Megmutattuk nekik – de vajon a fogyasztók is nyertek vele?

Meglepő volt látni, hogy több, egyébként piacbarát retorikájáról ismert európai politikai csoport is ujjongva fogadta a döntést. Közösségi oldalaikon azt ünnepelték, hogy „végre megregulázzák a nagyokat” – miközben kevés szó esett arról, hogy a döntés valóban javítja-e az európai fogyasztók helyzetét. A narratíva inkább arról szólt, hogy „megmutattuk az amerikaiaknak”.

A Bizottság szerint az Apple megsértette a DMA-t azzal, hogy akadályozta az alkalmazásfejlesztőket abban, hogy az App Store-on kívüli, kedvezőbb ajánlatokról tájékoztassák a felhasználókat. A Meta büntetése a „pay or consent” modell miatt született: eszerint a felhasználók vagy elfogadták a személyre szabott hirdetéseket, vagy fizettek a reklámmentességért. A vállalat ezt a modellt 2024 novemberében módosította, de a jogi vita tovább folyik.

Mindkét cég vitatja a döntést. Az Apple szerint a Bizottság folyamatosan változtatja a szabályokat, míg a Meta úgy látja, a szabályozás rontja a szolgáltatás minőségét. De a valódi kérdés az: a felhasználók jobban jártak?

Kevés startup- vagy kkv-szövetség üdvözölte a döntést. A DMA célja ugyan a választási lehetőségek bővítése volt, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a nem szándékolt következményeket sem. Magyarországról nézve, különösen fontos kérdés, hogy a kisebb fejlesztők valóban nyernek-e a szabályozáson. A hazai techszektor kicsi, és a megfelelési költségek arányaiban sokkal nagyobb terhet jelentenek számukra, mint a nyugati versenytársaknak.

Van egy másik szempont is: a biztonság. Az App Store minőségbiztosítási rendszere eddig megbízhatóságot jelentett. Ha a fejlesztők alternatív utakon is terjeszthetik alkalmazásaikat, a felhasználók kockázatai megnőhetnek – és ez éppen a fogyasztói védelem ellen hathat.

A Meta elleni döntés a személyre szabott hirdetések elleni küzdelem újabb fejezete. A cél, hogy csökkentsék a felhasználók adatainak üzleti célú hasznosítását. Csakhogy ezzel párhuzamosan nőhetnek a kisvállalkozások hirdetési költségei, miközben a felhasználók több irreleváns hirdetéssel találkoznak.

A magyar olvasók számára ez ismerős dinamika az elmúlt 15 évből: ha egy multinacionális céget megbírságolnak, annak költségét általában a vásárlók fizetik meg. Az Apple szerint több száz mérnöki munkaórát és számos rendszerbeli változtatást hajtottak végre a megfelelés érdekében – olyan lépéseket, amelyeket nem a felhasználók kértek. Ugyanez valószínűleg a Meta-ra is igaz.

A kérdés tehát: valóban ez volt a fogyasztók igénye? A legtöbb ilyen döntést a fogyasztók nevében hozzák meg, de ritkán kérdezik meg őket. Alig látni olyan felhasználói reakciót, amely ünnepli ezeket a változásokat. Az EU szélesebb átjárhatósági célkitűzései sok szempontból indokoltak, de az arányosság és a hatékonyság szintén fontos lenne. Hol vannak az adatok arról, hogy ezek a döntések tényleg használtak a felhasználóknak vagy a kisebb cégeknek?

Végül, de nem utolsósorban: ne hagyjuk figyelmen kívül a geopolitikai dimenziót sem. A Trump-adminisztráció áprilisban elhalasztotta az új vámok bevezetését, majd másnap az Európai Bizottság is hasonló döntést hozott. Nem hivatalosan az amerikai fél részéről a digitális szabályozások is napirenden voltak. Miközben Brüsszel azt hangsúlyozza, hogy a szabályok nem diszkriminatívak, sok EP-képviselő kommunikációja inkább politikai hadüzenetként értelmezhető az amerikai techcégek ellen.

Magyarország szempontjából különösen aggasztó, hogy kevés hazai hang hallatszik ezekben a vitákban. Ki képviseli a magyar fogyasztók érdekeit Brüsszelben? Vagy egyszerűen csak mások játszmájába sodródunk bele, a hazai szempontokat pedig figyelmen kívül hagyják?

A végső kérdés az marad: valóban jobb lett-e bármi is a felhasználók számára – vagy csak jól „megmutattuk nekik”?