Áder: ne szórakozz Viktor!
Napok óta nem megy ki a fejemből Áder János. A Hírklikk szerkesztősége szép, hosszú levélben kérte az államfőt: értesse meg velünk, hogy egykori uniós képviselőként, illetve lassan egy évtizede szolgáló államfőként miért ír alá európai értékeket és a magyar Alaptörvényt is sértő törvényeket? Az Európai Bíróság ugyanis több olyan jogszabályt is talált, amely szembemegy az európai jogokkal. Ezért hazánk ellen több eljárás is indult. Pedig Áder János beiktatásakor azt mondta, hogy ha száz jó törvényt tesznek elé, akkor annyit ír alá, de száz rosszat is visszadob, ha arra lenne szükség. Levelünkre, amelyben az interjút kértük, a mai napig még csak nem is válaszolt a köztársasági elnök hivatala.
Már azon is elgondolkodtam, hogy mit csinálhat napközben az én köztársasági elnököm, Áder János. Úgy tűnik, a nép közé nem jár, megszerettetni nem akarja magát. Meg minek is, hisz' a Fidesz már keresi az utódját. Persze anno Árpi bácsi szinte mindig mosolygott, kedvesen tegezett. Viccelődött, bármikor a közelébe kerültél, úgy érezted, szeret téged. Persze neki könnyű volt, ez a szeretet volt a létezési formája államfőként is, de tudott szigorú is lenni, ha a demokráciát látta veszélyben. Áder Jánost azonban eddig kevesen látták mosolyogni. Állítólag ha megteszi, attól ő maga is ideges lesz kicsit, ezért aztán ritkán viccel. Ettől persze még őrködhetne az államrend demokratikus működése felett.
Persze ne is röhincséljen, ha nem szívből jön, de Áder szemmel láthatóan kerüli az egyetemek nagyelőadói termeit is, ahol például Mádl Ferenc professzor úr polgári jogról beszélt. A tekintélyes egyetemi tanár néha megállt a parlamenti folyosón, ahol a képviselők akkor még nem menekültek riporteri kérdések elől, hanem televíziós- és rádiós műsorok tucatjai készültek. Emlékszem, hivatali idejében a könyvhét sátrai között – testőrök nélkül – Mádl prof kedvenc íróiról trécselt velünk, fiatal riporterekkel. Ráadásul kíváncsian érdeklődött, hogy közöttünk melyik frissen megjelenő kötet a sláger. Áder ennek is ellenáll, aligha mókázik a parlament lépcsőin. Igaz, talán már nincs is szabályosan elérhető folyosója a parlamentnek, hiszen majdnem minden újságíró ki van onnan tiltva. De Ádert ez sem érdekli.
Viszont Áder János talán még a konzervatív körökben is ritkán tűnik fel, ahogy talán elvárnák tőle, s ahogy Sólyom László rendre megteszi. Az elnök úr még ma is megjelenik a polgári összejövetelek előadójaként, vagy hallgatójaként. Nem szégyell beülni a hátsó sorokba sem. Sarzsi nélkül is aggódik a demokratikus értékekért, az emberi jogok érvényesülése mellett, és az épülő paksi atomerőmű ellen is felemeli a szavát. Ahogy alkotmánybírósági elnök, vagy államfő korában. Sólyomnak ugyanis ez a lételeme, s ahogy hírlik, ezt a mai napig megteszi, Áder csak ünnepeken beszél, vagy mély pátosszal zeng a klímaveszélyről, amely szerint a járvány után is lesz. Nocsak.
De persze nem vagyunk egyformák. Volt még egy elnökünk, aki szintén szeretett aláírni, úgy hívják, hogy Schmitt Pál, a nevét hibátlanul leírta, de rá most ne vesztegessük az időt.
Áder János sok mindennel nem foglalkozik. A legutolsó újsághír, amit olvastam róla, hogy felemelték a fizetését. Korábban másfél milliót vitt haza, most havi három millió a megszolgált bére. De ne irigyeljük, van munka bőven, szakmányba kell aláírni a törvényeket, köztük unió-elleneseket, talán még hétvégén is van meló. Korábban a két menekültekről szóló, aztán a civilek elleni, s persze az Európai Bíróság által megsemmisített CEU törvényt is zokszó nélkül aláírta Áder, pedig ezzel államfőként lejáratja az országot. S önmagát is. A jogász diplomáját. Ugyanis vissza is dobhatná a törvényeket a parlamentnek, vagy alkotmánybírósághoz fordulhatna. De úgy tűnik, Áder nem szégyelli magát, még arra sem szánt időt, hogy az ezt firtató interjú-kérelmünket elutasítsa.
Ezért kezdtem töprengeni, hogy vajon mit csinál Áder János? Időnként a törvény alá odafirkantja a nevét, mit sem törődve a történelem ítélőszékével. Tényleg, vajon mit csinál, minek örül Áder János? Az idő már egyre hűvösebb, esik az eső, pecázni már hűvös van. Persze azért akad meló, néha szükség van egy előadóra, aki megemlékezik az aradi vértanúkról, vagy aggódik a környezetért. Évente egyszer ki kell osztani a Kossuth díjakat, utána értelmesen el kell beszélgetni Dörner Györggyel.
A jobb napokat látott Áderről kering egy rendszerváltás előtti történet. Az ifjú fideszesek közös nyaralásán történt, hogy a fiúk fociztak. Éjjel-nappal. Állítólag egyik este, már mindenki éhes volt, fáradt, de ellentmondani nem mert. Hisz' Orbán erőlködött, hogy vacsora előtt játszani kéne még egy meccset. A fiúk – köztük Kövér, Varga Misi, és mások – ezt már-már tudomásul vették, de a kimerült Áder fellázadt. Hóna alá kapta a labdát, majd „ne szórakozz már Viktor!” felkiáltással elindult a vacsorához terített asztal felé.
A történet valószínűleg nem igaz, de szép legenda. Ha ugyanis igaz lenne, akkor Áder egy-egy uniós jogot sértő törvény aláírása előtt biztosan felkiáltana: na, ne szórakozz már Viktor!
Ilyenre azonban senki nem emlékszik!
