy fejezetéért felel. Mindebből következik az is, hogy a kormány az általános felhatalmazás szerint, politikai megfontolások alapján a fejezetek között szabadon átcsoportosíthat, illetve azokat módosíthatja. (A kormány évente 80-90 alkalommal él is a lehetőséggel) A fejezetek között szerepel ugyan „Nyugdíjbiztosítási Alap” (LXXI. fejezeti előirányzat) névvel egy technikai költséghely, de az „csak” tervezési segédanyagként funkcionál, hiszen semmilyen autonómiája nincs, „csupán” tájékozódásra szolgál. Téves megközelítés az, ha egyesek a „nyugdíjkassza” korlátjára való hivatkozással hűtik le a méltányossági megfontolásokból táplálkozó plusz források iránti igényeket. A nyugdíjkiadásokat rögzítő előirányzat túllépését több törvény felhatalmazása is lehetővé teszi. Gondolhatunk a „felűlről nyitott előirányzat” (Áht. 32.§), vagy a „további kiegészítő intézkedés” (Tny. 62.§) felhatalmazó rendelkezésekre. 

A központi költségvetés különböző fejezetei tehát összeségében egységet alkotnak, de technikai szempontból előírás az, hogy a fejezeteken belül is egyensúlyban legyenek a bevételek és a kiadások. A továbbiakban a nyugdíjjakra és a nyugdíjszerű ellátásokra, illetve ezek fedezetéül tervezett makrószintű számokra koncentrálunk.

A 2025-re érvényes központi költségvetési törvény a nyugellátásokra hat és fél ezer milliárd forint kiadást irányozott elő. (Részleteiben: korhatár felettiek öregségi nyugdíjárra mintegy ötezer milliárd (4,979 Mrd) forintot, amelyhez hozzájön a nők korhatár alatti nyugdíjkiadására a majdnem 500 milliárd (490,5 Mrd) forint, továbbá a hozzátartozói nyugellátásokra 590 milliárd (587,4 Mrd ) forint, valamint a tizenharmadik havi nyugdíjra csaknem 500 milliárd (487 Mrd ) forint.) A közfinanszírozott nyugellátási „teher” a fent említett tételek összességében valóban jelentős összeg, mely a költségvetési törvény kiadási oldalán jelenik meg. A kiadási főösszegnek (42.862 e Mrd) a 15 százaléka. A kiadásokat viszonylag pontosan lehet tervezni, majd havi bontásokkal az érintetteknek folyósítani, illetve nyomon követni. Ennek az összegét a túlbuzgó fiskális nyilatkozók szinte naponta közzéteszik, sokszor „hatásvadász” céllal, havi, negyedévi vagy évi bontásban. Nagyon-nagyon „aggódnak” a központi költségvetés kiadási oldaláért. Ismerősen csenghetnek a fülünkben az általuk sulykolt egyszerűsítések. (A költségvetés „nem bírja”, „nagyon megterheli”, „nehéz helyzetbe hozza” stb. együttérző kifejezések). A korrekt egyenleg áttekintéséhez azonban nem csak a kiadás összességét kell figyelembe venni, hanem a bevételt is összesíteni kell. Kissé nehéz a „nyugdíjágon” jelentkező bevételeket egyértelmű összegként megadni, mert a közterhek egy része közvetlenül a fejezethez érkezik, másik részük közvetve a többi bevételi tételbe beépülve teljesül.  

A nyugdíjkiadások összegének megtervezése mellett, annak fedezetéül jellemzően a munkaadók és a munkavállalók által teljesített nyugdíjcélú közterhek (járulékok és adók) befizetése szerepel. Ha alaposan utánaszámolunk a főszabály szerinti beérkezési várakozásnak, akkor meglepő eredményre juthatunk. Amennyiben az az adott évre vonatkoztatva, az összes alkalmazott után a munkaadók befizetik szociális hozzájárulási adót (13 százalék), majd ennek a nyxugdíjalapot megillető (86,96 százalék) részét figyelembe vesszük, valamint az összes munkavállaló után befizetik a társadalombiztosítási járulékot (18,5 százalék), majd ennek a nyugdíjalapot megillető (54 százalék) részéből befolyt összeget összeadjuk, akkor egy tabu megdöntésének közelébe juthatunk. (Fontos megjegyzés az, hogy a munkaadók kérésére a jelenlegi 13 százalékos szocho közterhet az elmúlt évtizedben 27százalékról csökkentette le a törvény.) Megállapíthatjuk, hogy az „aktívak” után – az adott évben – a kötelezettek, elvileg magasabb összeget fizetnek be a költségvetésbe, mint amennyit a közfinanszírozott nyugdíj és nyugdíjszerű (korbetöltött öregségi nyugdíjra és 21 különböző jogcím) célra kifizetnek. Most eltekintünk attól, hogy a munkáltatókon kívül más kötelezettnek is kell „szocho-t” fizetnie.  A vélelmezett és a tényleges befizetések közötti különbség abból adódhat, hogy a befizetési kötelezettség alól számtalan mentesség, kivétel és kedvezmény érvényesíthető.  Ha nem egy évre számoljuk a közteher-kötelezettségek teljesítését, hanem egy korcsoport teljes átlagos aktív időszakára (38 év), összevetve az átlagos nyugdíjban töltött (17 év) időszak alatt kifizetett közfinanszírozott átlagnyugdíjak összegét, akkor újabb megállapítást tehetünk: Az életünk során átlagosan több nyugdíjcélú közterhet teljesítenek a kötelezettek, mint amennyit a nyugdíjban eltöltött időszak alatt közfinanszírozott nyugdíjasként megkapnak.  

