Kövér szerint Karsai Dánielre emlékezni provokáció és a halál kultúrája
Az országgyűlés elnöke ismételten igazolta, hogy nem méltó arra a magas posztra, amelyet Orbán Viktor kegyelméből betölt. Miután Bedő Dávid, a Monentum frakcióvezetője a szombaton elhunyt Karsai Dánielre emlékezett, majd arra kérte a képviselőket, hogy egy perces néma felállással tisztelegjenek az immár néhai alkotmányjogász emléke előtt, s a képviselők eleget tettek a momentumos politikus kérésének, Kövér László a történteket ízléstelen provokációnak és a halál kultúrájának nevezte.
Bedő Dávid idézett Karsai utolsó Facebook bejegyzéséből, miszerint jobb szabadon meghalni, mint szolgaként élni, és kijelentette, hogy Karsai kitartása, méltósága és embersége példaértékű volt. Lehet bármit gondolni és mondani az aktív eutanáziáról, vitatkozni, érvelni mellette és ellene, ám provokációnak nevezni a tisztelgést egy ember hősies küzdelme és kiállása mellett, nem csupán gyomorforgató, hanem egyben vállalhatatlan is.
Kövér látszólag egy elszabadult hajóágyú a Fideszben, ám a helyzete ennél árnyaltabb. A házelnök helye megkérdőjelezhetetlen Orbán Viktor pártjában, s bár lehet, ő maga terjeszti ezt – szavahihető szemtanúk szerint – ő a párt élő lelkiismerete. Ebben a minőségében szokott időnként elbeszélgetni Orbán Viktorral, s a pártelnök szemére vetni, hogy ők nem ilyen országot akartak. Neki sok a Fidesz potentátjaihoz köthető botrány és korrupció. Orbán ilyenkor megértően hallgatja volt kollégiumi társát, néha ráncolja a homlokát, majd kezet fognak és minden megy tovább, mintha mi sem történt volna.
A kutya is ugatott, és a karaván is lophat tovább.
Kövér előszeretettel dicsekszik azzal, hogy – szemben más fideszesekkel – ő nem lett milliárdos, neki nincsenek vállalkozásai. És ez tényleg így van, ő csupán a házelnöki fizetésére támaszkodhat, valamint a funkcióval járó nem kevés juttatásra, de ezekkel a pénzekkel a Fidesz valódi nagymenőihez képest valóban csak nyeretlen kétéves. Más kérdés, hogy a házelnök testvére, Kövér Szilárd, annak idején jelentős mértékben benne volt a Kaya Ibrahim és Joszip Tot nevétől hangos ügyekben, neki is volt olyan cége, amely jelentős tartozást maga mögött hagyva, fantommá vált. Kövér László, a későbbi házelnök talán tényleg nem részesült az ebül szerzett javakból, de azt nehéz elképzelni, hogy ne tudott volna testvére és barátai ügyeiről.
Kövér László nem csupán a párt egyik arca, hanem szimbóluma is egyben. Ugyanabban a dunántúli városban nőtt fel, mint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök: mindketten Pápán voltak kisdiákok és úttörők. Hősünk, mielőtt a konzervativizmus rögös útjára lépett volna, tett még egy rövid ideológiai balkanyart a pályafutásában: az egyetem elvégzése után az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének lett a munkatársa, ott osztozott kollégáival a későkádári fiatal értelmiség hányattatásaiban. A tudományos karrier már nem teljesedhetett ki, mert bekavart a rendszerváltozás, és az ígéretesnek tűnő előmenetel derékba tört. Az intézet megszűnt, ám hősünk nem maradt munka nélkül, az első szabad választások eredményeként rögtön az országgyűlésben találta magát. 1990-től képviselő, közben egy Soros ösztöndíjjal súlyosbítva – de ennyi csak a gyengeség, nem több.
„Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna”. Ez a mondat is Kövértől származik, igaz, nem ma mondta, hanem még pártjának a vallást gúnyoló korszakában. Kövérből tényleg nem lett demokratikus szalonna, mert nem is akart az lenni soha. Most, egy nagyszerű ember, Karsai Dániel halála kapcsán emberségből és tisztességből is elégtelenre vizsgázott.
