Aktuális leltár a magyar gazdaságról

Az uniós mérce szerinti nyolc százalékos idei első három havi növekedés kiugrónak tűnik a magyar gazdaságban. Kedvező továbbá, hogy az előző negyedévhez mérten is emelkedett a dinamika. Mindez első megközelítésben tűnik így, de az ördög – mint tudjuk: mindig – most is a részletekben rejtőzik.

Nemzetközi összevetésben 

nem rossz a teljesítmény, bár még nem minden uniós ország adta közre első negyedévi GDP adatát. A publikálók körében úgy néz ki, hogy a magyarnál erősebb dinamikát Portugália (11,9 százalék), Lengyelország (9,1 százalék) és Ausztria (8,2 százalék) tudott felmutatni. Az előző negyedévhez mérten pedig nálunk magasabb ütemet jelzett a román, a portugál, az osztrák és a lengyel gazdaság. 

A nemzetközi összevetés azonban ez idő szerint nem szolgál reálisan értékelhető, azokból messzemenő következtetést leszűrhető adatokkal, lévén, hogy a világjárvány miatti lezárások különbözőképpen érintették az egyes országokat. Emiatt már a bázisszámokból is eltérő dinamikák következhettek. 

A magyar gazdaságnál maradva,

az idei folyamatokról a következő megállapításokat tehetjük. 
 

• A KSH verbális közlése szerint az első negyedévi GDP-t elsősorban az ipari és a szolgáltató ágazatok húzták. Az ipar kibocsátásának üteme azonban a negyedév folyamán hónapról-hónapra mérséklődött, elsősorban a gyenge/visszaeső járműipari teljesítmény következtében.
   

A szolgáltatásokon belül – a Covid miatti mély bázison helyreálló és javuló eredményeket mutató – kiskereskedelem és vendéglátás lehetett a meghatározó.
 

• Keresleti oldalról a növekedést – legalábbis a részadatokból ez olvasható ki – a háztartások fogyasztási többlete húzta. A háztartások fogyasztása a 2020-ban és még a tavalyi első negyedévben is tapasztalt visszaesés után 2021 folyamán emelkedő ütemet jelzett, és ez folytatódott a folyó esztendőben is. A javuló trendben a lezárások feloldása (2021. április) és a választásokra készülő kormány által felturbósított jövedelemkiáramlások játszottak szerepet. A fogyasztási többletek zömében – a megerősödött infláció ellenére – a korábbról elhalasztott kereslet pótlásában csapódtak le (tartós fogyasztási cikkek vásárlása, vendéglátás felfutása).
   
• A fogyasztás erősödése mellett a felhalmozás ellentétes tendenciát jelzett. A múlt év utolsó negyedében a beruházások már stagnáltak. 2022 első negyedévében legfeljebb a bázishatás okozhatott némi növekedést (2021. első negyedévében még visszaestek az állóeszköz-fejlesztések). Az idei év első három hónapjában az egy esztendővel korábbinál 26 százalékkal kevesebb lakás épült, az állami fejlesztéseket pedig visszafoghatták a tavaly év végi (350 milliárd Ft) és az idei beruházás-befagyasztások (755 milliárd forint).
   
• A kedvezőtlenebbé vált külpiaci értékesítések következtében az export dinamikája márciusra lassult, s a belső kereslet változása miatt (fogyasztás-élénkülés, beruházás-korlátozódás) némileg az importé is (a beruházásoknak erősebb importvonzatuk van). De az első negyedév átlagában – euróban számolva – az import még így is kétszer olyan gyorsan nőtt, mint az export, amiben a cserearány-romlás is szerepet játszott.
   

