A 2010 utáni hazai „választásokról”
Tisztességes és szabad – talán a két legfontosabb jelző, amelyet demokratikus választásokról el lehet mondani. Az orbániai, 2010 utáni „választásokról” demokraták azt szokták emlegetni, hogy „tisztességtelen, de szabad”. E minősítés igazsága mára több mint kétségessé vált.
Minden ország közéletét elsősorban az uralmon lévők határozzák meg. Ahol például éveken át az állampárt uszító sorosozása, brüsszelezése, migráncsozása uralja a közéletet, amelyhez aztán a fideszes-hibbant genderezés, majd az orosz háborús agresszió után az arcátlanul hazug és gyűlöletkeltő háború vagy béke hamis alternatívája járult, s ez együtt adja az állampárt propagandájának szinte teljességét, ott bizony szinte minden megengedhetővé válik. Gondoljunk bele: az ellenzéket, a „baloldalt” érintő fideszes szólamok, vádak mindegyike nyilvánvalóan, védhetetlenül hazug. Nem is hiszi el őket más, csak aki nem gondolkodik, csupán a hasznot lesi, netán szélsőjobboldali, vagy akit pszichotikus állapotba hergelt a saját választóival szemben is kíméletlen Fidesz. Ez a többség, úgy tűnik. E helyzetet aztán súlyosbítja, az erkölcstelenséget amoralitássá, erkölcs nélküliséggé változtatja az állam és a vallás(ok) bűnös összekapcsolódása.
Tisztesség? Még az árnyéka sem vetül a Fideszre!
De a szabadsággal sem jobb a helyzet. Ahol akkorák a különbségek a „versenyző” pártok között anyagi lehetőségeiket, médiához jutásukat illetően, mint nálunk, és hosszú évek óta, ott kimondható: az állampolgárok jelentős részét a mindenhonnan harsogó uszító állami propaganda megfosztja a szabad döntéshez szükséges mérlegelés képességétől. Az ember az utcán belefullad a hazug fideszes plakátok tengerébe…
Nincsenek cicázó csendőrtollak, de vannak, akik mosolyognak és szavatolnak, és figyelnek – sokan bizony a Döbrögik és csicskásaik felügyelete alatt akár nyíltan is választhatnának…
A háborúpártiság uszító hazugságán kívül, az egyik leggyakoribb szólam a „dollárbaloldal”. És ennek kitalálói, hangoztatói elégedetten dörzsölhetik tenyerüket: akik dollárbaloldalaznak – s mi mást tehetnének azok, akiket a „közmédia” és a csatolt terrormédia etet –, nem fogják megkérdezni: ugyan hogyan is aránylik a guruló dollárfillér az állampárt által folyamatosan, korlátok nélkül fölhasznált – eltulajdonított – közpénzek ezermilliárdjaihoz…
Tisztességes választások? A rendszerváltás után rövid ideig voltak – de mára már egy generáció nőtt föl anélkül, hogy fogalma volna róla.
Szabad választások? Ahhoz szabad polgárok kellenének, sokan.
Így készülünk az EP- és az önkormányzati választásokra – nyomorult körülmények között. S reménykedhetünk abban, hogy egyszer mindennek vége lesz…
