Ha Ungváry Zsolt nem születik meg, akkor a Magyar Demokratának nem kellett volna elnézést kérnie
„A Magyar Demokrata szerkesztősége elnézést kér olvasóitól és minden érintettől Ungváry Zsoltnak a lapban szakmai figyelmetlenségből közölt publicisztikájáért, ami az emberi méltóságot sértő tartalommal jelent meg” – írta rövid közleményében a Bencsik András által főszerkesztett sajtótermék. Az ominózus írás már nem érhető el a Magyar Demokrata honlapján, Ungváry honlapján azonban igen. A szerző ugyanis nem kért bocsánatot az otrombaságért, sőt, örömét fejezte ki, amiért „a baloldali sajtó végre felfigyelt a jegyzetére, és csapott neki egy kis reklámot.”
A történet előzménye: az egykori, pártállami Népszabadság pártrovatának oszlopa, Bencsik András Magyar Demokrata című lapjában egy véleménycikk jelent meg, amelynek Ungváry Zsolt nevű szerzője azt a magvas gondolatát osztotta meg az olvasókkal, hogyha a Momentum politikusát, Donáth Annát annak idején nem szüli meg az édesanyja, hanem ehelyett abortuszra megy a magzatával, akkor az idén nem Párizs, hanem Budapest rendezhetett volna olimpiát.
Az összefüggések, ha valaki számára nem volna világos: amennyiben Donáth Anna nem születik meg, akkor a Momentum 2017-ben nem kezdeményez népszavazást a 2024-es olimpiáról, nem gyűjt össze a többi ellenzéki párt segítségével 266 ezernél is több aláírást, és ebben az esetben zöld utat kap Orbán Viktor álma, a 2024-es budapesti olimpia (már legalábbis a jelentkezés rá).
A Demokrata szerzője történelemtanárként és iskolai könyvtárosként dolgozik egy Pest megyei gimnáziumban. Ungváry, aki a polgári újságírás legjobb hagyományainak megfelelően (bocs, csak vicceltünk – a szerk.) Donáth Anna édesanyjának általa elképzelt abortuszáról fantáziált, így mutatkozott be a Demokratában az olvasóknak: „Az írásban – a politikai publicisztikában különösen – az igazságérzet vezérel, összekapcsolódva a pedagógusi lelkületből fakadó tanítási vággyal. Elsősorban magyarként és keresztényként szeretném felmutatni azokat az értékeket, amiket az életben legfontosabbnak tartok, s amelyeket számtalan veszély fenyeget.”
Magyarként és keresztényként kívánt tehát értékeket felmutatni, mégpedig egytől egyig olyanokat, amelyeket számtalan veszély fenyeget. Hogy ebben az írásában mi volt az általa magyarként és keresztényként felmutatott érték, amelyet ki tudja, milyen veszély fenyeget, azt a szerző rövid bemutatkozásában nem köti az olvasók orrára. Az is homályban marad, hogy mit jelent a Demokrata bocsánatkérő közleményében az a kitétel, miszerint „szakmai figyelmetlenségből” jelenhetett meg az emberi méltóságot sértő tartalom. Ezt az írást a megjelenés előtt feltehetőleg több szerkesztő is elolvasta, és a jelek szerint egyikük sem gondolta azt, hogy itt az emberi méltóságot sértő tartalommal állunk szemben. Nem szívesen tesszük, de kénytelenek vagyunk azt feltételezni, hogy a Demokrata más cikkei esetében is előfordulhat szakmai figyelmetlenség, akár az éberség hiánya miatt, akár azért, mert Bencsik András lapjánál így képzelik el a polgári értékeket felvonultató újságírást.
Emlékszünk még, hogy 2016-ban Lázár János mivel magyarázkodott, amikor indokolni próbálta Bayer Zsolt sokak felháborodását kiváltó lovagkeresztjét? „Én azt gondolom személyesen, Bayer Zsolt eddigi munkásságában sokkal több az elismerésre méltó, mint a hiba, ezért a kitüntetést helyes dolognak tartom.” Ezt mondta a Miniszterelnökséget akkoriban vezető – ma az építésügyért és a közlekedésért felelős – miniszter. Lázár akkori szavait – mind személyesen, mind pedig személytelenül – csakis úgy lehet értelmezni, hogy szerinte Bayer többször nem volt rasszista, kirekesztő és obszcén, mint ahányszor rasszista volt, kirekesztő és obszcén. Vagyis, ha valaki időnként rasszista, máskor meg nem, akkor az elismerésre méltó. Ha Bayerhoz hasonlóan a menekülteket potenciális terroristának nevezi, és visszaküldené őket a sivatagba teveszart zabálni, az Lázár János szerint nem gusztustalan, gyomorforgató és vállalhatatlan, hanem hiba. Cigányozni, zsidózni úgyszintén. És miután Bayer Zsolt nem minden dolgozatában szokta teveszart zabálóknak nevezni a menekülteket, nem minden írásában cigányozik és zsidózik, így Lázár János szerint a munkássága inkább dicséretes, mint vállalhatatlan.
Ha egy tolvaj csak néha lop, de élete nagyobb részében nem, az elismerésre méltó és kitüntetést érdemel. Ha egy politikus csak alkalmanként korrupt és évente csupán néhányszor vesz át kenőpénzt, de számos esetben nem, akkor neki is jár az elismerés.
Látszólag messzire keveredtünk Ungváry Zsolt írásától, pedig éppen ez a magyarázat. Hab a tortán, hogy Ungváry – amint azt a Hírklikk is megírta - az Érdi Tankerület pedagógusainak tanévnyitó ünnepségén Aradszki Andrástól, a térség fideszes országgyűlési képviselőjétől elismerő oklevelet vehetett át, amelyet a Belügyminisztérium adományozott az állami ünnep alkalmából. Szakmai figyelmetlenségből vagy más okból – talán jobb is, ha nem akarjuk tudni.
Ami biztos: ha Ungváry Zsolt nem születik meg, akkor a Magyar Demokratának nem kellett volna elnézést kérnie, amiért szakmai figyelmetlenségből megjelentette egy kitüntetett szerző gyomorforgató írását.
