Békemenet Pozsonyban
„Nagyon úgy néz ki, hogy az ukrán Majdan-forgatókönyvet alkalmazzák Szlovákiában is. Innen üzenjük szlovákiai barátainknak, hogy van megoldás! Eljött az ideje az első pozsonyi Békemenetnek! Ha szuverenista sorstársainknak tanácsra van szükségük, mi itt vagyunk, hogy segítsünk!” (Bencsik András, 2025. január 25.)
A „Nagybencsik” közleménye szlovákul és angolul is közlésre került, őszinte sajnálatomra „szovjet” nyelven nem, pedig az nagyban segítette volna az eligazodást. Mielőtt belegabalyodnék az ügybe, az ifjabb olvasók kedvéért tisztázni kell: ki is ez a menetszervező gárdista, honnan is szalajtották Bencsik Andrást. Valamikor réges-régen a mai jobboldal öregedő vezérbikája (B.A.) így írt a Népszabadság hasábjain: „A Magyar-Szovjet Baráti Társaság eredményesen segítette az országaink javát szolgáló magyar-szovjet testvéri kapcsolatok és együttműködés ápolását, s a mozgalom tevékenyen vett részt a szocialista hazafiság és az internacionalizmus szellemének erősítésében”. (Népszabadság, 1986. november 22.) 1990. után aztán rögtön mezt és zászlót cserélt a bajszos tekergő, a vörös trikót látványosan letépte magáról, a vörös zászlót pedig gondosan eldugta a padláson. Azóta több, jobboldali formációhoz közeledett, végül célba is ért, és ma már a kormányzó pártok feltétel nélküli híve, mondhatni hűséges és hangos házőrzője. Míg a ’80-as években a központi pártlapból osztotta az észt, addig napjainkban a biztonságos kutyaólból (HírTV) csahol lelkesen. Ilyen ember a „Nagybencsik”, a hazai Békemenetek rendíthetetlen szervezője.
El kell ismernem, hogy kreatív a koros mozgalmár, hiszen a pozsonyi Békemenet igazán originális ötlet. (Pozsonyt hivatalosan 1536-ban választották meg a Magyar Királyság fővárosának, és ez a státusz 1784-ig maradt fenn, amikor II. József császár és magyar király áthelyezte a fővárost Budára.) Szóval „zseniális” a helyszínválasztás, erre még a Mi Hazánk Mozgalom vezérei is csettinteni fognak.
Bencsik bejegyzésére megindult a kommentáradat, most szokásommal ellentétben, idehozok néhány magyar nyelven íródott – és markáns – véleményt:
– „Szlovákiából üzenem, otthon keverje! Mi itt köszönjük szépen, jól vagyunk és tudjuk mit akarunk!”
– „Igazából le akartalak hülyézni, vén komcsi, de a kommenteket olvasva, már csak egy kávét kérek...”
– „Már azt hittem, Rákosrendezőre szervezitek a következőt, hogy ne épüljön arab negyed a fővárosban. De az ezek szerint rendben van.”
– „Köszönjük elvtárs, hogy utat mutatsz”
– „Énekeljétek a „Nélküled"-et...”
Örömmel konstatálom, hogy végre van egy fantasztikusan verseny- és piacképes képes új magyar exportcikk: nevezetesen a Békemenet! A termék reklámarcai: Bayer Zsolt, Bencsik András, Fricz Tamás, Gáspár Győző és Pataky Attila. Először a pozsonyi népeket kell az utcára csalni, majd siker esetén a bukaresti, a zágrábi és a ljubljanai polgárokat is indokolt a Békemenet zászlói alá terelni. A lassan 74 éves Bencsik András tehát visszatért fiatalkori gyökereihez, és az internacionalizmus szellemében Szlovákiában hirdet városi gyalogtúrát a Szent Szuverenitás nevében!
A magyar kormányfő nagyon kedveli a budapesti Békemenet-parádét. Abban viszont egyáltalán nem vagyok biztos, hogy az újsütetű barát, Robert Fico szlovák miniszterelnök nagyon örülne, ha – magyar tanácsadókkal a háttérben és magyar koreográfia szerint – békehadtestek grasszálnának Pozsony utcáin.
És befejezésül megint a nép hangja: „Mi a bánatos f@szért akarunk mi mások belügyeibe beleszólni. Örüljünk, hogy luk van a valagunkon, meg tudunk mit enni holnap.”
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. július 20-i adása itt nézhető meg:
