A Szabadság térre titokban odalopott szobor elleni tiltakozás tíz éve
„Április 8-án arra emlékezünk, hogy napra pontosan 10 évvel ezelőtt vágtak bele a hazug emlékmű kivitelezésébe – annak ellenére, hogy a kormányfő pár héttel korábban a méretesre dagadt botrány miatt előzetes társadalmi és szakmai egyeztetést helyezett kilátásba.” A többi között ez olvasható a Szabadságszínpad aktivistái által „működtetett” Élő Emlékhely rendezvényének Facebookon közzétett leírásában.
Az évforduló alkalmából elkészült és a helyére került egy új, erre célra készített műalkotás is, a Szembenézés 3652 napja címmel. A szemekből álló, az eredeti, a „Német megszállás áldozatainak emlékműve” című szoborral szemben felállított alkotás vádirat az Orbán kormány múltmásító politikája, történelemhamisításai ellen.
A Magyarország német megszállásának emléket állító szobrot az Orbán kormány rak(at)ta oda Szabadság térre. Ez a pontos kifejezés, hogy odarakták. Merthogy soha át nem adták, fel nem avatták. A szobor körüli botrányok miatt a kormány sunyi módon, gyakorlatilag odalopta a szobrot Budapest egyik ikonikus terére.
Már az indítás is rendhagyó volt: egy 2013. december 31-én kelt kormányhatározat rendelkezett a budapesti Szabadság térre tervezett emlékmű létrehozásáról. Vagyis, az év utolsó napján jelent meg az erről szóló szöveg a Magyar Közlönyben – akkor, amikor azt remélték, senki nem figyel, mert mindenki a szilveszteri vigasságra készül, s várja, hogy kezdődjön el egy új esztendő, amelytől – választási év következett – sokan azt várták, hogy jobb lesz, mint az előző volt.
Nem egészen három héttel később, január 19-én már nyilvánosságra is kerültek az emlékmű tervei, s rá egy napra a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) már tiltakozott is az emlékmű felállítása ellen. Másokkal együtt az volt a véleményük, hogy a koncepció hamis történelmi állításokat közvetít: jelesül azt, hogy Magyarország „tétlen és vétlen áldozata volt a német megszállásnak, azt üzeni a szoborral, mintha a magyar hatóságok az ország megszállása után nem nyújtottak volna hathatós segítséget mintegy félmillió zsidó haláltáborba deportálásában.” Az eredeti szövegben, amely a Magyar Közlönyben jelent meg, amúgy még nem volt szó áldozatokról. Ott csupán a megszállásról írtak, ezt később változtatták meg, és azt a látszatot próbálták kelteni, mintha az áldozatokról már eredetileg is szó lett volna.
Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke mond beszédet az április 8-i rendezvényen
A „Német megszállás áldozatainak emlékműve” című műalkotás központjában Gábriel arkangyal, Magyarország patrónusa áll – behunyt szemmel, széttárt karokkal. Az angyal jobb kezében az országalma van, amire a náci Németországot jelképező sas készül lecsapni, a madár jobb lábán kissé didaktikus módon az „1944” feliratú gyűrű látható.
Március 19-e, a német megszállás évfordulója volt az első határidő, akkor kellett volna átadni a szobrot, de a viták és az országgyűlési választások miatt kicsúsztak az időből. A következő határidő május 31. lett, ám az épp egybeesett volna Orbán Viktor születésnapjával, és a kormány úgy gondolta, jobb, ha nem játszik a tűzzel, ezért nem vállalta a várható nagy felháborodást.
2014. májusában Orbán Viktor nyilatkozott a budapesti Szabadság téren átadandó, eredetileg a német megszállás emlékműveként szereplő szobor kapcsán. A miniszterelnök a magyarországi zsidó szervezetek tiltakozására válaszolt, és közölte velük: mint kormányfőnek, nincs mozgástere a Szabadság téri szobor ügyében. Ezzel lényegében nem csak a zsidó szervezeteknek, és a magyarországi zsidó közösségnek üzent a miniszterelnök, hanem minden olyan tisztességes polgárnak is, akik nem szeretik, ha hülyének nézik őket.
Július közepén már érezni lehetett, hogy valami készül. Benne volt a levegőben, hogy hamarosan a helyére teszik a szobrot. Végül ez a nyár közepén, július 20-án történt meg, olyan időszakban, amikor aki csak tehette, nyaralt, s várható volt, hogy emiatt lankad a figyelem.
A szobrot, amelynek koncepcióját, szimbolikáját számos kritika és tiltakozó vélemény érte, végül mégis eredeti formájában állították fel a Szabadság téren. Avatás nélkül, a nyilvánosság kizárásával. Pontosabban: nem felavatták, csak odarakták. Éjjel, sötétben. Rendőröket vezényeltek a térre, hogy minden flottul menjen. Kordonok is voltak, nehogy kárt tehessenek benne a tiltakozók.
Sok szégyenletes szobrot állítottak fel már ebben az országban különböző rendű és rangú elkövetők, ám a 2014. július 20-ra virradó éjszakán nem Magyarország német megszállásának, hanem Magyarország Szégyenének állítottak emlékművet.
Erre a szégyenletes, soha fel nem avatott, titokban, sunyi módon odapakolt szobornak a történetére emlékeztek április 8-án a tíz éve folyamatosan tiltakozó szervezők, és persze a meghívott szónokok: mások mellett Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke, Kaltenbach Jenő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok volt országgyűlési biztosa, Radnóti Zoltán (Zoli rabbi).
