Halló, 1818? Tessék minket még hülyébbnek nézni!
1818. Ez az a telefonszám, amely nem jutott Orbán Viktor eszébe a Kossuth Rádióban, pénteken reggel. Az vesse rá az első követ, akivel még nem fordult elő hasonló, senkinek a feje nem káptalan. Szerencsére a miniszterelnök kivágta magát a slamasztikából, azt mondta, hogy majd Müller Cecília közli. De Müller Cecília sem mondta meg, az állampolgárok így kénytelenek voltak a sajtóból értesülni, hol tudják az esetlegesen tévesen megadott adataikat módosítani.
Mert csak az lehet, hogy az állampolgár téved, ő adta meg tévesen a saját adatait. Ezért történhetett, hogy olyan embert is berendeltek oltásra, aki be volt már oltva. Ráadásul nem a lakóhelyére hívták, hanem egy tőle távoli, nem egyszer több száz kilométerre lévő településre.
Ezt mondta a miniszterelnök a Kossuth Rádióban, vagyis, mi, magyar állampolgárok, megint le lettünk hülyézve. Annyi agyunk sincs, hogy jó adatokat adjunk meg magunkról a bennünket kérdező államnak. Nem jelezzük a kormánynak, ha elköltöztünk, vagy hogy időközben megkaptuk már az oltást.
Ilyen emberekkel, mint amilyenek mi vagyunk, kicsik, szánalmasak és gyarlók, még a világegyetem legjobb kormánya sem tudna mit kezdeni. Hiába teszik ki értünk a szívüket, lelküket, hiába szórnak elénk olyan igazgyöngyöket, mint amilyen, teszem azt, Kósa Lajos, aki szintén ott szokott ülni az operatív törzs összejövetelein – nekünk semmi sem jó. Régi, elavult, érvénytelen adatokat adunk meg a kormánynak a lakóhelyünkről, és eltitkoljuk előtte, hogy már kaptunk oltást.
Még olyanok is lehetnek közöttünk, akik két oltást szeretnének kapni. Egy kínait, meg egy nyugat-európait, vagy amerikait. Biztos, ami biztos, valamelyik biztosan használ. Ezt sugallja nekünk a nemzet miniszterelnöke, amikor arról beszél a Kossuth Rádióban, hogy bizonyára sokan olyan helyen laknak, ahová a regisztrációjuk óta költöztek.
Ha nem Nagy Katalin, hanem valódi riporter ülne péntek reggelenként a miniszterelnök mellett a stúdióban, kikérte volna magának, hogy Orbán hülyének nézi a magyar embereket. Persze, ha Nagy Katalin valódi újságíró volna, akkor nem ülhetne a Kossuth Rádióban, és nem kérdezhetné a miniszterelnököt.
Most már persze tudjuk a bűvös számot: 1818. Megjegyezni azért nem érdemes, mert a vonal végén géphang jelentkezik, és közli a hívó féllel, hogy türelmet kér, mert jelenleg minden ügyintéző foglalt.
