Libsik, libernyákok és a Fidesz
Lázár János „aberrált, belvárosi, libsi” gyereknek nevezte Vitézy Dávidot, aki „Magyar Péter seggét nyalja”. Az érintett a körülményekhez képest visszafogottan válaszolt az építésügyi és közlekedési miniszter minősítésére, s felzaklatott idegei nyugtatására hársfateát ajánlott neki. A Mazsihisz alelnöke, Nógrádi Péter nyílt levélben reagált Lázárnak még a Fidesz univerzumában is szokatlanul durvának számító kirohanására.
Nógrádi a szombat.org portálon közzétett, Lázárhoz címzett nyílt levelében arról ír, hogy azért is érdekelné a magyarázat, „mert Ön a magyar kormány egyik fontos minisztériumát vezeti és a magyar kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben”.
A libsi kifejezés amúgy a liberális szóból ered, ami, bizonyos körökben, amelyektől Orbán Viktor sem áll távol, már önmagában is szitokszónak számít. (Ezekben a körökben hajlamosak elfeledkezni arról, hogy Orbán és a Fidesz valamikor liberális elveket vallott, olyannyira, hogy Orbán Viktor a Liberális Internacionálé egyik alelnöke is volt.)
Nem Lázár az első a kormány tagjai közül, aki nyilvánosan használta a libsi kifejezést. Maga Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozta az olimpia után kedvenc lapjának, a Nemzeti Sportnak, hogy „van egy libsi elégedetlenség. Az egy nyegle kifejezés, semmi se jó, ez is rossz, az is rossz. És persze mindig valaki más tehet arról, hogy az rossz. De van egy keresztény hagyománya is az elégedetlenségnek, és ez él Magyarországon. Én ehhez tartozom, állandóan elégedetlen vagyok.”
Innen vehette a biztatást Lázár, hogy megengedheti magának ezt az útszéli, tisztességes politikushoz méltatlan hangnemet. Orbánnak egyébként nem az olimpia utáni kifakadás volt az első libsizése: a kifejezés egy másik változatát már évekkel ezelőtt kormányzati szintre emelte, amikor 2020 júliusában az uniós költségvetési tárgyalások lezárása után a következőket mondta: „a fél életemet edzőtáborokban és öltözőkben töltöttem el. És nem vagyok a régi, de néhány ilyen libernyákot, akikkel vitatkoznom kellett, azokat azért még elviszem a hátamon.”
Lázár tehát nem találta fel a spanyolviaszt, és legújabb verbális ámokfutásával nem vonul be a Fidesz nagy nyelvújítói közé. A probléma súlyosabb és összetettebb annál, minthogy az Orbán-kormány egyik minisztere libsizett. Mindebből ugyanis az következik, hogy a Fideszben ez bevett szóhasználat, s ha a miniszterelnök megengedheti magának, a nála kisebb potentátoknak sem kell visszafogniuk magukat.
Orbán, amikor csak módjában áll, elmondja, hogy ő és kormánya zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmussal szemben. Ehhez képest 2017-ben, a felújított Klebelsberg kastély átadó ünnepségén kiváló államférfinek nevezte Horthy Miklóst. Azt a kormányzót, aki Teleki Pálhoz írott levelében arról értekezett, hogy „ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam”, Hitlerhez írott levelében pedig hűségéréről biztosította a Führert és azt ígérte neki, hogy „a zsidók fokozatos kikapcsolására vonatkozó további intézkedések folyamatban vannak, s amint meg lesznek teremtve elszállításuk feltételei, ezt végre is fogjuk hajtani”.
A gyökerek tehát adottak. Ehhez képest az, hogy Lázár aberrált seggnyalónak nevezte Vitézyt – József Attilával szólva – „idegnyugtató felhőjáték”.