A központi költségvetés egyéb fejezeteinél is jelentkeznek a nyugdíjasok költései miatti egyéb bevételek. A szakértői becslések megegyeznek abban, hogy a költségvetésből folyósított közfinanszírozott nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások érintettekhez való megérkezése után, annak legalább ötven százaléka rövid időn belül visszakerül a költségvetésbe a bevételi oldalán. Utalnánk itt az idősek által vásárolt termékek és igénybe vett szolgáltatások közterheire. A szakértők írásaiból tudjuk, hogy jelenleg 61 fajta adónem alkalmazásával szedi be az állam a közterheket. (adók, járulékok, illetékek, költségek, díjak, vámok, pótlékok stb.) Ezen közterhek egy részét az idősek is fizetik. Mivel a közvetett bevételek nem a „Nyugdíjbiztosítási Alap” költségvetési fejezetnél szerepelnek, így féloldalúvá vált a nyugdíjkiadást tartalmazó költséghely mérlege. Amennyiben a közfinanszírozott nyugdíj közvetlen és közvetett kiadásait és bevételeit figyelembe vesszük, akkor eljuthatunk a korrekt egyenleghez. Ha a bevételhez ezen túl hozzászámítjuk a termékeket és a szolgáltatásokat biztosító vállalkozásokat és az alkalmazottakat terhelő közterhek közvetett összegét is, akkor még biztosabban állíthatjuk, hogy a közfinanszírozott nyugdíjasok nem jelentenek túlzott terhet a központi költségvetésnek. 

A fent leírtakból egyenesen következik, hogy a nyugdíjkiadásokra vonatkozó előirányzat alapvetően politikai értékrendet tükröz, végső soron politikai szándék alapján kerül meghatározásra. Jól példázza a fentieket, hogy 2012-ben a GDP 11,6 százalékát, míg 2022-ban már csak a GDP 8,0 százalékát fordították nyugdíjra és egyéb nyugdíjszerű ellátásra. Továbbá a nettó átlag-kereseteknek 2008-ban 69,1 százalékát míg 2020-ben csupán a 51,3 százalékát folyósították nyugdíjakra.

A nyugdíjasok hátrányára alkalmazott számtanhoz hozzátartozik az is, hogy a kormány sajátosan értelmezi az éves inflációhoz kötött emeléseket. Ha a nyugdíj folyósításnál kell alkalmazni, akkor a vágy-vezérelt fogyasztóin áremelkedést, azaz a 3,2 százalékot veszik alapul. Amikor a szolgáltatások árait kell meghatározni, vagy engedélyezni akkor a 8 – 15 százalék közötti inflációval számolnak. Többünknek az a véleménye, hogy az év elejei alacsony nyugdíjemelést az is motiválhatta, hogy az szeptemberben már látható ténylegesen magasabb fogyasztóiár-indexnek megfelelően, novemberben visszamenőleg egy összegben kifizetendő jelentősebb összeg, közelebb lesz majd a választásokhoz. (Stockholm szindróma). 

Most nem térünk ki arra, hogy Európában egyedülállóan Magyarországon a nyugdíjakat nettóban folyósítják. Ezzel kizárva sokakat abból, hogy az szja-hoz kötött adójóváírások kedvezményével éljenek, vagy az szja 1 + 1 százalékával rendelkezzenek. Nem térünk ki arra sem, hogy Magyarországon érvényesül a „lopakodó” nyugdíjkorhatár-emelés is. A korbetöltött öregségi nyugdíjasok kb. 40 százaléka nyugdíja mellett, továbbra is kereső tevékenységet folytat. Ki a megélhetését biztosítandó kényszerből, ki a munkája, hivatása szeretetéből és mások a közösség iránti igényükből.  

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2023. május 25-i adása itt nézhető meg: