Biden tudja, hogy Orbánnal szemben áll a felvilágosult nyugat fennmaradásáért folytatott harcban

– Ön meglepődött az eredményen?

– Hát mit mondjak, nem volt könnyű szülés, de ez véglegesnek tekinthető. Hétfőn Trump még 500 ezer szavazattal vezetett Pennsylvaniában. Én korábban sem  hittem a közvélemény-kutatási eredményeknek, ugyanis nem felejtettem el a négy éve történteket, amikor is Hillary Clinton végig vezetett republikánus ellenfelével szemben, aki az utolsó pillanatban fordított. Akkor én Trump győzelmét jósoltam. Ezúttal nem jósoltam. Arizona és Georgia, ha végleg Bidené a győzelem, szenzációszámba megy.  Ezért végig nagy volt az izgalom, s vonatkozik ez a szenátus összetételére is, ami viszont úgy tűnik, nem a demokraták áttörését hozta. A végeredmény elképesztően szoros. 

– Mi az, ami elsőként az eszébe jut most?

– Nem lett igazuknak azoknak, akik az amerikai demokráciát eltemették, akik Európából szinte kárörömmel, egyfajta felsőbbrendűséggel nézték Amerika vergődését. Azonban Trump nem szenvedett hatalmas vereséget, és fordítva: a demokrata győzelem sem elsöprő, amin el lehet gondolkodni. Azonban le lehet szögezni, hogy annak ellenére, hogy az amerikai társadalom megosztott, az amerikai demokrácia egészséges. A választások fegyelmezettebben és rendezettebben zajlottak, mint azt sokan várták. Én azért tartok attól, hogy elszabadulnak az indulatok, Trump nem fog csendben távozni. Majd meglátjuk, Trump jogi utóvédharcait, de a demokrácia intézményei kétségtelenül kiállták a próbát. Előre jelzi Biden stílusát, hogy megtiltott a kampánycsapatnak bármilyen kárörvendő, negatív hangvételű, Trump személye ellen irányuló  nyilatkozatot. Még valami nagyon fontos: az új fiú a flaszteron a latin közösség. Megkerülhetetlen és meghatározó tényező lett.

– Mi következik most? Trump átmegy „béna kacsába”, ezalatt mi várható ?

0 Az amerikai szisztéma értelmében, az új elnök, Joe Biden január 20-i beiktatásáig a regnáló elnök Donald Trump marad, azaz az Egyesült Államok nem marad vezetés nélkül, de korlátozott jogkörrel rendelkező elnöke lesz. Okozhat még nagy felfordulást. A hatalomátadás sem lesz hagyományos. Ő már bizonyos döntéseket nem hozhat, sem törvényeket, sem törvénymódosításokat nem tud aláírni – amit a választást megelőző kongresszus nem szavazott meg, azok már az újonnan felálló alsó- és felsőház  tagjainak lesz a dolguk. De az elnök ez alatt a közel három hónap alatt kiadhat elnöki rendeleteket, például kegyelmeket is oszthat, egyesek szerint, akár magának is.

– És mi lesz január 20-a, Biden beiktatása után? Mit érzékel majd a világ? Lesz, amit szinte azonnal?

Leginkább a külpolitikában lesz látványos, gyors változás, ott az elnöknek nagy szabadsága van. Alapvető fordulat lesz a hangnemben. Nagyon gyorsan döntő változás lesz abban, hogy Amerika hogyan kommunikál a szövetségeseivel, a világgal. De a szövetségesek felköthetik a gatyájukat, innentől nem lesz finnyás mutogatás, bujkálás, katonás kifejezéssel élve, „sunnyogás”,  amit Trump alatt megszokták.

– És nem azonnal?