A rendelkezésre álló növekedési adatokból tehát az látszik, hogy a mennyiségileg impozánsnak tűnő dinamika hátterében a jövő szempontjából 

kedvezőtlen szerkezet 

húzódik meg, amennyiben a hajtóerőt a fogyasztás adta, és feltételezhetően a nettó export (az export-import különbsége) is elgyengült. Ez a kedvezőtlen tendencia csapódott le az egyensúlyi mutatók látványos romlásában:

• az infláció felerősödésében (bér-ár-ár-ár-spirál felpörgése);
   
• a forint tendenciózus árfolyamgyengülésében;
   
• a külkereskedelmi mérleg tavaly nyár óta mutatkozó importtöbbletében (hiányában);
   
• a folyó fizetési mérleg GDP-arányos hiányának emelkedésében;
   
• a költségvetési deficit elszaladásában (április végéig a PM által egész évre várt hiány 88 százaléka realizálódott);
   
• a kamatszolgálat növekedésében;
   
• a forintban számított államadósság további növekedésében. 
   

A közeljövő külső gazdasági feltételei nem szolgálnak biztató kilátásokkal. Amit a magyar gazdaságban a kormány tenni tud, az a költségvetés konszolidálása. A deficit visszavágása mérsékli az inflációt hajtó keresleti többletet, a külső mérlegek hiányát, az államadósság növekedési ütemét. S bár a Varga Mihály vezette Pénzügyminisztérium a korábban tervezettnél nagyobb mértékben kívánja csökkenteni a GDP-arányos hiányt (6,8 százalékról nem 5,9, hanem 4,9 százalékra), ennek a „hogyan"-járól az április végén Brüsszelnek benyújtott konvergenciaprogramban nincs szó. Noha a fölényesen megnyert parlamenti választások után erről már nem kellene titkolózni. (A konvergencia-programot minden év április végéig el kell készíteni, ami elvileg arra szolgálna, hogy bemutassa az euróövezeten kívüli ország öt évre előre tekintő felzárkózási tervét a monetáris unióhoz. S mint a korábbiakból, úgy a mostaniból is „csak” a felzárkózás „hogyan"-jának programja maradt ki.)

A magyar gazdaság pályáját 

2026-ig felvázoló konvergenciaprogramban 

nincs szó a növekedés elrontott szerkezetéről, a jelzett külső és belső egyensúlyi problémákról. A nehézségek csak a külső feltételek felől mutatkoznak, de a belül erős magyar gazdaságban – az anyag szerint – rendben vannak a dolgok. A program írói minden kétség nélkül számolnak az eddig felfüggesztett uniós források befolyásával (már az idei évre is!). Így jött ki 2026-ig terjedően az évi négy százalék feletti GDP növekedési ütem, négy százaléknál nagyobb fogyasztási és beruházási dinamikával, javuló nettó exporttal. Az anyag írói úgy vélik, hogy 2024-re már három százalékosra csökken az infláció, három százalék alá esik a költségvetés hiány-rátája, és 70 százalék közelébe mérséklődik az államadósság aránya a GDP-hez mérten. Mindemellett az idén 374 forintos, a továbbiakban pedig 377 forintos euróárfolyammal kalkulálnak a Brüsszelnek bemutatott program szerzői.

Vagyis a Pénzügyminisztériumban alig egy hónapja készült tanulmány nem értesült időben Orbán Viktor kormányfővé választásakor megfogalmazott véleményéről, miszerint a következő évtized a veszélyek, a bizonytalanság és a háborúk korszaka lesz. Vagy pedig Orbán Viktor nem olvasta a magyar gazdaság legutóbbi konvergenciaprogramját. Vagy Orbán jóslata csak 2026-tól lesz érvényes. Vagy ha akár már 2022-től, akkor a régi-új kormányfő által vizionált kedvezőtlen folyamatokból mi kimaradunk, vagy/és azokat mind sikeresen kivédjük? 

A legutóbbi feltételezés teljesülése jó lenne, és jó lenne tudni a védekezés, a kivédés módját is. De hát újfent úgy szavazta meg a parlament Orbán Viktor kormányfővé válását, hogy kormányának programjáról semmit sem tudunk. Még csak a „folytatjuk” sem került szóba. 

Csak azt tudjuk, hogy a miniszterelnök beszédét követően az euró árfolyama 390 forint fölé szaladt….