Hiába csodálatos a közönség, a rasszizmus akkor is bunkóság

Nem ma kezdődött, de még csak nem is 2019 szeptemberében, amikor sorsdöntőnek mondott mérkőzést játszott a szlovákok ellen a magyar labdarúgó válogatott. Dzsudzsák Balázs akkori csapatkapitány a mérkőzés előtti sajtótájékoztatón társai nevében a beszédet intézett a szurkolókhoz: „Különleges meccset játszunk hétfő este, ezt azonban nemcsak mi tudjuk, hanem az Európai Labdarúgó-szövetség is, így kiemelten figyelik, mi történik a lelátón. Pláne, hogy kaptunk már büntetést a közelmúltban. Éppen ezért nagyon bízunk abban, hogy pirotechnikai eszközök használata és rasszista rigmusok nélkül zajlik le a mérkőzés, mert ezekért az UEFA egész biztosan súlyos büntetést adna, márpedig nagyon fontos mindannyiunknak, hogy az Azerbajdzsán elleni meccsen is telt ház és a szokásos fantasztikus hangulat lehessen a Groupama Arénában.”

Jogos volt Dzsudzsák aggodalma, a helyében mi sem lettünk volna nyugodtak: fizettünk már eleget, szégyenkeztünk már sokszor a baromarcúak helyett. Nem véletlen, hogy bő két évvel ezelőtt, 2022 júniusában Szalai Ádám – akkor épp ő volt a válogatott csapatkapitánya – a Németország elleni Nemzetek Ligája mérkőzés előtt üzenetet küldött a magyar szurkolóknak. Arra kérte őket, hogy sportszerűen szurkoljanak, s kerüljék a kirekesztő, rasszista megnyilvánulásokat. „Tudjátok, hogy van még egy zártkapus mérkőzésünk, amit mindenképpen szeretnénk elkerülni. Ezért kérlek titeket, hogy kerüljétek a rasszista megnyilvánulásokat, kerüljétek az olyan kirekesztő megnyilvánulást, illetve mondatokat, szavakat, ami esetleg a jövőben zártkapus mérkőzéseket okoznának, hiszen nekünk ti vagytok a legfontosabbak”. 

Nem a futballválogatott korábbi csapatkapitányai, s nem is a mostani vezér, Szoboszlai Dominik nyakába kell varrni, amiért egyikük sem beszélt a tisztességes szurkolásra buzdítás valós okáról. Nem nekik kell megmondani, hogy mi a követendő és elvárható magatartás, bár nekik is lehet – és remélhetőleg van is – erről véleményük. Nem ők fújják a passzátszelet, magasabb szinten dőlnek el ezek a dolgok. Csányi Sándor a labdarúgó szövetség vezetője azonban van annyira nagy ember, hogy nincs kitől félnie, ezért elmondhatná, amiről Orbán Viktor és társai nem beszélnek. Csányinak kellene kiállnia a szurkolók elé és közölni velük: akik csak rasszista, kirekesztő módon tudnak drukkolni a csapatnak, azok jobb, ha messzire elkerülik a nemzeti tizenegy mérkőzéseit. Ők ugyanis nem a magyar válogatott szurkolói, hanem a normális emberek számára vállalhatatlan magatartás mementói. Amennyiben ez a mondat így túlságosan bonyolult lenne, elég volna az is, ha Csányi úr csak annyit mondana a nyilvánosság előtt: rasszista, kirekesztő emberekre nincs szükségünk. Ők, hiába vesznek fel fekete mezt, rajta Magyarország felirattal, hiába éneklik egyfajta második magyar himnuszként a Nélküled című dalt, nem a mi szurkolóink.

Valami ilyet kellene üzennie Csányinak a szurkolók felé: „Tisztelt szurkolók! Nem a várható büntetés miatt kérem Önöket arra, hogy hagyjanak fel a rasszista rigmusok kántálásával. Sokkal inkább azért, mert véleményem szerint a rasszizmus bunkóság és ugyanezt gondolják a munkatársaim is. Hogy a gyűlölet idegen a normális tisztességes emberektől, a futballpályán ugyanis nem ellenségek, hanem ellenfelek vannak. A szlovákok, románok, ugyanolyan nemzet, mint a magyar, nem jobbak, és nem is rosszabbak nálunk. Ha őket szidalmazzák, azokra a tisztességes magyarokra hoznak szégyent, akik rendes polgárai Magyarországnak és Európának.

Kérem Önöket, hogy ne csak az európai szövetség által kiszabható büntetés miatt próbáljanak meg ember módon viselkedni, hanem elsősorban azért, mert a gyűlölet, ahogy a stadionokban kifeszített molinókon is olvashatják, nem pálya.”