„ Nyilvánvaló, hogy az USA sok szempontból vissza fog térni a multilateralizmushoz, Biden már jelezte, hogy visszatér a napokban elhagyott párizsi szerződéshez, a koronavírus kezelését, a klímaválságot nemzetközi összefogással képzeli. Ez jó, de azért senkinek ne legyen kétsége, Biden is amerikai vezetéssel képzeli el a nyugati világot, s ez teljesen rendben is van. Amerika vezesse a nyugati világot! Zbigniew Brzezinski, a demokrata Jimmy Carter amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója egyszer, egy találkozónkon azt fejtegette nekem, hogy „ha az Egyesült Államok nem vezet, akkor a nyugatnak nincs vezetése, s akkor a nyugat nagy bajba kerül” – én osztom ezt a nézetet. Lesznek fontos változások, de lesz amiben kontinuitás lesz. 

– Mire lehet számítani a belpolitikában?

– Biden keze sok mindenben meg lesz kötve, ha marad a republikánus többség a szenátusban, amire van esély. Ez nem jelez jót Biden nagy tervei számára, de féken tartja a szélsőségeseket a Demokrata Pártban. Hogy nincs nagy demokrata áttörés a kongresszusban, annak alapvetően az az oka, hogy sokan megrettentek, mert a szélsőbal a rendőrség ellen fordult és állandóan szocializmust emlegetett. A Demokrata Párton belül nagy harc várható a balszárny és a mérsékeltek között. Bidennek el kell döntenie, hogy a Demokrata Párt egysége vagy az ország egysége a prioritás. Ha előbbi mellett dönt, a radikális baloldal nyomásának engedve, hibát követ el, marad a megosztottság. Ha az utóbbi lesz az irány, akkor országosan csökkenhet a megosztottság, nagy dolgokat vihet végbe, annak ellenére, hogy nem lesz könnyű dolga. Szerdán tartott egy beszédet, és abból egy konszenzuspárti elnök képe rajzolódik ki, de hangsúlyozom, nem lesz könnyű dolga sem a republikánusok sem saját pártjának radikálisai miatt. Első nagy feladata  a koronavírus-járvány kezelése, a gazdaság irányának meghatározása, beleértve egy józan, klímapolitika lesz. A hangsúly a józanon van.

– Mire számíthatunk a külpolitikában?

– Jó a külpolitikai csapat, a hozzá legközelebb állók nagy tapasztalattal rendelkező, régi ismerősök. Azt hiszem, hogy Biden, akinek komoly külpolitikai tapasztalatai vannak, élete nagy részében nagyon határozottan a demokrata párti héjákhoz, azaz a külpolitikában harciasabb demokraták táborába tartozott. Ő is gyorsan haza akarja majd hozni az amerikai katonákat. Arra lehet számítani, hogy egy józanabb, de ezáltal erősebb Amerikát fogunk látni, egy olyat, amelyik – reményeim szerint – nem akar elmenekülni az alapvető problémáktól, amit a kínai és ezen keresztül az orosz kihívás vagy az iráni  jelent. Ez lesz a fókuszban. Ugyanakkor nagyban támaszkodik majd a szövetségesekre, ez azonban azt is jelenti, hogy többet fog kérni tőlük. Tehát ne legyenek illúziók. Ezt Amerikában úgy mondják, hogy a „tough love”, azaz a szerető szorítás időszaka következik. Ha ez így lesz, azt teljes mellszélességgel támogatom.”

– Mit ért az alatt, hogy Kínán keresztüli orosz kihívás?

– A kettő nem ugyanaz. Oroszország egy gyenge gazdaság, erős hadsereggel. Olaj- és gázkitermelése, valamint a nukleáris fegyverei miatt befolyásos tényező a nemzetközi porondon. Kína ugyanakkor egy erős, technológiailag modern gazdaság, egyre erősödő és egyre kifinomultabb katonai és nem katonai képességekkel, ami komoly kihívást, fenyegetést jelent a Nyugat számára. Hogy a kettő hogyan függ össze? Talán egy  aktuális kérdéssel tudom illusztrálni, hogy mire gondolok: a demokráciák szempontjából Kína a koronavírus, ami szétzilálhat, megrendíthet  egy társadalmat, Oroszország pedig az influenza. Azonban a kettő összefügg: ha koronavírusos vagy és akkor kapod meg az influenzát, az nagy valószínűséggel halálos lesz.

– De hogy-hogy nem fordítva?

