Időutazás vasúton
Már megint déjavu-érzésünk van. Fejlesztés, modernizálás örvén
elillan a közérdekű információ, amiből eddig kiderült: mekkora a baj… Ami nem látszik, az nincs?
Töfög a vonat a tajgán át. Külön VIP vagonban utaznak a vezetők: Lenin, Sztálin, Hruscsov és Brezsnyev. Egyszer csak megáll a szerelvény, jön a masiniszta, hogy elfogyott a fűtőanyag. Lenin kiadja az utasítást: kivágni a sínek mentén a fákat! Zakatolnak tovább, az újabb elakadásig. Sztálin parancsa: gulágra a vonatparancsnokot és a kalauzokat! A többit a beijedt utasok majd megoldják… Össze is szedik a ruhákat, a papírbőröndöket, szétkapják a fa üléseket, locsolják a maradék vodkát is a kazánba, mennek tovább. Ám a vonat ismét leáll, megint benyit a masiniszta: jelentem, elfogyott a vasúti pálya…. Hruscsov dönt: mindenki szálljon le, szedjék fel a vonat mögött a síneket és rakják le a mozdony elé! Füttyszó, zakatol tovább a vonat. De megint elakad. Odakinn mínusz 40 fok, már se sín, se fűtőanyag, se kaja, se pia, a személyzet maradéka megszökött, az utasok belefáradtak az ácsorgásba. Brezsnyev kiböki: – Húzzuk be a függönyt és ringatózzunk úgy, mintha menne…
S hogy miről jutott eszünkbe épp most ez az ódon vicc?... Erről ...
Roppant ismerős a recept! Olyan függönybehúzós… De a színlelésen túl, tán a többi se ismeretlen azok előtt, akik átélték valaha a viccbéli időket. Nézzünk csak „Lázáros szomorú nincseinkre”…
