Az ezredes meg a többiek
A hátsó bejáraton – mondjuk így: a művészbejárón – próbált besurranni a színművészeti egyetem újonnan kinevezett kancellárja, Szarka Gábor ezredes az intézménybe. A magas rangú katonát azonban nem engedték be az épületbe, pedig ő – elmondása szerint – nem elfoglalni, megszállni akarta az „erődítményt”, csupán az átadás-átvételről tárgyalt volna az elődjével. A biztonság kedvéért, azért még megfenyegette az egyetem dolgozóit, hogy ha nem tud bejutni az épületbe, nem írja alá az utaláshoz szükséges papírokat, és akkor nem kapnak fizetést.
Orbán Viktor már jó ideje háborús készültségben tartja az országot. Különösen a koronavírus járvány első hulláma óta érzékelhető, hogy nem kormányoznak, hanem hadat viselnek. Nem kereskedőkre bízták a védekezéshez szükséges eszközök beszerzését, hanem „portyázókra és fürkészekre”, nem az Emmi felügyeli a teendőket, hanem az operatív törzs egyenruhás emberei. Mindehhez jött a Magyar Nemzetben Orbán Viktor cikke, amelynek utolsó sorai a félanalfabéták számára is egyértelműek: kezdjünk szedelőzködni, hogy a megfelelő pillanatban kilovagolhassunk. Készüljetek!
Orbán Viktor számára minden pillanat megfelelő a kilovagláshoz, de vannak pillanatok, amelyek a többinél is megfelelőbbek. Ilyen pillanat lehetett, amikor úgy döntött – mert ne legyenek illúzióink, egy ezredes kinevezése a színművészet oktatásának élére nem Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnök fejéből pattant ki –, hogy Szarka Gáborra bízza a renitens egyetemisták és a hozzájuk csatlakozott oktatóik megregulázását.
Szarka ezredes színházi előéletéről nincs tudomásunk, eddigi ismereteink szerint, korábban nem ezen a pályán mozgott. Ő a Közszolgálati Egyetem docense, aki egy időben Párizsban katonai attaséként is dolgozott. Mindez persze nem zárja ki, hogy Szarka ezredes személyében egy színházért rajongó honfitársunkat tisztelhetjük, aki avatott szakértője a teátrumoknak, több színházban is van bérlete, és számtalan alkalommal előfordult, hogy bemutatók után, az ünnepelt színésznők cipőjéből pezsgőt ivott.
Mindez nem kizárható, de rögtön hozzátesszük: nem is nagyon életszerű. Szarka ezredes kinevezésével a hatalom valójában a lázadó egyetemistáknak üzent (valamint mindenki másnak, aki még csak ezután készülne ellenszegülni Orbán akaratának): tudunk mi másként is beszélni. És bár Gulyás Gergely néhány héttel ezelőtt meglehetősen cinikusan arról beszélt, hogy tüntessenek nyugodtan az egyetemisták, nem 2006-ban vagyunk, senki nem fogja kilőni a szenüket. Azt azért tudni kell, hogy Orbán és csapatai nem nyugodtak bele a színművészeti elvesztésébe. Nem adták fel harci állásukat, csupán arról van szó, hogy csapataiknak jelenleg a front más helyszínein kell helytállniuk. Ott van legújabban a Városliget projekt, azt is le kell nyomni a budapestiek torkán, meg az Jourova uniós nőszemély is nagyon elszemtelenedett: beteg demokráciának nevezte azt a tákolmányt, amelyet Orbán Viktor épít a magyarok feje fölé.
Orbánnak persze mindez kapóra jön. Ő ugyanis harcra született, ehhez ért, ő a tökéletlen katona, aki háborúban megfelel, de békében alkalmatlan. Ha nincs háború, tétován tántorog, mint a szárazföldre kényszerített tengerész, neki a harc az igazi terepe, nem véletlenül aggatta rá Bencsik András, a pártállami Népszabadság pártrovatának egyik oszlopa a Vezénylő Tábornok elnevezést.
A Vezénylő Tábornok most egy ezredest küldött a civil egyetemistákra, akik első körben megfutamították a kivezényelt katonát. Persze, a háborúnak még messze nincs vége, az ezredes legközelebb feltehetőleg nem egyedül, hanem a mostaninál katonásabb kísérettel érkezik. Ám bármekkora is lesz a túlerő, azt neki is tudnia kell: a Vas utca, ahol a színművészeti egyetem található, egy nem igazán széles útvonal. Nagyobb tankok számára nehezen járható, megfordulni velük pedig kifejezetten körülményes.