– Mint mondtam, Oroszország egy gyenge gazdaságra épülő autoriter rendszer, komoly bajkeverő kapacitással. Az oroszok – beleértve a szovjet korszakot – alapvetően romboltak, soha nem építkeztek. De az egy haldokló társadalom. Oroszország érdeke lenne a nyugattal való szoros kapcsolat, ezt azonban Putyin személye akadályozza. Kína más. Három nagy alapkérdést látunk itt, Amerikában, Kínával kapcsoltban, amelyekkel egyébként – ahogy látom – maguk a kínaiak sem tudnak igazán dűlőre jutni. Az egyik az ideológiai jellegű, az autoriter „kommunista” rendszer felsőbbrendűségének hirdetése a demokráciák felett; a  második a Kínával való gazdasági együttműködés kérdése, s annak a mikéntje; a harmadik  biztonsági jellegű és a kínai katonai fenyegetéssel kapcsolatos, ami ugyan elsősorban az ázsiai demokráciákra és az USA-ra irányul, de Európa sem immunis. Európa a kínaiakkal kapcsolatban későn ébredt, nem látta, hogy Kína komoly biztonsági fenyegetést jelent rá nézve. Európa Kínát is, Oroszországot is csak amerikai vezetéssel tudja kezelni. Ezt még nem minden európai vezető látja be.

– Magyarországot is beleértve?

0 Magyarországot is beleértve, igen. Az orosz és kínai befolyás visszaszorítása a szövetségben a Biden-kormánynak is prioritás lesz, de Trump számára is az lett volna, ha újabb lehetőséget kap. Ebben a kérdésben Magyarország nagyon rossz irányba megy. Mi lettünk a kínaiak és az oroszok számára a faltörő kos Európában és a NATO-ban. Orbán jó taktikus, de csak egy  kis játékos egy nagy tektonikus jelentőségű játszmában. Attól tartok, hogy nem olvasott eleget egykori mentorától és személyes közeli ismerősétől, a híres amerikai-magyar történésztől, jó barátomtól, John Lukácstól, akinek egész munkássága a nyugati demokráciák churchilli felfogása és a Hitler és Sztálin által képviselt autoriter rendszerek harcáról szólt. János, aki nemrég hunyt el, elképedve látta, hogy Magyarország Kína és Oroszország „foglya" lett, immár önként és dalolva. 

– Biden alatt mit vár ebben a kontextusban?

– Biden adminisztrációjának első számú külpolitikai célja lesz, hogy megerősítse a nyugati szövetséget, közös nevezőre jutni a stratégiai kihívásokkal kapcsolatban.

– És az Európai Unió? Trump alatt leromlottak a kapcsolatok.

0 A kapcsolat nem mondható ragyogónak, de nem annyira rossz mint azt gondolnánk. Nincs szakadás Amerika és Európa között. De lesz változás. A Biden-féle Amerika együtt akar majd működni az EU-val, Brüsszel is komolyabb szerepet fog kapni. De ne legyünk naivak, Biden Amerikája is elsősorban Berlinre és Párizsra fog koncentrálni, azt pedig majd meglátjuk, hogy az EU-ból kilépett Nagy-Britannia milyen szerepet fog kapni ebben a külpolitikában. De azért emlékezzünk csak! A kapcsolat az Egyesült Államok és az Európai Unió között Barack Obama alatt sem volt felhőtlen. A szakértők – köztük egyébként én is –  nagyon sokszor figyelmeztettük az európaiakat, hogy ne marginálisnak mondható kérdésekkel foglalkozzanak (például azzal, hogy klórtisztított vagy sem az amerikai csirke), hanem  kössék meg a kereskedelmi megállapodást az USA-val, mert az nem csak a kereskedelemről, hanem a stratégiai kapcsolatról is szól. Nem kötötték meg. Ismétlem, Biden amerikaiként fog fellépni, ez a dolga. Meg fogja persze hallgatni az európaiakat, ám ne ringassa senki magát abba az illúzióba, hogy varázsütésre – vagy egyáltalán – felhőtlenné válnak az amerikai-európai kapcsolatok. Európa egykori privilegizált helyzete szerintem nem áll majd teljesen vissza.

– Térjünk át a minket talán legjobban izgató kérdésre: mire számíthat Orbán és az általa vezetett Magyarország egy demokrata-párti elnöktől?

– Biden már jelezte, hogy elnöksége első évében sor kerül a Demokrácia Csúcsra (Democracy Summit) a nyugati típusú demokráciák vezetőinek részvételével, amely reményeim szerint, azt jelzi, hogy Amerika végre megint koncentrál a demokrácia, a szabad sajtó, civil társadalom alapértékekre. Ez tartja össze a nyugati világot. Biden Trumpnál sokkal jobban megérti, hogy  a demokratikus, felvilágosult nyugat fennmaradása a tét. Magyarország jobb ha megkapaszkodik! A Biden-adminisztrációban nagyon sokan nagyon jól és nagyon mélyen ismerik a magyarországi helyzetet és mint problémát látják. A magam részéről arra számítok, hogy Magyarország egy sokkal keményebb Amerikával áll majd szemben, jóval keményebbel, mint korábban, az Obama-elnöksége idején. Lassan kezd derengeni Washingtonban, hogy Magyarország és Lengyelország nem kezelhető ugyanabban a „csomagban” még akkor sem, ha vannak hasonlóságok. Ebből a szempontból egyébként az EU nagy hibát követett el! 

– Mennyit súlyosbít a helyzeten, hogy Orbán nem egyszer, s nem is kétszer nyilvánvalóvá tette, hogy nagyon Biden ellen szurkol?

– Korábban is jeleztem, hogy ezt súlyos hibának tartom. Ez hazárdjáték volt. Sokkal okosabb és józanabb volt a többi között Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök, Orbán példaképe, akit úgy érzi, sok mindenben utánoznia kell. Amikor Trump megkérdezte a közelmúltban egy nyilvános szereplésen az izraeli miniszterelnöktől, hogy elképzelhető lett volna-e, hogy Biden segít Izraelnek megkötni a békemegállapodást az arab országokkal, Netanjahu kitért a válasz elől, s jelezte: Izraelnek a mindenkori amerikai elnökkel kell együttműködnie. Azért ez nem az, amit Orbán legutóbb is mondott, hogy szorít Trump győzelméért. Tanulhatna még Netanjahutól. De legalább nem volt olyan csacsi mint szlovén kollégája Janez Jansa, aki üzenetben gratulált Trump győzelméhez.

– Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen, a politikában már vén rókának számító Orbán ennyire nyíltan kockázatot vállal?

– Magyarország félreérti a saját jelentőségét és helyzetét a nemzetközi porondon. Ha azt Obán reméli, hogy majd egyszerűen ki tud hátrálni abból a helyzetből, amibe magát sodorta, nos, téved. S nem csak amiatt, mert nyíltan Biden ellen drukkolt. Attól tartok, hogy már olyan közel manőverezte magát az oroszokhoz és a kínaiakhoz, hogy ebből a „baráti szorító fogásból” csak nehézségekkel fog tudni kiszabadulni. Magyarországnak önmagában alig, EU- és NATO-tagként van némi nemzetközi jelentősége, és önértékelési zavarokkal küzd. Túlértékeli a szerepét abban a nagy történelmi harcban, aminek a tétje, hogy vajon a nyugati demokráciák meg tudják-e őrizni azt a társadalmi rendet, amit immár több mint kétszáz éve csiszolgatnak, vagy pedig inkább a kínai, orosz típusú autoriter rendszerek győzedelmeskednek. Asztalos hasonlattal élve, Magyarország nem zsanér az ajtón, hanem csupán egy csavar a zsanéron. Persze kellemetlen, ha csak egy  csavar is kilazul, vagy elveszik, de azért az ajtó a helyén marad. Ebben az összefüggésben kell nézni azt is, hogy most mire lehet számítani. A következő négy év meghatározó lesz ebben a „harcban”, és meglátjuk, hogy Orbán visszafordíthatatlanul az oroszokhoz és Kínához köti Magyarország szekerét, vagy visszatér a nyugati típusú, modern társadalomfelfogáshoz, felhagy a hintapolitikával, s egyértelművé teszi, hogy Magyarország a nyugat része.