Bayer nem fajgyűlölő, csak eltakarítaná a szardarabokat
„A kutya se volt itt rasszista meg fajgyűlölő, de ezek a felvilágosult újkommunista, új-jakobinus szardarabok mindent megtesznek azért, hogy rasszista meg fajgyűlölő legyen mindenki. Pedig nem fajgyűlölőnek kell lenni, az hülyeség. Hanem az újkommunista meg új-jakobinus felvilágosultakat kell eltakarítani. Mint a szart. Egyszer s mindenkorra végre. Minden közéleti tevékenységből, minden közügyből, minden hivatalból, minden hatalomból, mindenhonnan, ahol normális, emberhez méltó ügyek s gondok vannak.
Ugyanis – és ez nagyon fontos! –: ezek nem újak. Ezek pontosan ugyanazok!”
Ezeket a magvas gondolatokat osztotta meg a nyilvánosággal Bayer Zsolt Bádog néven futó blogjában. Már csak azért sem szívesen foglalkozunk Bayerrel, mert őt még az is minősíti, amiről egyébként nem tehet. Jelesül, hogy Semjén Zsolt osztálytársa, sőt, padtársa volt az iskolában. Életre szóló, halmozottan hátrányos indulás az ilyen, nehéz, talán lehetetlen is kiheverni. A többi viszont, így például a Vár-béli lakásokkal való ügyeskedés, már a saját sara.
Mint ahogy az is, amit ír. Most éppen az jutott az eszébe, mert hát a nyári rekkenőben miről is gondolkozzon egy keresztény és konzervatív sajtómunkás, hogy az új-jakobinus szardarabokat ki kellene tiltani „minden közéleti tevékenységből, minden közügyből, minden hivatalból, minden hatalomból, mindenhonnan”. Ismerősek a szavak, a múlt század húszas harmincas éveit idézik, a zsidótörvények sokak számára békeidőnek számító korszakát.
Bayer tehát kitiltaná az „új-kommunistákat” és az „új-jakobinuokat” mindenhonnan. Korlátozná a jelenlétüket, mint ahogyan annak idején a zsidó származású orvosok, ügyvédek, újságírók számát is korlátozták. A nem árjáknak csak bizonyos százaléka járhatott egyetemre, és a Horthy Miklós fémjelezte hatalom – ne feledjük, Orbán Viktor kiváló államférfinak nevezte a kormányzót – gondosan ügyelt arra, hogy a felsorolt szakmákban még véletlenül se legyenek többen a „szardarabok”, mint amennyi kívánatos volna.
Ez köszön most vissza Bayernek a Bádogban olvasható mondataiban. Amivel önmagában nem volna gond: mindenki azt mond és ír, ami a lényege. Az már jóval problémásabb, hogy csak a betű Bayeré: a visszataszító, gyomorforgató gondolatok a most éppen rendes évi szabadságát töltő Orbántól jönnek.
A forint gyenge, az árak az egekben, a gáz és az áram hamarosan sokak számára megfizethetetlen lesz. Forró ősz elé néz a kormány, érthető, ha a derék urak idegesek, és olyanok is vannak közöttük, akik eltakarítanák a nekik nem tetsző „szardarabokat”, vagy, mint Bayer írta az egykor szebb napokat látott Magyar Hírlapban, beásnák őket az orgoványi erdőbe.
Bayer is ideges, viszket a tenyere. Hallottunk már a viszkető tenyérről, 2017-ben, húsvét vasárnapján mondta Orbán Viktor a közrádióban a tüntetőkről, akik szerinte meg nem engedhető mondatokat skandáltak, hogy sok békés keresztény embernek viszket már a tenyere. A magyar nyelvben arra mondják, hogy viszket a tenyere, aki ütni készül, és akiről tudvalevő, hogy meg is van az ereje ahhoz, hogy üssön. Esetleg, ha nagyon elfajul a helyzet, és Bayer még sok uszító cikket ír, akkor az is előfordulhat, hogy ezek békés keresztény emberek tevőlegesen is fellépnek azok ellen, akik miatt viszketni kezdett a tenyerük.
Azok, akik 1944-ben gyerekeket, időseket és középkorúakat, nőket és férfiakat lőttek a Dunába, egytől egyig békés, keresztény emberek voltak. A legtöbben büntetlen előélettel, makulátlan, négy nagyszülőig igazolható felmenőkkel, és csupán az hozta ki őket a sodrukból, az tette őket elállatiasodott véglénnyé, hogy előzőleg évtizedeken át uszították őket a zsidó származású magyar honfitársaik ellen, ébren tartották bennük a gyűlöletet. Addig uszultak, mígnem viszketni kezdett a tenyerük.
Nem gondoljuk, hogy Orbán Viktor, vagy a miniszterelnök magyar hangja, Bayer Zsolt bárkit is a Dunába lövetne. De figyelmeztetnünk kell őket és a hozzájuk hasonlókat, hogy vigyázni kell a szavakkal. Mert megtanultuk a történelemből, hogy a rettenetes szavakból lesznek a szörnyű tettek.
