Félidő után, lefújás előtt
Részleges számadás című írásomat 2024. augusztus 31-én hozta le a Hírklikk. A közlés dátuma nem véletlen (mondhatnám időzített), mivel a naptári nyár utolsó napján volt Magyarország EU-soros elnöki mandátuma két hónapos. Csináltam akkor egy rövid számvetést, de előtte sportnyelven megjegyeztem, hogy „a hat hónapos mandátum egyharmadánál tartunk, a sportban (foci, jégkorong stb.), ilyenkor már látszik, hogy mit is játszik a csapat. Az értékelés persze nem lehet végleges és visszavonhatatlan. Két hónap után természetesen van arra lehetőség, hogy az Orbán vezette „válogatott” (értsd: a magyar kormány) változtasson eddig taktikáján (értsd: politikáján).”
– A portfolio.hu szeptember 21-i tudósítása szerint a hónap közepén Budapesten megtartott EU pénzügyminiszteri találkozón (ECOFIN) az uniós pénzügyminiszterek közül – Varga Mihállyal együtt – mindössze tízen vettek részt. Tizenhét ország első számú pénzügyese a távolmaradásával jelezte, hogy a közösségi szintű legfontosabb financiális kérdések megtárgyalására nem Magyarország a megfelelő helyszín, és érdemi találkozóra inkább majd a lengyel elnökség ideje alatt kerül sor, 2025. január 1. után.
– 2024. október 9-én – több mint három hónappal a magyar uniós elnökség megkezdése után (!) - Orbán Viktor bemutatta elnökségi programját az Európai Parlament plenáris fórumán. Von der Leyen asszony alaposan kiosztotta Orbánt, de az Európai Néppárt frakcióvezetője (Manfred Weber) sem kímélte a magyar politikust. A szociáldemokrata Iratxe García Pérez sem fogta vissza magát, Orbánhoz címezve azt mondta: „hihetetlen mértékű európai finanszírozást tesz zsebre, illetve ad oda az oligarcháknak.” Ilyen kioktatásban és vádbeszédben – nemzetközi fórumon – Orbán Viktornak még soha nem volt része.
– A viharos grúziai választást követő napon (október 28.) a magyar miniszterelnök gépe Tbilisziben landolt. Orbán ismét olyan helyre ment, ahol akár politikai földrengés is lehet. Szokásához híven megint fontoskodott: „a hétvégi választás után első kormányfőként látogatok Georgiába, egy konzervatív, keresztény és Európa-párti országba”. Azóta már azt is tudjuk, hogy a kaukázusi országban lezajlott választások tisztasága megkérdőjelezhető, de Orbánt ez nem nagyon érdekelte, és megfellebbezhetetlen magabiztossággal kijelentette: „a georgiai emberek döntöttek: a békére szavaztak. Nem engedték, hogy az országukból második Ukrajna legyen". Ebből a mondatból (is) az következik, hogy szerinte az ukránok döntésén múlott, hogy az oroszok aljas módon lerohanták őket, és lám, a békepárti grúzok a szavazóurnáknál megmutatták, hogy sokkal bölcsebbek a hazájukat hősiesen védő ukránoknál. Következtetés: aki Orbán álláspontját képviseli, az mindig jól jár!
Biztos, ami biztos: az Európai Bizottság gyorsan leszögezte, hogy Orbán Viktor nem képviseli az EU-t Grúziában. 13 uniós ország kormánya közös nyilatkozatban kritizálta, hogy Orbán Grúziába ment a választás után. Az aláírók között van – többek között – Anna Lührmann (Európáért és éghajlatért felelős államminiszter, Németország), Caspar Veldkamp (külügyminiszter, Hollandia) és Adam Szłapka (Európai Uniós miniszter, Lengyelország)
Itt tartunk most. Várom a december 31-ét, a magyar soros elnökség utolsó napját. Vajon mit mutat majd akkor a mindig kérlelhetetlen eredményjelző-tábla?
