Keresztények, igyatok többet!

Márpedig, így a Bolyki Brothers tenorja, „a könnyűzenei élet gyakorlatilag kocsmákban lelhető fel, amely helyekre a közönség inni, bulizni megy, közben pedig van zene is. Nem éri meg tehát például egy keresztény rappert felléptetni egy klubban, hiszen az ő közönsége feleannyit sem fog inni, az igazi bevétel ugyanis a fogyasztáson van.”

Helyben vagyunk tehát, és bár Bolyki nem fejtette ki részletesen, de már a megoldás is körvonalazódik. Különös tekintettel arra a nem mindenki által ismert jelenségre, hogy – ismét a tenort idézzük – „a keresztény közönség nem kizárólag felhasználja a zenét, hanem befogadó is, átengedik magukon a zenét.” Bolyki úgy látja, hogy a habkönnyű, legprimitívebben megfogalmazott, negatív életérzéseket felhozó dalokat rettenetesen lehet nyomni, de egy keresztény tartalmú dalra időt kell szánni, ám a keresztény embereknek nincs erre idejük.

Sejtettük eddig is, hogy a keresztények, akárcsak a kommunisták, különös anyagból vannak gyúrva. Miközben a nem keresztények habkönnyű, primitíven megfogalmazott, negatív életérzéseket tartalmazó dalokat hallgatnak, a keresztények befogadják, majd átengedik magukon a zenét. Erre a befogadásra és átengedésre pedig idő kellene, de a keresztény embereknek nincs erre idejük.

Megérne egy misét, de egy közvélemény-kutatást mindenképpen, hogy a keresztény embereknek miért nincs idejük elmélyedni a zene élvezetében. Persze adódik a válasz: sok dolguk van a világban. Éppúgy, mint a nem keresztényeknek: dolgozniuk kell a megélhetésért, ami meglehetősen időigényes és sikerrel nem mindig kecsegtető elfoglaltság. És akkor még ott vannak az emberi kapcsolatok, például a család, amiről egyfelől tudjuk, hogy az apa férfi, az anya nő, másfelől viszont a gyermekek nevelése is sok időt vesz el a zene hallgatásától.

A Bolyki Brothers tenorja – talán ő maga sem tudja – nyitott kapukat dönget. Már mások is rájöttek arra, hogy az ideológiai mibenlétünk befolyásolja mindennapjainkat. „Szignifikáns genetikai kapcsolat van a testmagasság és az IQ-szint között, minél magasabb valaki, általában annál intelligensebb is.” Egy bizonyos Gazdag István jegyezte e veretes sorokat Bencsik András épp a napokban 30 éves lapjában, a Magyar Demokratában. A szerző úr azonban még ennél is nagyobbat dobott, amikor azt fejtegette a lap hasábjain, hogy „tudományos tényszerűséggel leszögezhető, hogy a balliberális oldal női politikusai és női szavazói – finoman szólva – kevésbé nőiesek politikai riválisaiknál, férfi társaik pedig rosszabb megjelenésűek, férfi szavazóik alacsonyabbak, gyöngébb fizikumúak és fiatal nő társaikhoz hasonlóan potyalesőbbek, általánosságban is kevésbé boldogok és kevésbé elégedettek a szexuális életükkel, sikertelenebbek a párkeresésben, kevésbé egészségesek, kevésbé intelligensek, viszont kövérebbek és hisztérikusabbak, ráadásul a pszichéjük sincs teljesen rendben. Így minden okuk megvan rá, hogy gonoszak is legyenek.” 

Bolyki György téziseinek, amelyek tudományos felfedezésnek is betudhatók, tehát vannak előfutárai. Ezért is különös, hogy az alkoholos italokat előállító és forgalmazó cégek egyike sem fedezte még fel a témában rejlő üzleti lehetőséget. Ha sikerülne rávenni az eddig az alkoholtól magukat megtartóztató keresztény tömegeket némi italozásra, Bolykinak és társainak máris nyert ügyük volna: kapkodnának értük a klubok, a közönség pedig valósággal inná a zenéjüket.