Figyelmeztette a CÖF az Európai Uniót
Régóta nem hallottunk a Civil Összefogás Fórumról (ismertebb és közkedveltebb nevén a CÖF-ről). A nemzetnek ez az élcsapata, amely csupa harcedzett, pártokon és ideológiákon átívelő életúttal rendelkező veteránból áll, az utóbbi időkben hallgatott, mint dinnye a fűben. Most azonban megtörték a csendet, mert nem nézhették tovább tétlenül, hogy a pedagógusok a lehetetlen körülmények miatt sorra hagyják el a pályát, lerohad az oktatás, ezért közleményt fogalmaztak.
Nem a kormánynak írtak, hogy tegyen már valamit, vegye észre, hogy az oktatás a legjobb befektetés a jövőbe, vagy – ahogy számos tüntető transzparensén is olvasható – tanár nélkül nincs jövő. A kormányhoz igen közelálló CÖF ugyanis úgy gondolja, hogy a pedagógusbérek rendezéséhez és az oktatási rendszer modernizációjához a nemzeti források mellett „elengedhetetlen a Magyarországnak, mint az Európai Unió teljes jogú tagjának járó uniós pénzek bevonása. Brüsszel azonban ezeket a forrásokat ideológiai tartalmú vitákra hivatkozva visszatartja hazánktól, nem törődve a pedagógusok körülményeivel” – fogalmaztak a Facebookon a rájuk jellemző ellentmondást nem tűrő, kíméletlen szókimondással. „Brüsszelnek látnia kell, hogy a tanároknak szüksége (sic!) van az uniós forrásokra!” – írják a honlapukon. („Tanároknak szüksége”. Azért egy magyar nyelvben járatos tanárt, vagy egy közepes képességű ötödikest megkérdezhettek volna, hogyan kell a többes számot helyesen egyeztetni.)
Amúgy ezek a kiváló, kormányhoz közeli, Orbán Viktorhoz minden körülmények között lojális civilek nem magukért morgolódnak. Eszükbe sem jut a saját szekerüket tolni, ők már rég kijárták az összes iskolát, a nemzet felemelkedése van a horizontjukon, értünk demonstrálnak, nem ellenünk.
„Brüsszelben is hallják meg a nemzeti civilek hangját és legyenek tisztában azzal, hogy az igazságtalanul visszatartott uniós forrásokat a tanárok is várják ebben, az egész kontinens számára rendkívül nehéz időszakban és felszólítjuk az EU-s döntéshozókat azonnali cselekvésre.”
Nem lennénk most az EU-s döntéshozók helyében, rossz lehet nekik, még az sem kizárt, hogy meg is ijedtek valamelyest. E figyelmeztetés – különösen az „azonnali cselekvés” kitétel – még akkor is komoly, ha e felszólítás valójában beismerés: annak a beismerése, hogy a CÖF nem bízik a magyar kormányban, nem gondolja, hogy Orbán Viktor és társai tudnak, vagy akarnak bármit is tenni a pedagógusokért. Ezért támadják most nagy bátran az EU-t, s bár békemenettel egyelőre nem fenyegetőznek, ha az uniósok nem értenek a szép szóból, összejöhet még az is. Ehhez csak annyi kell, hogy Orbán Viktor engedélyezze nekik egy újabb békemenet megszervezését, adjon hozzá pénzt, paripát, fegyvert, mert a pártelnök-miniszterelnök jóváhagyása nélkül a CÖF félkarú óriás, tapodtat sem tud lépni.
Sajnálatos módon, sem lengyel testvéreinkre, sem pedig cseh barátainkra nem számíthatunk: a lengyelek megorroltak a magyarokra, a csehek pedig épp a minap mondták, hogy Putyin trójai falovának tartják Orbánt.
Lassanként magunkra maradunk a harcunkkal, de nem adjuk fel. Amíg szélmalom van, vitéz is akad, aki kivont karddal megküzd vele.
