A Tisza árad, az információ szivárog

„A honlaphoz szükséges domainnév lefoglalása mellett beadtuk a védjegyoltalom iránti kérelmünket is a szocialistáktól lopott fideszes szlogenre” – írta a Tisza elnöke, Magyar Péter a Facebookon. A történet előzménye ismert: szombaton, a Fidesz jelölteket bemutató kongresszusán a kormánypártok új választási szlogenjét is meghirdették, ám, mint kiderült, A biztos választás nem bizonyult jó választásnak. Azért nem, mert a szlogenhez tartozó domain nevet a Fidesz kampányáért felelős személyek elfelejtették levédetni. Magyar Péterék azonban résen voltak, és amikor kiszivárgott hozzájuk, hogy mi lesz a Fidesz szlogenje, megnézték, hogy foglalt-e a domain. Miután kiderült, hogy nem, mint írták, „2 perc alatt lefoglaltuk és valódi tartalommal töltöttük fel a honlapot”.

Mindez nem a Tisza kreativitását, hanem a Fidesz gyengeségét bizonyítja. Magyar Péter korábban többször dicsekedett azzal, hogy neki a Fidesz belső köreiből is súgnak. Mindezt arra alapozta, amivel egyébként kevéssé szokott dicsekedni, vagyis, hogy színre lépése előtt 14 évig ő maga is a NER kedvezményezettjeinek sanyarú kenyerét ette. Az eddigi bejelentéseket sokan kérkedésnek, vagy éppen blöffnek vették, ám most kiderült, lehet abban valami, hogy nemcsak a Tisza árad, hanem időnként az információ is – mégpedig a Fideszből a Tisza felé.

A mostani fiaskó feltehetőleg a nemrégiben kampányfőnökké kinevezett Orbán Balázs fejébe kerülhet, de Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója sem érezheti magát biztonságban. Pedig ő a fideszes adatbázis kezelése miatt fontos, ha úgy tetszik megkerülhetetlen embernek számít pártjában, nem véletlenül kérte Orbán Viktor tavaly októberben a zánkai „edzőtáborba” vezényelt „békeharcosokat”, hogy „segítsétek őt. Nem állunk jól. Nem állunk jól, nincsenek jó állapotban az adatbázisaink.” 

A Fideszről régóta sejthető, hogy nem annyira erős, mint amilyennek mutatja magát. Még mindig dobogós helyen állnak, de nem azért, mintha erősek lennének. Épp ellenkezőleg: csapnivaló csapat ez, jobb bajnokságban pofozógép lenne. A kapus rendre árnyékra vetődik, a védelem átjáróház, a középpályások csak keresik a labdát, a csatárok még helyzetbe sem kerülnek. Nem fűtött talajú teltházas stadionban, hanem libalegelőn volna a helyük.

Hogy ez a pancser gyülekezet még most sem teljesen esélytelen az elsőségre, az kizárólag a magyar társadalom korábbi megosztottságának következménye. Mostanra ez mintha változóban volna, mert sokan, félretéve eddigi elveiket, befogott orral egy olyan erő mögé álltak, amellyel szinte semmiben sem értenek egyet, de mégis benne van a reményük, hogy leválthatják Orbánt és a Fideszt. (Hogy ez rendszer-, vagy csupán kormányváltás lehet, abban még a Tiszát támogatók között is megoszlanak a vélemények.)

Ami a szivárogtatásokat illeti, várható volt, hogy előbb, vagy utóbb borul a bili. Fogynak a jó vadászmezők, a folyókban is kevesebb már a hal, márpedig a NER oligarcháinak mindig éhes szájai enni kérnek. Recseg, ropog Orbán birodalma, de egyelőre még ott állnak a derék urak egymás mellett, összeszorított fogakkal, behunyt szemmel. Sokat tudnak egymásról ahhoz, hogy megszólaljanak. Ez egy zártkörű klub, ahol mindenkinek van a másikról egy csúnya története. Ez a belépő a klubtagsághoz: minél szaftosabb a történet, annál simább a felvétel. 

Volt ugye az eredendő bűn, amikor a hajdan volt Fidesz-MDF székház eladásából származó pénz Orbán papa bányájában kezdett új életet. Minden kérdés innen datálódik. Kicsoda Habony Árpád, miből van Lázár Jánosnak kastélya, a miniszterelnök édesapjának, Orbán Győzőnek Hatvanpusztán milliárdos „majorsága”? Miként lett egy felcsúti gázszerelőből néhány év alatt Magyarország leggazdagabb embere, vagy, teszem azt, az oroszokat korábban nem kedvelő Orbán Viktor hogyan válhatott Putyin uniós intézőjévé?

Most még csak ritkán szólnak az urak, mert összetartja őket a közös rettegés. A félelem attól, hogy egyszer kiderül az igazság. Ma még csupán szivárgás van, de a Fidesz luxusjachtja megállíthatatlanul halad a jéghegy felé.