Már megint velünk, vásárlókkal van baj 

Július elejétől él az a rendszer, hogy az italcsomagolásokért (ásványvizes flakonokért, sörös- és üdítős dobozokért) 50 forintos „felárat” kell fizetniük a vásárlóknak. Ezt a pénzt – amennyiben a fenti italcsomagolókat sértetlenül visszaviszik és a REpont automatákban beváltják – a vásárlók visszakapják. Elvileg persze, merthogy a rendszer nem működik zökkenőmentesen. Sok a panasz, nemcsak a vásárlók, hanem a REpont automatáknak kényszerűségből otthont adó áruházláncok részéről is.

Jelenleg naponta 3 és félmillió üveget és palackot váltanak vissza a MoHu által üzemeltett automatákban. Ez a szám látszólag magas, de még jóval alatta van az EU által 2025-re elvárt 77, és a 2030-ra előirányzott 90 százaléktól.

Mint ismeretes, az ötven forintját visszaszerezni kívánó vásárló az automata előtt állva három lehetőség közöl választhat. Az első, hogy levásárolható kupon formájában visszaadják, a pénzét a pénztárnál, míg a második az, hogy átutalják az általa megadott számlára. Létezik egy harmadik opció is, miszerint a nekünk járó összeget jótékony célra is felajánlhatjuk. Utóbbi nagyságrendjéről nem áll rendelkezésünkre számadat, de jobb lenne, és a vásárlók bizalmát is erősítené, ha a konkrét célt ők maguk határozhatnák meg és nem a MoHu által megcélzott szervezet, vagy alapítvány javára gyűjtenénk a pénzt.  

Ami tény: a visszautalást választók is sokat panaszkodnak, a legtöbben az utalás lassúságát nehezményezik. Míg hazánkban egy átlagos belföldi tranzakció csupán öt másodpercet vesz igénybe, sokan jelezték, hogy még egy hét után sem jutottak hozzá a pénzükhöz. Mindemellett olyan is többször előfordult, hogy egy-egy italnak csúszott a visszaváltási rendszerbe való regisztrációja, s így bár a csomagoláson ott volt az 50 forintos visszaváltási logó, de az automata még nem volt beprogramozva annak visszavételére. 

Nem jártak jobban az áruházláncok sem, nekik sem fenékig tejfel az újrahasznosítási rendszer bevezetése. Sok helyütt az a gond, hogy a MoHu csak késve viszi el a felhalmozott italcsomagolásokat, ezért átmenetileg az áruházláncoknak kell megoldaniuk a tárolást.

Van persze hivatalos válasz a problémákra. Nem az, amire elsőre gondolnánk, vagyis, hogy a rendszert már eleve úgy kellett volna üzembe állítani, hogy zökkenőmentesen működjön. Ez túlságosan egyszerű megoldás lett volna és leginkább a tőlünk nyugatra fekvő országokban gyakorlat. Nálunk más – mondjuk így, magyaros – a magyarázat: a MoHu RTL-nek nyilatkozó szóvivője, Ozoli Gábor szerint az a baj, hogy az emberek „gyorsabban váltják vissza az egyszer használatos italcsomagolásokat annál, mint amire a MoHu számított.”

Vagyis, e magyarázat szerint a MoHu arra számított, hogy az emberek nem kapkodják el a számukra csomagolásonként 50 forint plusz kiadást jelentő üvegek, flakonok és fémdobozok visszaváltását. Magasról tesznek arra, hogy visszakapják a pénzüket, s ahelyett, hogy sorba állnának a REpont automaták előtt – merthogy idő is kell a visszaváltáshoz – odahaza gyűjtögetik a palackokat, talán még gyönyörködnek is bennük. Ezt sugallja a magyarázatként előadott magyarázkodás, pedig az emberek, akik vásárlóként a saját bőrükön érzik az újra emelkedő inflációt, nem akarnak mást, mint a rájuk kényszerített plusz kiadásaikat mérsékelni és visszakapni az italcsomagolásokra kiadott pénzt.

Fontos dolog az újrahasznosítás, a környezettudatosságra nevelés, ám ebben a jelenlegi formájában mindez visszaüt: az emberek, akik vásárlók is egyben, az új, döcögősen induló rendszerben nem a környezet védelmének lehetőségét, hanem egy számukra időrabló – nem mellesleg fölösleges kiadásokkal járó – problémát látnak.