Iparkodunk
„2025 januárjában az ipari termelés volumene 3,9 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. A munkanaphatástól megtisztított index megegyezik a kiigazítatlannal. A szezonálisan és munkanappal kiigazított adatok alapján az ipari kibocsátás 0,8 százalékkal nagyobb volt a 2024. decemberinél. 2025 januárjában a feldolgozóipari alágak többségében csökkent a termelés volumene. A legnagyobb súlyú alágak közül a járműgyártásban, a villamos berendezés gyártásában, valamint az élelmiszer, ital és dohánytermék gyártásában visszaesés következett be, míg a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása bővült. A szezonálisan és munkanaptényezővel kiigazított ipari kibocsátás az előző hónaphoz képest 0,8 százalékkal nőtt.” (KSH- 2025.március 6.)
A fenti közlemény ugyan csak összefoglaló jellegű első becslésnek tekinthető, de az világosan kitűnik belőle, hogy
- 2024. decemberéhez képest van egy minimális – pozitív irányú – elmozdulás, viszont
- 2024. januárjához képest jelentős az elmaradás, pedig már a tavalyi évben – két hónap kivételével (február, május) – végig zuhanórepülésben volt a magyar ipar.
A kedvezőtlen hírre a Nemzetgazdasági Minisztérium (NgM) a szokott módon reagált: „az Európai Unió versenyképességi problémái és Németország gazdasági válsága korlátozza az exportvezérelt magyar gazdaságot, így az ipar teljesítményét. A kormány célja, hogy növelje a gazdasági teljesítményt, ennek érdekében elindítja a „100 új gyár” programot, ami érdemben járul hozzá a hazai ipar fellendüléséhez.”
Azt értem, hogy minden bajunkért az EU és benne Németország a felelős, de néhány mondatot az is megérne, hogy miként alakult az úgynevezett. keleti nyitás politikájának eredményessége. A kormányzat gazdasági stratégiájának és kommunikációjának az elmúlt 15 évben fontos eleme a keleti nyitás, aminek egyik fő célja, hogy indokolt támogatni a magyar vállalatok térhódítását a keleti országok gyorsan növekvő piacain. A GKI Gazdaságkutató Zrt. tavaly októberi elemzése szerint 2010-től kezdődően az Európai Unió súlya a termékexporton belül 77 százalékról 81 százalékra nőtt, amihez, ha hozzáadjuk az észak-amerikai (Egyesült Államok, Kanada, Mexikó) 3 százalék alatti részarány majdnem 5 százalékosra történő emelkedését, akkor láthatjuk, hogy a termékexport esetében egy nyugati nyitás ment végbe. Ezzel szemben az Ázsiába történő export részaránya 7 százalékról 5 százalék alá csökkent, egy szintre kerülve a növekvő észak-amerikai exporttal.
A gyakran hangoztatott kínai felemelkedés nyoma sem látható a magyar exportadatokon: 2010-től gyakorlatilag stagnálva, a teljes magyar termékexport 0,2-0,35 százalékát tette ki a világ második legnépesebb országa. Nem jobb a helyzet a mára a világ legnépesebb országává váló Indiával sem, ahol 0,4 százalékról 0,3 százalékra csökkent a részarány. Lehet mutogatni az Európa legnagyobb gazdaságának (Németország) átmeneti megtorpanására, de illene azt is elmondani, hogy a keleti nyitás kísérlete nem hozott átütő jellegű eredményt, s mint látható – a termékexport vonatkozásában – részarány-csökkenés regisztrálható. Mondjuk ki nyíltan, a versenyképtelen magyar ipar termékei nem kelendőek keleten, a legnagyobb felevőpiacunknak számító Németország pedig mostanság nem kapkod a magyar produktumok után.
A közleményben említett „100 új gyár” programról Szijjártó Pétertől annyit tudunk, hogy az idei esztendőben 100 új gyár építése fog megindulni, az ehhez szükséges megállapodásokat a magyar és külföldi vállalatokkal már részben meg is kötöttük, a tárgyalások is jól állnak. Ha ebben az évben indulnak a beruházások, akkor ezeknek a gyáraknak a termelése a 2025. évben még nem fog érdemi módon hozzájárulni az ipari teljesítmény növekedéséhez és a bruttó hazai termék (GDP) bővüléséhez.
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. november 14.-i adása itt nézhető meg:
