Kullogásra készülve
A kulturális miniszter bejelentette, hogy a kormány a ballagóknak daloskönyvet ajándékoz, amelyben vannak akár az „udvarláshoz énekelhető dalok” is. Ezt a kedves megjegyzést vajon melyik történelmi korszakot feldolgozó műben olvashattam?
Ez azért érdekes, mert a ballagási évekhez kötődő barátságok, élmények erősen meghatározzák a fiatalok felnőtté válását. Minden, ami ekkor történik, a későbbiekben nagyon sokszor visszatér a gondolatokban és bizonyos magatartásformák sémává kövülnek. Nem mindegy tehát, hogy mi és hogyan emlékezteti az embert a ballagási éveire.
A Horthy-korszakban (1920–1944) a ballagási emlékkönyvek személyes emlékek megőrzésén túl, a korszakbeli pedagógiai és társadalmi ideákat rögzítette, közvetítve ezáltal a hatalomnak az ideális emberre, viselkedésre, életmódra vonatkozó ajánlásait, elvárásait. Felfedezhetők bennük a hazafiság, kereszténység és a nemzeti nevelés akkor divatos értékei. Ennek megfelelő irodalmi, vallásos idézeteket tartalmaztak, de felsoroltak bennük diákszokásokat (hagyományokat) és persze hazafias nevelési betéteket is a „helyükre” kerültek.
A Rákosi-korszakban (tágabban 1945-1956, szűkebben 1949-1953) a Kossuth Könyvkiadó gondozásában szintén megjelentek az ilyen emlékkönyvek, a nagy változás a korábbihoz képest az, hogy ettől kezdve a szocialista nevelés eszközeivé váltak, és ennek megfelelően szabták át azok tartalmát.
A Kádár-korszakban (1956–1989) folytatódott a Rákosi-féle verzió kiadása, csak már (talán) nagyobb hangsúlyt kaptak bennük az iskolai hagyományok.
Az említett daloskönyv azonban egyik korszakhoz sem köthető, ez egy „újítás”, amit a kormány nevében Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter Szadán mutatott be. A kötet 49 éneket tartalmaz, a címe: „Magyar Élet – Magyar Ének”, amit az idén nyolcadikot végző magyar (!) diákoknak ad ajándékba (!) a kormány (!). Érted ugye: 1, magyar élet, 2. magyar diákoknak, 3. ajándékba, 4. a kormánytól. A ballagók száma 21-22 ezer fő között lehet a KSH 2024-es adatai alapján, azaz minimum ennyi családhoz (100-150 ezer ember) jut el a kiadvány híre (és tartalma).
Hankó az ajándékválasztást azzal indokolta, hogy „az ének összeköt bennünket, hiszen nagyszüleink, dédszüleink is énekelték azokat a nótákat, amelyeket ebbe a daloskönyvbe foglaltunk”. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a miniszter a szülőket nem említi, vélhetően azért, mert a mai nyolcadikosok szülei többségükben a rettenetes, elnyomó kádári diktatúrában ballagtak, ahol nem énekelhették ezeket a dalokat, amelyeket az ő szüleik, nagyszüleik igen. Azaz a Horthy és Rákosi korszakban élt aranytorkú ősökre utal a miniszter, amikor „nótás kedvében” ajánlja a művet.
A tartalom önmagáért beszél, mert abban megtalálhatók a hazaszeretetről, a magyar nemzeti ünnepekről szóló énekek, továbbá pünkösdi, adventi és karácsonyi művek, illetve katonadalok (!) is. A miniszter, aki pár napja azt nyilatkozta a „tévében, rádióban”, hogy a kormány gondoskodásának köszönhetően nem csak jó, hanem nagyon jó fiatalnak lenni ma Magyarországon, azzal ajánlotta a kiadványt, hogy „… ezzel a szeretettel énekeljük ezeket a magyar dalokat, melyek összekötnek bennünket, melyek így tesznek bennünket határon átívelően egy nemzetté”.
Azt szeretném megvitatásra, átgondolásra ajánlani, hogy a mai nyolcadikosok nagyszülei, dédszülei ugyanolyan vegyes társadalmat alkottak, mint most, amiben élünk, s amiből a NER a nemzet részének nagyjából csak ¼ magyart tekint. Akkor is voltak zsidók, ateisták, cigányok, örmények, szlávok, németek, ruszinok, ellenzékiek, civilek, jogvédők, és mindenféle bevándorló is, no meg heteroszexuálisok, homoszexuálisok, transzvesztiták, urak, szolgák és így tovább. Micsoda hazugság, hogy „régen” a nagyszüleink és dédszüleink egymással kart karba öltve daloltak a szép életről!
1920-1990 között minden korszakban súlyosan elnyomták, megalázták, kirekesztették, üldözték a társadalom jelentős részét, és ha kellett, meg is gyilkolták őket, különösen 1939-1960 között. A kiadvány ezt a borzalmas „hagyományt” folytató poloskázós, kisöprős korszakban, a 2010 óta fennálló illiberális diktatúrában jelent meg.
Kérem, mondjátok el gyerekeiteknek, unokáitoknak, dédunokáitoknak, hogy miért is kapják ezt az „ajándékot”, s bízzatok abban, hogy ennek megfelelően bánnak majd a kiadvánnyal.
Hankóék pedig nem Ballagásra, hanem Kullogásra készülnek! Ezért próbálkoznak mindennel, többek között az ilyen hamisan megtévesztő ajándékokkal is, a gyerekekre fordítható adóból származó összegek értelmes felhasználása helyett.
